Katholikus Néplap, 1852. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1852-01-01 / 1. szám
kicsesség magasságban az Istennek, s a földön békesség a jó akarata embereknek. Luk. 2, 14. 1, Budapesten, Januar. 1. 1852. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezen keresztény üdvözléssel köszönt be t. olvasóihoz a Katholikus Néplap az 1852-dik év kezdetén, mellyre az Isten szent kegyelméből virradt, s mellyben ötödik évi pályáját kezdi meg. — Mindenki szeretne az év kezdetén legalább is egy futó pillanatot vetni a jövőbe, hogy megtudhassa mi jó- vagy balsors várakozik reá az imént megkezdett évben. — De kétszeres aggodalommal néznek sokan ezen évnek elejébe, mellyröl olly sokan, akár hivatva, akár nem, különféléket megjövendölni akartak. A régi pogány romaiaknak volt egy bálványistenük, kinek a neve Janus volt. — Ennek két arcza volt, mellyek egyike előre, a másik hátra nézett, s ekként mintegy a jövőbe s a maltba tekintett. Tegyünk ekként mi is: a beköszöntött év kezdetén tekintsünk vissza a lefolyt évre, s meglehet ten látni fogjuk a jövőt. Mindenekelőtt is ha édesanyánkra Krisztusban, a katholika anyaszentegyházra tekintünk, azt látjuk, hogy számos kísértetnek volt a világ több részeiben kitéve a mult évben; azon régi ellenség, kiről megjövendölve van, hogy incselkedni fog a szűz magzatjának sarka ellen, sokszor akarta ölet halálra sérteni, azonban mindannyiszor elsiportatott, mert Krisztus őrizte jegyesét. Bizton tekint tehát a hivő keresztény a jövő elejbe, mert tudja, hogy anyaszentegyháza olly sziklára van építve, melly ellen a pokol kapui sem diadalmaskodnak. Minthogy azonban ezen isteni ígéret az összes anyaszentegyházról szól, s sok egyesek elbukhatnak a kisérlet idejében, szentséges atyánk IX Pius pápa múlt évi november 20-áról kelt apostoli iratában fölhívja az összes katholikus híveket imádságra s más jóságos cselekedetek gyakorlására olly czélból, hogy az Isten a kath. egyháztól minden veszedelmet eltávoztasson, hogy a híveket a hitben megerősítse, az egyház elleneit megalázza, gonosz törekvéseiket meghiúsítsa. „Minthogy, igy szól Patrizi bibornok a pápai apostoli iratot kisérő körlevélben, minthogy a katholika egyház a csalhatlan igazság széke, azon titkos hajó, melly soha el nem merül, épen azért törnek ellene mind az Isten s az emberek ellenségi, s a legalávalóbb, legravaszabb eszközök által, vesztét készítik. Sajnálatra méltó esztelenek! kik meg nem fontolják, hogy bármilly hatalmas is öröködésük, mégis ezért soha nem ér. — Az apostolok s a próféták alapján épült, s Krisztushoz a szegletkőhöz támaszkodó egyház soha sem roskadhat össze. Isteni alkotója ezt nyilván megígérte e szavakkal : Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak. De hivek fontoljátok meg, hogy noha az egyház, a pokollal szövetkezett ellenes törekvéseinek daczára is, mindenkor látható s megtörhelten marad, kétséges mégis, valljon mindazok, kik az igazság ezen házához, ezen boldog hajóhoz tartoznak itt vagy ott el nem esnek-e, valljon nem hallgatnak-e a kísértükre s ekként elhagyják azon hitet, melly egyesülve a cselekedetekkel egyedül képes őket üdvözíteni. S ez okoz nagy gondot s szivbeli fájdalmat a szent atyának. Mert ö a Krisz- Megjelenik e lap hetenilánt egyszer , Szemilán. Elafi/.élhetni rá sz enten, a jó és olcsó könyvkiadó társulat ügynökénél — cznkortilezni 6 szám, első emelet, s a szerkesztőségnél. Videken a cs. i. postyhivata nv. nál Eöfizelési díj Buda Cíím kihordással félévre 1 ft. pp vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. p.p. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez ‘ czímezendők. (Pesten ■» központi lapnöveldében.)