Katholikus Néplap, 1854. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1854-09-27 / 39. szám
kozóknak apostoli áldása mellett 50 napi búcsút engedett, ha legalább egyszer napjában e röpimát: ,, Jézus, én Istenem, szeretlek Téged mindenek fölött hajtatosan elmondják, vagy másokat erre oktatnak és figyelmeztetnek. Nem lehet e helyen említetlenül hagynunk, hogy az eddig, még csak Olaszországban történt aláirások- s adománygyűjtésekből mintegy 200,000 franc folyt be. Ami pedig az austriai birodalmat illeti, abban a legelső adományozók között: Ferdinand és Maria Anna ő cs. kir. felségeik összesen 3000, ő cs. fensége Sofia fehnczegasszony 200, Scitovszky János bibornok- érsek és magyarországi hg-primás ő főmagassága (első adomány fejében) 150, a kalocsai érsek ő excellentiája 120, a bécsi hg-érsek 100, a lembergi érsek 100, a seckaui hg-püspök 100, a zágrábi érsek 100, Zamoiski gróf 100, Dietrichstein grófnő 50, dr. Húr tér 15 frtot stb. ajándékoztak. — A gyűjtemények bibornok-pronuntius Viale-Prelat főmagasságához (Am Hof, Nro 321. in Wien) küldendők be. Valóban nagyszerű s felszámithatlan hasznot ígérő a vállalat — és mindnyájunk buzgóságát igazán fellángoltató amaz áldozatkészség, mellyel a szent ügyet a legmagasabb férfiak, kik között ő cs. kir. apostoli Felsége, császár és királyunk is tündöklik, felkarolni sietnek. Rajta hát Magyarország katholikusai! Itt az idő, itt a legszebb alkalom, a keresztény szeretetet nem csak szóval hangoztatni, hanem tettleg is gyakorolni. — Tegyünk a mennyit tehetünk , tegyünk örömest, tudván, hogy szeretetadományaink által Isten dicsőségét előmozditjuk, templom s iskolaház hiányában lévő londoni hitrokonainkat lelki vigasztalásban részesítjük , azok vallási buzgóságát élesztjük, s kath. jobblétünket mindinkább emeljük. — Keressétek mindenek előtt az Isten országát. Bossuet Jakab, 1627-ik évben régi nemes családból született, s egyike volt Francziaország legnevezetesebb hittudósainak. XIV. Lajos király fia nevelését bízta reá, s ennek végeztével, 1681-ben, meauxi püspöknek nevezte ki. — Bossuet egyik legjobb barátja a híres bűnbánó de Rancé a la trappéi apátságnak főnöke volt, kit „szent barátjának“ nevezni szokta, s kihez többször rándult ki, hogy vele szent dolgokról beszélgessen. — Ezen „szent barátja“ iránti szeretetéből a zárdatemplom egyik oldalkápolnájában, a karácsoni kedves ünnepek emelése végett, saját költségén bethlehemi jászolt állíttatott, mellynek fölállítását maga vezette. Épen karácson előestéje volt; a püspök a jászol körül foglalkozó négy mesterembernek napi béreket fizette; midőn az megtörtént, barátságosan nézett rátok és szólt: karácsoni ajándékot is akarok nektek adni, de a választást rátok hagyom. A mesteremberek kíváncsian néztek a beterített asztalra. A püspök lehúzta az asztalról a takarót és szólt: mindegyiknek joga van magának vagy egy aranypénzt, vagy egy, szentek életét tárgyaló könyvet választani. Az első mesterember mohón az aranypénz után nyúlt azon megjegyzéssel: a szentek élete nem fog használni nekem, mert nem tudok jól olvasni. A másik szinte aranypénzt választott állítván: e pénzen téli köntöst veszek magamnak a hideg ellen. És a harmadik is kezét az aranypénz után nyujta ki és bizonyos nemével a megelégedésnek szólt: a hideg nagy, tűzifám nincsen, s e péz kisegít a hínárból. Most a negyedik mesteremberre jött a sor; ez legfiatalabb volt és szemeit félénken majd az aranypénzen, majd a csinosan bekötött könyveken jártatta; végre megnyiltak ajkai és csaknem érthetlenül suttogó: otthon öreg vak anyám van, ki ugyan nagyon szegény, és e pénz egy ideig segíthetne nyomorúságán; de ő egyszersmind nagyon ájtatos is, és nagy öröme lesz, ha majd a hosszú téli estéken e szép könyvből sok vigasztalót fogok neki fölolvasni! — A püspök szemeiben könyvezgett e szavak hallatára; és a mint a jó fiúnak a könyvet odanyujtá, fölnyitá azt, és ime! — annak czimlapjához hat darab aranypénz volt illesztve. Mint csudálkozott ezen a fiatal ember, és mint csudálkozott s bosszankodott a többi három mesterember is, midőn látták, hogy a többi könyvek czimlapján szinte aranyok ragyognak ; a püspök pedig szólt: lássátok én titeket próbakőre tenni akartam, valljon a földit a mulandót, a szelleminek az örökkévalónak előbbre tenni fogjátok-e? Hárman a mulandót választották. Azonban Üdvözítőnk, Krisztus urunk e szavainak: „keressétek először az Isten országát és az igazságát, és azok mind hozzáadatnak néktek“(Máté 6, 33.) igazságát is akartam kicsinyben megmutatni nektek, mert, lássátok minden könyv czimlapjára hat aranyat illesztettem. Ti azonban a sz. könyvek helyett az ajánlott egy darab aranypénzt választottátok! Jól van, én dicsérem szó-