Katholikus Néplap, 1854. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1854-10-18 / 42. szám

KATHOLIK!) Dicsőség magasságban az Istennek, s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2, 14. 42. szám. Megjelenik e lap hetenkint egyszer. S­z­e­r­d­á­n. Minden hónapban egy fél ív pótlékkal. Előfizethetni rá Pesten a Szent-Istvá­n-társulat ügynö­kénél : czukorutcza 6-ik szám, föld­­szint,s a szerkesztőségnél. Vidéken a cs. kir. postahivataloknál. Előfizetési díj Budapesten kihordással félévre 1 ft. pp. vidékre postán, borítékban fél­évre 1 ft. 20 kr. pp. a Pest, October 18. 1854. Nagyobb csőd-hirdetés 2 ft. kisebb 1 ft. p. dijért közöltetik. Minden további hirdetésért az előbbi árnak fele fizeten­dő. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez“ czimezendők. (Pes­ten a központi papnöveldében.) VII. Gergely léleknagysága. Isten, egyházának mindenható oltalmazója a legnagyobb veszedelmek idejében szok olly fér­fiakat támasztani, kik mig egy részt vezér­ csil­lagként fénylenek; más részt, sz. lelke által lel­kesítve, szentélyének hatalmas pajzsai. Világos ez leginkább az 1073 év körülményeiből, midőn Hildebrand, egy ácsnak gyermeke, emeltetett az apostoli székre. Nagysága már ifjú korában meg­­jövendöltetett néki, midőn egykor apja gyárá­ban, még mint jártatlan az olvasásban, fűrész­­porból Dávid eme jósmondatát össz­eilleszté: Dominabitur a mari usque ad mare (uralkodni fog a tengertől a tengerig.) Rendkívüli tudomá­nya, de leginkább erényei őt a méltóságok leg­­magasb polczaira emelék, és mint a római egy­ház bíbornok-főesperes- és kanczellárja­­. Pápa uralkodása alatt az egyház kormányára legna­gyobb befolyással birt, míg nem minden jámbor ember örömére, de magának legkeserűbb fájdal­mára II. Sándor halála után egyhangúlag pápá­nak választatott, I. Gergely neve alatt. Isten ezen választott embere olly hittől lelkesittetett, melly képes leendett, hegyeket helyökből moz­dítani; óhaja más nem volt, mint kimondhatlan buzgalommal Krisztus urunk dicsőségét eszköz­­­leni . Üdvözítőnket olly hévvel szerette, hogy nem volt volna képes őt tőle sem jelen vagy jövő, sem szomor, üldözés és kard, szóval semmi földi de még pokoli hatalom sem — elválasz­tani. Lelke menyországért lángolt, Isten volt ol­­­talma és erősége. Az egyház élére állított férfiú csak elfojtott keservvel nézhette a világ akkori vad zajgását. A sötétség fejedelmei dühödten akarák az evangé­lium fénylő napját elhomályosítani. Az emberek nagy sokasága tévtanok által elcsábítva, a sötét­ségben, és a halál árnyékában tévedezett, dühöd­­ten zajongó habok verdesék Sz. Péter szikláját. Európa elsőbb trónjain kényurak ültek, kik a Krisztus mindig szabad aráját rablánczokkal terhelni akarák; a népek nyommasztó rabiga alatt nyögtek, és csak a hatalmasabb joga volt érvé­nyes . Az egyház szentélyébe olly emberek ki­rakodtak be, kik a sz. méltóságokat pénz és e­­gyébb gonosz eszközök által érték el, és most mint éhes farkasok viselék magokat. Tudta sz. Gergely, hogy olly méltóságot díszít, melly nem elégli Israel baja megsiratását, de annak orvoslását várja.Mit sem gondolva te­hát az idők részeivel, tüstént és merészen hoz­zá látott munkája kiviteléhez az igazi Refor­­matiohoz. A kény­uralomnak meg kellett töret­nie , hogy Krisztus arája szabadon lehelhessen, mig ellenben a hatalmasoknak megkellett Isten előtt hajlani, és a sz. Egyháznak engedelmes­kedni; az Egyházból szentségének megszeplősi­­tői ki valának hajlandók , hogy azután az Isten dicsőségében, és a halhatatlan lelkek üdvözité­­sében fáradó pásztorok tétessenek helyökbe. Gergely ezen szent buzgalmát az Ég öröm­mel nézi, sőt tetszése és áldása nyilvános jeleit is adja. Minden jámborok örvendeznek, mert a pá­pa buzgó törekvéseiben a szebb jövő korányá­nak pirkadását látják, és Krisztus aráját szépsé­gének előbbi fényében. Mindazáltal veszett dü­­hösségben emészti magát a poklok fejedelme, hogy reménylett martaléka elragadtatott. Hiszen 43

Next