Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1856-07-02 / 27. szám
Mária hava. (Eger 1856.) Panaszra mentek a virágok A szép szűz Máriához : „Ali, jó anyánk, nekünk az élet Ollyan kevés gyönyört hoz ! Szülessünk majus szép havában, — Úgy rendelé az Isten — De fáj nekünk, hogy épen akkor Csak egy ünneped sincsen. „S kik mind oltárid zsámolyánál Szeretnénk elhervadni. Oh, hidd anyácskánk, szinte félünk Életre fölfakadni!“ 225 jvwn jék és ez által javuljon. Saját testét és vérét nem sajnálja... Lesz gondom, hogy Pali megkapja jutalmát és a Sióra ne járjon egyhamar horgászni. Sütő Péter tisztelettel kezet csókolt és nyugodt lélekkel távozott, egy tekintetre sem méltatván a viszszahagyott gonosz fiút. Az igazgató mesteruram kíséretében szó nélkül elzáratta Palit egy czellába, hol egy nagy faragott feszületen és lámpán kívül mi sem volt. A szűk, erős vasrostélylyal ellátott ablak az udvarfal-ra nyílott és mivel amúgy is sötétedni kezdett, a boltozatról lefüggő lámpát meggyujtatta. —Pali megdöbbent helyzetén, azonban rögzöttebb volt makacssága, semhogy kért, könyörgött volna, azért is magára hagyatott. Félelem volt az első érzet, melly a fiút megszállta, majd boszos indulatosság, ezt meg magába szállás követé. A csendes magány és a meghiúsult szabadulási kísérlet elcsüggeszték őt, kezdte bánni tettét, sőt egybekulcsolván kezeit a feszület elött térdre borult és imádkozott, sitt keservesen ; később a földre gubbaszkodott és elaludt. Mindezt pedig észrevétlenül a kolostorfőnök szemlélte titkos nyíláson, és habár a megtérésnek csalhatatlan jeleit látta is, a nyilvános botrány miatt, nyilvánosan kellett őt és pedig példásan megbüntetni. Ez megtörtént a helybeli elöljáróság, az illető szülők és az egész tanuló ifjúság jelenlétében. P. Bernárd érzékeny, de azért komoly szavakat intézett a jelenlevőkhöz... Sütő Péter uram két öreg könyet törült ki szeméből, nem sajnálkozásból a finn, hanem fájt a becsületes embernek, hogy illyen sarjadéka van; azonban az egésznek szándékosan tanúja akart lenni, hogy megmutassa élő példában, miszerint a szülő soha se pártolja vétkes gyermekét, hanem inkább méltó büntetését maga eszközöltesse. Még csak annyit akarunk megjegyezni e dologról, hogy Pali nagyon szívére vette a történteket és javulni kezdett, csendesebb, zárkózottabb lett, társait nem sértette, nem bántotta. Adja Isten, hogy gyökeresen gyógyuljon ki bajából! Történetünk folytán látni fogjuk. (Folyt, következik.) Garay Alajos: Mond a kis pártos angyalnemzet: „Ők így tovább nem lesznek.“ S a harmatcsöppek kelyheikben Mint könyek rengedeznek. ..Ne féljetek, szegény virágim, Dehogy hagynálak én el.“ S orczaik szirmát megsimitja A szűz illat kezével. „Csak nyiljatok minden tavaszszal Ti kedvesek, ti szépek, Es ifjuságtok bimbajával Oltárim ékítsétek. „Én majd könyörgök szent Fiamnak — Szerelmetek ha hiv lesz — Adná még május szép havát is Több boldog ünnepimhez!“ Mindszenti Gedeon. larmadszor is pálinka. ■ inő befolyással lehet, vagy van a szeszgyártás az állam előmenetelére ipar és gazdászati tekintetben, vagy milly hátránynyal, és ismét milly kárral az emberek egésségére orvosi tekintetben, azt én nem bántom, az nálamnál szakavatottabbak által már többször elmondatott, és még el fog mondatni. Azért én azt csak annyiban érintem, amennyiben ama tekintetek az erkölcsiségre befolynak. S itt e tekintetben lehetetlen be nem vallani, hogy népünk borzasztóan alásüllyedett. Tisztelet a kivételnek, de fájdalommal látjuk az iszákosságot elharapózni. Valóban sír az ember lelke, mint Jézus Jerusalem felett, ha előre látja a bekövetkezendő nyomort. Látni az iszákos tékozlókat más sövénye alatt kimúlni, látni a kenyértelen és meztelen árvákat szertebolyongani, mindannyi rémképek, mellyek nagyon közel vannak. S hogy is ne. Mások után mondom, hogy a mértékletlen szeszes ital megrövidíti az életet. Az ügyes orvos vizsgálata elrémíti a halandót. Azt mondják, hogy a test táplálását, növését akadályozza; a testet szántja, vérré soha sem válik, a tüdőt sorvasztja; okozza a daganatokat, vizkorságokat, mellyekben a részegesek szoktak kimúlni. — Istené az ítélet, én senkit sem ítélek meg, de egy pár év alatt is többeket kisértem ki a temetőbe, kiknek korhelység szülte feloszlásukat meg lehetett jósolni. Hányán, múltak ki, kikben a pálinka meggyűlt. Hányán kiknek tagjaik esésükben összezuzattak, megfagytak. Várjon kivánunk-e még több példát, hogy az Isten nyilványitsa a korhely elleni gyűlöletét. — Már tetszik, nem tetszik, ezúttal bevezetem olvasóimat egy részeges embernek házába, már aztán nekem mindegy, ezúttal akármitől legyen is részeges az. Ha kérdjük a szomszédtól , ujjal mutat rá mintegy bűnbarlangra, elmondja mennyivel adós ennek amannak a korcsmárosnak, hogy mindenki gyűlöli és kerüli mint a dögleletes levegőt. És ha bemegyünk, mit látunk? egy kesergő nőt; ha kérdjük, miért siránkozik, megértjük mennyit folytak már patak módra keserű könyei, mennyi kék foltokat viselt dühös férjétől ártatlanul. Hányszor hasadozott szive fájdalmaiban, midőn magára hagyatva éjjen át virasztott, s rárta remegve tigris ellenét, ki dühében halállal fenyegette, hányszor kivánta a halált, csakhogy e földi pokoltól megszabaduljon. Hát gazdagsága, mit mutat? mint isszonyu nyomort és elhagyattatást. — Mit mondjak a korhely gyermekeiről? Felszámláljam-