Katholikus Néplap, 1857. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)
1857-07-15 / 28. szám
~''»w 246jwv«~ törzs, melyből a tápláló nedv a fának minden sarjára, minden levelére kiszivárog, mint is ezt maga bizonyítja, mondván: „Én vagyok a szőlőtö, ti a szőlővesszők; ki énbennem marad, és énébenne, az sok gyümölcsöt hoz, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek“. *) Az anyaszentegyháznak minden szolgája, a szentséges római Pápától le a legifjabb felszentelt papig, mind csak szórólapot Jézus, a szórónak kezében, ki azoknak szolgálatiéval „megtisztítja szérűjét, és összegyűjti a búzát csűrébe, a polyvát pedig megégeti megolthatlan tűzzel.“ 2) Minden pap vagy püspök csak segédszolga a Jézus nyájának legeltetésénél ; mindegyik csak méltatlan eszköz, melyet az ő határtalan irgalma használ az emberi nem boldogitásának magasztos munkájánál. — Dicsértessék hát Jézus sz. neve mindörökké, ki engemet is, legméltatlanabb hívét minden érdemem nélkül kiválasztott, és Győrmegyének buzgó keresztény katholikus hívei, közébetek rendelt, hogy itt a szent helyen, a püspöki- és szószéken megjelenjem, azt az ő nevében elfoglaljam; közébetek rendelt, hogy itt a főpásztori botot, a püspökpálczát, mint a püspöki hivatásnak és hatalomnak jelvét kezemben tartván, ne csupán szertartásképen, hanem kellő erélylyel, szent nevének dicsőségére, és lelketek üdvösségére lelkismeretesen használjam; közéletek rendelt, és igéit számba adta, „hogy gyomláljak és rontsak, veszeszszek és elhányjak, építsek és pántáljak;“ 3) közéletek rendeli, hogy „vigyázó vessző legyek,“ és az eláradott hitetlenségnek, a polypként terjedő uj pogányságnak gyomját kiirtsam, hazugság- s ármányon épült váraira rámutassak, hogy az istentelenség szolgáinak szószátyárságát megczáfoljam, incselkedéseiket elrontsam, bűnbarlangjaikat elhányni segítsem ; hogy ellenben az erényes életnek kedvelését, és az egyedül üdvözítő keresztény katholikus hitet szivetekben, Isten kegyelmével öregbítsem, az Isten országát közöttetek gyarapítsam, és benneteket Istennek kellemetes népévé neveljelek. Úgy de, ki vagyok én, hogy az Urnák ily számos nyáját vezérelni merészeljem! Saját igen sok fogyatkozásaimat és erőtlenségemet érezvén, emberileg lehet-e józanul annyi éberséget, erélyt, készséget és tehetséget ígérnem, mennyit püspöki hivatásom körében Isten tőlem igazsággal megkíván, mennyit a ti számtalan szükségtek későn korán méltán követel? Őrizzen Isten minden büszke vagy vakmerő gondolattól! Nem, nem! én magamnak magamtól semmikép ennyit nem ígérek. De bátorít az apostolnak példája, ki saját gyarlóságát mélyen érezvén, magában szinte nem bízott, e miatt mindazáltal el nem csüggedett,hanem apostoli hivatásáért Jézusnak adott dicsőséget, mondván: „Pál Apostol, nem az emberektől, sem ember által, hanem a Jézus Krisztus által és az Atya Isten által“. 4) Nem önmagában, hanem Krisztusban bízott, mondván: „mindent cselekedhetem a Krisztus által, a ki engem megerősít“. 5) Bátorít, kedves Híveim, a ti szeretetek is, mely szerint reményem, hogy üdvösségtekérti fáradalmaimban kész engedelmességtekkel fogtok vigasztalni’; reményiem, ’) Jún. 15, 5. 2) Luk. 3,17. 3) Jerem. 1,10 3) Gal. 1,1. *) Philipp.4,1 buzgó imádságtokkal is fogtok segíteni, könyörögvén éreztem, hogy az Isten „nyissa meg nekem a beszédnek ajtaját, a Krisztus titkainak megbeszélésére, hogy megbeszéljem azt úgy, mint nekem szükség szólanom“. ‘) Magas és terhes hivatásom küszöbén azért Jézus az én reményem, miért is az előttem álló rémületes pályának meggondolásánál nem csügged el lelkem, bízván, hogy ki megadta az akaratot, megadja a véghezvitelt is a jó akarat szerint. Krisztusban szeretett hiveim s mind reám, mind reátok nézve fontos e jelen beigtatási perez. Helyén van tehát, hogy egymást megértsük, és míg Isten irgalmának tetszeni fog most fűződő szent viszonyunkat fentartani, egymás vigasztalására és gyámolítására mindenkor készek legyünk. Értsétek meg azért előadásomból a püspöki hivatásnak körét, értsétek meg abból Főpásztortok iránti saját kötelességteket is. Szentlélek Uz Isten! a választást, a munkát, melyet ingyen kegyelmedből bennem, érdemetlen szolgádban ennyire megkezdettél, fejezd be, és segíts engem szent hivatásom kellő figyelmére, segítsd tőled nyert híveimet föpásztoruk iránti kötelességeiknek értelmére, segíts mindnyájunkat a Jézus sz. nevének dicséretére. Figyelmezzetek. I. A püspöki hivatásnak körét szépen ábrázolja a püspökpalota, melynek felső része görbe, dereka egyenes, vége hegyes, Horgas kampós része példázza a térítésnek, egyenes dereka a vezetésnek, hegyes vége a feddés és dorgálásnak kötelességét. Háromban pontosul tehát a püspöknek kötelessége. Tartozik 1-ször a hitetleneket és bűnösöket megtéríteni; 2-or a jókat kormányozni; 3-or a gonoszokat fenyiteni. 1. Első kötelessége a püspöknek, a hitnek hálóját megereszteni, a hitnek horgát megvetni, a hit terjesztése által az embereket az állati gyalázatosságból kiemelni, hit által őket Istennek méltó képmásává, hit által őket igazán— mert lélekben — szabadokká tenni, a hit által eszközölni, hogy a test a léleknek uralma alá hajtassák, a lélek pedig az alázatos magamegadásban az Istennek ajándékoztassék. Ezen feladatát a püspöknek eléggé kijelentette maga az Úr Jézus, mikor Simon és András halásztestvéreket a közönséges halászattól az apostoli munkára szólitá, mondván: jöjjetek utánam, és emberek halászivá teszlek titeket“. 2) Ki látta, ki hallotta valaha az embereknek halásztatását? És mégis igy van ez a Jézus alkotta erkölcsi nagy társulatban, az anyaszentegyházban. A földi életnek nagy és hullámzó tengeréből szedetnek és mintegy halásztatnak itt ki az elválasztottak, a szentséges római Pápának és a püspököknek felügyelése alatt a hitnek hálójával, a hitnek horgával tartatnak fogva az igazak a szent és jámbor életnek korláii között. Avagy talán a föld kerekségén elszéledett, és mindenütt több kevesebb számmal található jámbor és istenfélő keresztény katholikus lelkek, ezek az emberiségnek valóságos ékes gyöngyei, ezek az erénynek és önfeláldozásnak eleven példái, mondom ezek a jó !) Koloss. 4, 3. 4, 2) Márk. 1, 17.