Katholikus Néplap, 1858. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)

1858-07-01 / 26. szám

i Szent László. A „Kath. Néplap“ második félévi folyamát vélemé­nyünk szerint alig kezdhetnék meg érdekesebb czikkel, mint sz. László dicső királyunk rövid életrajzának közlésével, kinek csak imént, a múlt vasárnap, vagyis június 27-kén ültük meg örökre emlékezetes napját. Sz. László harczban és békében egyiránt nagy, ke­gyes és igazságos fejedelem volt; önmagában egy ke­resztény király eszményét személyesítette, kit ha az egyház szenteinek sorába nem igtat, a világ teljes jog­gal nagynak nevezend vala. Illő tehát, sőt ránk magyarokra nézve szent kötelesség, hogy hálatelt szív­­vel emlékezzünk meg magasztos erényeiről, polgári s egyházi érdemeiről, melyek őt a legdicsőbb uralkodók, a legszentebb férfiak közé helyezik. Sz. László I. Béla királytól született. Atyja sok viszontagságon ment keresztül, míg a trónra juthatott. Sz. István uralkodása alatt ugyanis az öt honi fenye­gető veszély elől Endre és Levente testvéreivel előbb Cseh-­s aztán Lengyelhonba menekült. E számkivetés Bélára nézve szerencsés kimenetelű volt. II. Mieceslaw vagy Miesko lengyel király épen akkor háborút viselt a hűségét megtagadott Pomerania herczege ellen. Béla a sereg vezérletét elvállalván, fényes győzelmet vívott ki, sőt magát a pomerániai herczeget is párviadalban elejtette. E vitézség jutalmául a lengyel király Richsa leányát adta Bélának a visszahódított herczegséggel együtt. 1047-ben a magyarok Pétert másodszor is el­űzték, s helyébe a száműzött Endrét hívták meg ki­rályul. I. Endre, miután magát s az elnyomott kéz­ val­lást biztosítva látta, Bélát családjával együtt Lengyel­honból visszahívta azon ígérettel, hogy az ország har­madrészét neki átadandja, s halála után őt korona­örökösévé teendi. Nem sokáig tartott a testvérek közt az egy­esség. Endre, kinek időközben Salamon fia, született, Bélának tett ígéretét visszahúzta; mi több, öt, mint fiának ve­­télytársát gyűlölni kezd é s élete ellen tőröket hányt. Béla megboszulandó bátyjának cselszövényeit, Len­gyelországba futott, s rövid idő múlva lengyel hadse­reggel visszatérvén, Endrét megtámadta. Kezdetben nem kedvezett neki a szerencse, de a magyarok hozzá átpártolván, Endrét legyőzte, ki­­s futás közt szeren­csétlenül elveszett. Béla ekkor elfoglalta az országot,s afölött 10­31 -1063-ig nem minden dicsőség nélkül uralkodott, míg végre Dömösön a királyi széknek, vagy miként mások állítják, a háznak összeomlása követ­keztében meghalt. Alig takarittattak el Béla hűlt tetemei, III. Henrik német császár, vejét, Salamont Magyarországba vissza­hozta, ki királylyá meg is koronáztatott. Azonban Bé­lának fiai : Geyza, László és Lambert, kiktől Salamon megtagadta az ország harmadrészét, atyjok példáján indulva Lengyelhonba futottak segedelemért. Midőn a nyert lengyel haddal visszajöttek, jogukat kivivandók. Desiderius győri püspök közbenjárása folytán a her­­czegek Salamonnal kibékülének azon föltétel alatt, hogy 2.

Next