Katholikus Néplap, 1859. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1859-06-30 / 26. szám

A szombat különösen Mária tiszteletének napja.T .J­sten a megmondhatója, mennyi jót, mennyi szépet tanultam én már a „Kath. Néplap“-ból! — szólt nem rég egy atyámfia. A ti kedvetekért, jámbor lelkek, kik épülni és tanulni akartok, bocsátom közre istenes köny­vekből merített jelen czikkemet is. Csak olvassátok el figyelmetesen, tán tanulhattok belőle valamit, mire ek­koráig aligha gondoltatok. Mindenki előtt ismeretes dolog, hogy a péntek Krisztus Urunk kínszenvedésének és keserves halálá­nak emléknapja. És azért soha ne mulaszszuk el pén­teken, és pedig, ahol ez szokásban van, délután a három órai harangszóra imádságunkat elvégezni, még anyám­tól tanultam, hogy öt „Mi­atyánk“-ot kell ekkor ájta­­tosan elmondani Jézus öt mélységes sebeihez. — Alig van, ki ne tudná, hogy vasárnapokon Urunk dicsőséges feltámadásáról kell megemlékezni.—Bár kevesen járnak szombaton a délutáni letenyére , azért mégis átaláno­­san értik, hogy az anyaszentegyház szombaton, azaz a hét hetedik napján , különösen kívánja Istennek sz. anyját, a mindenkoron szeplőtelen szűz Máriát hivei által tiszteltetni. És nem minden ok nélkül. Mert I. A­bold. sz. Szűz három dologban igen megegyez a szombat nappal: a) Valamint a világ alkotásakor „be­fejezvén Isten munkáját, melyet készite vala, megszü­­nék — megnyugovék — a hetedik napon minden al­kotástól“ (Móz. I. k. 2, 2.), úgy a világ megújításakor az angyali Szűz méhében nyugodott meg az istenilge. „Ki engem teremte, az én sátoromban megnyugodott“ (Si­­rák 24, 12.). b) Az Úr Isten minden napok között kü­lönösen „a hetediket megáldá, és szentnek rendelé“ (Mózes I. k. 2, 3.) , nem különben minden teremtmé­nyek között megáldotta, és kiváló kegyelmekkel meg­szentelte a hold. Szüzet, ötöt „egyetlenegy szülött Fiá­nak“ anyjává választván. Azért mondá az angyal: „Ál­dott vagy te az asszonyok között“ (Luk. 1, 28.); és Mária: „Nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalma«, kinek neve Szent“ (u. o. 1, 49.). c)Még észre kell ven­­nünk, hogy a szombat egy örvendetes és egy fájdalma­­nap, vasárnap tudnillik és péntek között esik. A bol­­dogságos Szűz ekképen közbenjáró az egekben dicső­ségesen uralkodó Istennél a fájdalom, ínség és nyomor hazájában siülödő emberi nemzetért. „Oh ! áldott szűz Anya, Bűnösöknek édes szószólója, Vigyázz reánk!“ II. Valamint édes Üdvözítőnk keserves kinokat szen­vedett nagy­pénteken testében , úgy a hold Szűz nagy­szombaton sz. Fia temetése után keserves kinokat szen­vedett szivében, megújítván mindazokat a fájdalmakat, melyeket pénteken sz. Fia kínjai­ és halálakor szenve­dett vala. Azért a mint péntek Urunk kínszenvedésének emlékezetére szenteltetik, úgy szombat méltán a hold. Szűz tiszteletére rendeltetik. És ha a hős martyrok szenvedése méltán tiszteltetik azokon a napokon, me- ■ lyeken ők vértan­uságot szenvedtek: valóban a boldog 26 Uíf.

Next