Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1860-10-25 / 43. szám
PEST, OCTOBER 25. 43. szám. II. FÉLÉV. 1860. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. ausz. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők. Az esküvésről. (Vége.) JV második kelléke az esküvésnek, hogy csak becsületes és illendő dolgok felett esküdjünk, mit Isten nevének megbecstelenítése, a törvény megsértése és felebarátunk megbántása, vagyis vétek nélkül megtarthatunk és teljesíthetünk. S ép a vétkes és tilos dolgok feletti esküvés által követ el legtöbb bűnt a nép, kétszeresen vétkezve, tudnillik a rész akarat nyilvánítása és Istennek a vétekre való bizonyságul hívása által. E vétek nagyságát hogy fölfogjuk, képzeljünk egy szolgát, ki nem csak ura nyílt parancsa ellen cselekszik, hanem vakmerően vétkes tettének tanúbizonyságául is fölhívja. Ki nem látja át a szolga gonoszságát? Mennyivel vétkesebb az, ki Isten parancsa ellen cselekedve, őt vétkes tettének bizonyságául hívja! Sajnos, hogy az apák és anyák szájából egymás és gyermekeik ellen is hallhatni ily vétkes esküvéseket, mások botrányára és rész példájára! Sokan kötelezve érzik magukat az esküvel ígért vétkes dolog végrehajtására. Iszonyú csalódás! Ki hiheti, hogy az eskü, mely vallásos tett, tiszteletlenség és vétekre kötelezzen? Ilyen volt az istentelen Heródes esküje tánczoló leányának; ilyen a beszuállók, megbocsátani nem akarók s azok esküje, kik bűnt követnek el, hogy másnak tessenek, s esküvel fogadják titokban tartani azt, mit a szeretet és igazság nyilvánítani parancsol; ilyen azok esküje, melyet Isten, egyház, s felebarátunk elleni vétek nélkül megtartani nem lehet; ilyenek, kik gonosz tettükkel dicsekedve, annak elhitetésére megesküsznek. Ezek s más ilynemű eskkvésekről mondja az egyházi törvény (c. 8. de jur.): „Az eskü gonoszságra nem kötelez.“ Maguknál a nemzeteknél sem kötelezett az eskü a jó erkölcsök elleni tettre. Dicsértetik Dávid okossága, ki haragjában Nabhal élete ellen esküdött, s Abigail lebeszélésére nem hajtá végre (I. Kir. 25.). Ellenben kárhoztatik a gonosz Heródes esküje, ki leányának vakmerően esküdve, esküjét istentelenül teljesité (Máté, 14.). Ellenben az illendő és becsületes dolgokra vonatkozó eskü kötelez, s annak megszegése Isten büntetésére méltó. Példa erre Sedecius király, kimondott esküje megszegésének büntetését véve, miként (Erech. 17. 1.) mondja az Ur: „Megvetvén az esküvést, megszegé a szövetséget ; ugyanazért a mint én élek, úgy az esküvést, melyet megszegett, és a szövetséget, melyet fölbontott, az ő fejére fordítom. Babylonba viszem őt, és megítélem gonoszságáért, melylyel megvetett engem.“ Azért mondja aranyszájú sz. János is (Hóm. 19. ad populum): „Kíméletlen Isten az esküszegők iránt.“ —Vannak azonban az ily becsületes eskü alól kivételek, például: ha az esküt nem teljesíthetjük, mert a lehetetlenre senki sem köteles; vagy ha az ellenfél az eskü által megerősített ígéretet elengedi; vagy ha annak teljesítése nem egyedül tőlünk függ, mert az ily esküvések föltételesek; vagy ha az eskü teljesítése alól egyházi hatalom által fölmentetünk. Sokan igy mentik magukat: habár illetlen vagy vétkes dolog felett is esküszöm, nincs szándékom azt végrehajtani, s igy nem nagy vétket követek el. E tételt, mely igy szól: „anélkül, hogy szándékunk volna megtartani az esküt, akár csekély, akár nagy dologról szól.“— kárhoztatja XI. Incze pápa, mert ez által hazugságot, botrányt és csalást követünk el, mi pedig vétek. A mi ennek nagyságát növeli, az, hogy Istent hazugságunk megerősítésére hívjuk bizonyságul, mi szentségtörés. S ki így esküszik szükség esetén törvényhatóság vagy egyházi hatalom előtt, halálosan vétkezik; mert ha a törvényes elöljáróság szigorú dolgot parancsol, milyen az eskü, annak szigorúan engedelmeskedni tartozunk; ki pedig az eskü megtartásának szándéka nélkül esküszik, nem engedelmeskedik, minthogy a parancsolt igaz eskü helyett tettetve esküszik. Végre az esküvésnél megkivántatik, hogy az esküvő minden kételkedés nélkül bizonyos legyen arról, miszerint az eskü által erősített dolog igaz. Kétes dolog feletti eskü által kiteszszük magunkat a hamis esküvés veszélyének, s szentségtörést követünk el. Isten neve és tekintélyével megcsaljuk felebarátunkat, kigúnyoljuk a mindentudó, véghetetlenül szent és igaz Istent, a hit és