Katholikus Néplap, 1861. január-június (14. évfolyam, 1-27. szám)

1861-02-14 / 7. szám

PEST, FEBRUARIUS 14. 1. szám. I. FÉLÉV. 1861. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : h­e­l­y­b­e­n félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ért.; v­i­d­é­k­r­e postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ért. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmen­tesen , a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők. Zarándoklat Jézus nevezetes­ történelmi helyeire az evangéliumok nyomán. III. Menjünk a Jordánhoz és innen Jézus nyomain a közel pusztába. Palaestinának egyik nevezetes folyója volt a hajdan­­korban is a Jordán, mely Jerusalem közelében terül el, s melyen a végetlen hatalmú Isten nagy, jelentékeny és csoda­ dolgokat vitt vala véghez, valamint a pusztá­ban hosszasan vándorló zsidó néppel, úgy később a föl­dön megjelent Messiás idejében is. A tejjel s mézzel fo­lyó Kánaán földjét Izrael fiainak ígérvén a jó Isten, Mózest adta nekik első vezérül, ki oda elvezesse őket; de meggátoltatván ő a halál által e dicső vezérségben, ez utóda részére Josuenak tartatott főn, kinek megpa­rancsolta az Úr, hogy átkelvén a Jordán folyón, siessen Izrael népével Kánaán földje elfoglalására. Ezen átke­lése Izrael népének a Jordánon mily csodálandó módon történt, maga Josue följegy­zette azon könyvében, mely a szent irás könyvei közt méltó helyet foglal. — így irja pedig azt le: „Josue fölkelvén éjjel, elinditá a tábort, és jutának a Jordánhoz — — és miután az Ur parancsa szerint fölvevék a papok a szövetség szekrényét, és a nép előtt menvén, a Jordán vizébe tették lábaikat, a vi­zek azonnal két részre oszlottak, és a nép száraz lábbal átkelt a Jordánon, mely csoda­történet valóságáról ál­­mélkodva győződött meg az egész nemzet“ *), minek örök emlékére Josue a Jordán közepén azon helyre,hol a papok lábai álltak, tizenkét követ rakatott le a jelen volt tizenkét nemzetség nevében hálaemlékül“ 2); a nép pedig, melynek javára művelte az Ur a csoda­dolgot, lebo­rulva imádta az Istent, és a hitben megerősödve, hálá­san megismerte s bevallotta, hogy nincs nálánál boldo­gabb nemzet, mert hozzá legközelebb van az Ur, ki mindenható és hatalmas a csodatételekben. Növekedett pedig a Jordán nevezetessége a Krisz­tus Jézus eljöttével, többnemű csodadolgok történvén ott és környékén, melyeket hogy bővebben megismerjünk, azok jelentőségét jobban belássuk, és következményei­nek üdvös hatásait hálásan magasztaljuk, szánjuk el magunkat, ha nem fáradságos oda­vándorlásra is, de leg­alább elméleti vizsgálódásra azok fölött, mik Jézussal ott történtek, és környékén általa műveltettek az emberi­nem örök boldogságára. Mielőtt Jézus nyilvános tanítását megkezdette, a sz. evangéliumok szerint előbb szeretett János tanítványa által meg akart kereszteltetni. Elment hát Názárethből, hol közönségesen tartózkodott, szüleinek és rokonainak társaságában a Jordán folyóhoz, hol akkor János Je­rusalem lakói közöl sokakat megkeresztelt valaki; és ott meglátván Jézust keresztelő János, és rá­mutatván, mondá a jelen voltaknak: „íme az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit!“4)—jelentvén, hogy valamint Mózes törvénye szerint a bűnök által megbántott Isten engesztelésére bá­rányokból rendelt áldozatokat kellett bemutatni, úgy a názárethi Jézus azon isteni bárány, ki magát elégtételül fogja föláldozni mennyei Atyjának az egész emberi­ nem bűneiért. A Jordán folyó volt tehát azon hely, hol keresz­telő János Jézust, mint a világ váltságára küldött áldo­zatot, ismertette meg azokkal, kik akkoron a Jordán fo­­lyónál jelen valának, s pedig azon valóságos áldozatot, melynek az ó-testamentomi áldozatok csak példáza­tai valának. Jézus leveti azon föláldoztatott ártatlan bárány, ki egyedül volt hatalmas, szentséges vére kion­­tásával nem egyeseknek, hanem az egész világnak bűneit elvenni, eltörölni. És ha Jézus ezen terhes maga-föláldo­­zásának készségét kellő tekintetbe veszszük, s jól meg­fontoljuk : nem kerül-e keblünk méltó hálára ? nem áld­juk, nem imádjuk-e őt, mint Isten bárányát ki által vé­tettek el a világ bűnei, és biztosíttatott az Istennek­ kien­­geszteltetésünk boldogitó reménye? Ezen alkalommal történt hát, hogy Jézus is János által megkereszteltetett a Jordán folyóban. És azt mondja sz. Máté evangélista, hogy „feljővén Jézus a vizből, azon­ ') Josue 3, 1—17. — ’) Josue 4, 9. 3) Máté 3, 13. — *) János 1, 29. —7

Next