Katholikus Néplap, 1862. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1862-01-09 / 2. szám
PEST, JANUARIUS 2. I. szám. I. FÉLÉV. 1862. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, csütörtökön. Előfizetési ikij , helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap" szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. " Kis-Karácson vagyis Újév. A nagy tudományit 14-ik Benedek pápa szerint hajdanában a pogányok újév napját tivornyázó kicsapongások között Janus hamis isten és Strenna istenaszszony rovására nagyban megünneplék. A nők és férfiak ruhát cserélve, dőzsöltek, ezen fölfordultságban sokan még a keresztények közöl is részt vevén. Azért óva inté szent Ágoston korabeli híveit : „A pogányok, úgymond, egymásnak újévi ajándékokkal kedveskednek , alamizsnálkodjatok ti is; ők ledér dalokban gyönyörködnek, ti azonban a szentirás olvasásában keressetek vigaszt; azok színházba futnak , de ti templomba siessetek; ők részegeskednek, ti ellenben böjtöljetek.“ A böjtölés és vezeklés kötelezettsége mindazáltal 1444- ben megszüntetteték, mivelhogy azóta újév napját ünnepkép megölni az anyaszentegyházban átalános szokássá vált, a midőn tudvalevőleg egyszersmind Krisztus Urunk körülmetéltetésének emlékét is megújítjuk. A badarnál badarabb pogány szokásokból csak is azon helyeselhető jó maradt fen, mely szerint újév napján egymást szerencse-kivonatainkkal és látogatásunkkal megtisztelni és örvendeztetni szoktuk. Mindenesetre alkalmas eszközökül szolgálhatnak azok a felebaráti szeretet kötelékének szorosabbá fűzésére, miután újév napján minden érzékeny kebel örömest kitárul, és minden jónak befogadására különösen hajlandó. Hogy is ne? Hisz minden ilyen évfordulatnál Istennek komoly szózatát hangoztatja elénk lélekismeretünk, mindnyájunkat egyenlőképen egymás iránti kötelességeink teljesítésére emlékeztetvén : a kormányzókat, hogy igazságosan és törvényesen uralkodjanak; az alattvaló népeket pedig, hogy a törvénynek hű tisztelői és engedelmes teljesítői legyenek, hogy így a törvényes szabadság és minden polgári boldogságnak életadó lelke, a törvényes rend, közbéke és igazság föntartassék. Maga az Úr Jézus is, az idők központja, önkényt, a nélkül, hogy arra köteleztetett volna, alávetette magát a zsidó törvény még azon szigorú rendeletének is, mely minden figyelmeket körülmetéltetni parancsol (Móz. III. 12, 3.), csakhogy őt annál inkább kövessük az engedelmességben is, ki egyébiránt is minden tekintetben a mi útmutatónk, világító példaképünk, akár mely állapotban és körülmények között legyünk. „Krisztus személyében, mond sz. Ágoston, egy nagy orvos szállott alá az égből, mivel egy nagy beteg nyavalygott a földön.“ Ezen nagy beteg az emberiség vala, melynek sebeibe nem csak a gyógyerő balzsamát öntő Jézus, hogy fölépüljön, valamint azt sem eléggé, hogy neki a végczéljához vezető utat megmutatá, ha nem irántunk, végtelen szeretetétől indíttatva, azon maga is előment, és szentséges lábnyomaival azt kiegyengeté,csakhogy mi annál könnyebben utána indulhassunk. „Én vagyok az út, az igazság és élet, így szól Üdvözítőnk, annak okáért — aki engem követ, nem jár sötétségben ; példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is hasonlókép tegyetek“ (János 8, 12. 13, 15.). Igen, igen ; bár mennyire ellenezze is földi részünk, a lefelé vonzó gyarló test, nekünk bizony halálos holtunkig azon kell törekednünk, hogy uj Ádámunkhoz, az Úr Jézushoz minél hasonlóbbak legyünk gondolkozás- és cselekvésmódunkra nézve;mert evégre öltözködik emberiségünkbe, szerzé anyaszentegyházát, halt meg érettünk a keresztfán, és táplál minket saját sz.teste- és vérével az Oltáriszentségben, mely által különösen azt akarja elérni, hogy ő bennünk, mi meg viszont ő benne éljünk. Mindenekelőtt is egész életével Krisztus Urunk arra tanított minket, hogy a világgal csak is Istennek dicsőségére, saját és felebarátunknak igaz javára éljünk, így például, midőn keleten egy szokatlan fényességű csillag által a pogányoknak világra jövetelét tudtul adta, a zajló tengert egyszerre lecsöndesítette, holtakat életre hozott, néhány hallal és kenyérrel ötezer embert tökéletesen kielégített, halála óráján pedig a nap világító fényét elhomályositá, és a természet rendét egy időre megszakasztá: mindezzel egyfelől mennyei Atyja dicsőségét, másrészt meg az emberek üdvét kereste, hogy t. i. lássák, miként ő nem puszta ember, hanem Isten is egyszersmind, következőleg irigyenek, re-1