Katholikus Néplap, 1863. január-december (16. évfolyam, 1-26. szám)
1863-01-22 / 4. szám
PEST, JANUAR 22. 4. szám. I. FÉLÉV. 1863. Megjelenik minden csütörtökön. Szer- Evang. Midőn Jézus lejött a hegyről. (Máté 8, 1—12.) 23. Bolkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) dog-asszony eljegyzése. 24. Timotheus püsp. 25. Vas. Pál ford. 26. Polyk. p. 27. Aranysz. sz. Ján. 28. Margit szűz, n.Károly. 29. S. Fér. Előfizetés : helyben félévre 1 írt 31 kr egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A viaskodó egyház , és fegyvere. (Folytatás.) Valamint az egyház tanitókara együttes erővel, úgy nemkülönben a hallgató egyház tagjai is majd különkülön, majd több ájtatos társulatokra osztva vívnak a pokoli cselszövők ellen. A világ történelméből tudjuk , hogy a szilárd becsületességű római plebejusokat a restségre, élvezetkórra és ledérségre kellett csábítani előbb, hogysem a lelketlen nagyravágyás őket forradalmi czélokra használhatta. (L. Bumüller Világtört. l.k.) Az egyház jámbor híveit is igyekeznek lebeszélni hitökről az álnépboldogítók előbb, hogysem istentelen czéljaik kivitelére őket fölhasználhatnák. Jól tudják ők, hogy, mig azok erősen állnak hitükben, minden galád mesterkéléseik füstbe mennek, s hogy, mig a jámbor hivő a hitfegyvert villogtatja, hiábavaló minden fáradozásuk, hogy tévútra vezethessék. Csak ott nem sikerül a cselfogás, hol a galamb-szelidség. Üdvözitőnk meghagyása szerint, karöltve jár a kígyói okossággal, vagyis hol a test-bölcseletnek a hitszemet megvakítania nem sikerült minthogy sz. Ágoston szerint : „A hitnek is megvannak a maga saját szemei, melyekkel igaznak látja azt, mit még nem lát, s a legvilágosabban belátja, hogy még nem látja azt, a mit hiszen“ (Epist. 120. ad Consent.) Mondjátok bár vakbuzgónak, mondjátok sötétségben bolyongónak az egyház hű fiát : nekünk mindannyiszor eszünkbe jön a ravasz róka, mely a szőlőre, melyet el nem érhete, egyszerűen mondá, hogy savanyu; vagy az, mely egy tikkasztólag meleg napon azt javaslotta a szelíd s együgyü galambkának, hogy vesse le tollasbundáját, majd igy kényelmesb helyzetben ülhet a faágon.—Oh áldott fegyvere a viaskodó egyháznak szent s egyedül üdvözítő hitünk, mely oly csodás erővel birsz a lelkünk vesztére szövött cselszövénynek elrontására. Áldott világossága a hitfegyvernek mely csodáján alkalmas vagy a vesztünkre hány tőrök fölmutatására. Nem fogunk kiejteni kezünkből, életünkbe kerüljön bár megtartásod, nem fogunk kiejteni kezünkből, ha e világ összes kincseivel bár megkináltatnánk. A mily fokon kinövi magát a hitetlenség s ennek szülöttje az erkölcstelenedés, oly számmal szaporodnak a hivők között különféle czimek alatt alakult ájtatos társulatok is, melyek részint a jó, vagyis egyházi szellemben szerkesztett olvasmányok kiadására s terjesztésére , részint a hívők körébe beharapódzott szokásos bűnök meggátlása s kiirtására, részint az evangeliumi tanácsok s némely keresztény erények tüzetes gyakorlására, részint az egyház és iskola anyagi fölsegélésére stb. alakulvak. Hogy a külföldön létező ilyetén szellemű egyleteket elő ne hozzuk, csak az édes magyar hazánkban legújabban alakultakra vessük habár csak futólagos pillanatunkat. Ki előtt nem ismeretesek a sz. István és sz. Lászlóról czimzett s országunk szivében megalakult társulatok áldásos működései ? Messzire hatnak e két társulatnak mind szellemi, mind anyagi termékei. Áldja őket szentséges atyánk Rómában; kegyelettel s hálával emlékeznek róluk a török birodalom területén lakó keresztény társaink! Szóljatok, ti szegényebb ellátású egyházak, mily áldásosan működik az „oltáregylet.“ Ki előtt nincs tudva a páratlan buzgalom, mely a szebbnél szebb elnevezések alatt alakult „Mária-társulatok“ban nyilvánul? Ki ne örülne az iparos legények egyletének, mely kiáltó szükség honunkban? Ki nem látja be, hogy többeket elő ne hozzunk, mindezen társulatok szükségességét, kitűnő hasznos voltát ? Tudvalevő dolog, mily romlott napjainkban a világ. A hitetlenség, rablás, káromkodás stb. majdnem napirenden vannak már. De a napi és időszaki sajtó termékeiből is önkényt kibukkannak a sátánnak „megnyílnak szemeitek“-féle csábszavai, hogy a sok antikatholikus s pápaellenes férczmüveket, melyek majdnem erővel tolatnak az álnépboldogitók által, hitökben boldog híveink kezébe, elő ne hozzuk. Mindezek ellenében sorakodik s résen áll az egyház föndicsért egyletei által. Ezek mindenike a hitnek fegyverét villogtatja, mert mindenikök egy s ugyan