Katholikus Néplap, 1863. január-december (16. évfolyam, 1-26. szám)
1863-01-29 / 5. szám
PEST, JANUÁR 29. 5. szám. I. FÉLÉV. 1863. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) Evang. Hasonló a mennyek országa egy családatyához. (Máté 20, 1 — 6.) — 30. Martina szűz. 31. Nolai Péter. Február. VilI. 1. Ignácz püsp. 2. Gyertya-szentelő-B-Assz. 3. Balázs. 4- Kors. And. 5. Ágota sz. Előfizetés : helyben félévre 1 firt 31 kr, egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A viaskodó egyház , és fegyvere. (Vége.) A szüzesség és vértanuság koszorúval ékes gyönge leánykáról, sz.Ágnesről azt írja a „Szentek élete“,hogy a még csak 13 éves szűz oly erősséggel bírt, miszerint a sok csábítás s kínzás között Isten segítségével mind hitét, mind szüzességét megőrző. Halljuk őt, mint felelt a kormányzónak, ki azt mondta, miszerint csak gyermeki korának köszönheti, hogy a bálvány iránti tiszteletlenségéért szigorúan nem büntettetik s büntetésbe elhalasztatik. „Soha se végy erőt magadon, mondá Ágnes, lenézett gyermeki korom miatt. A hit nem az esztendőkben,hanem az értelemben keresendő. A mindenható Istennek kedvesebb az értelem, mint az esztendők. Cselekedjél, miként tetszik!“ — Nem régen olvastuk a japáni vértanukról, hogy köztük bámulatra méltó volt három ifjúnak Consaqui Tamásnak, Antal és Lajosnak, kik a szerzetes atyáknak isteni tisztelet alatt szolgáltak, állhatatossága. Az utóbbi alig volt 12 éves, s a többi kettő csak kevéssel korosabb. Nevezetesen Antalról mondják, hogy szüleinek és a bírónak javaslataira, kik őt elpártolásra birni törekedtek, ama bölcseséggel és azon szellemben válaszolt, melylyel nem egy ifjú és szűz szégyenlte meg biráit az egyház első századaiban. „Nemsokára, így szólt Ő halála előtt a biróhoz, látni fogod, mily kevésbé veszem én ígéreteidet , magát az életet. Én nem rettegek sem a kereszttől, sem a vértanúi haláltól, sőt inkább óhajtom azt Az iránti szeretetből, ki éreztem a keresztfán meghalt.“ Így rostáltattak meg igen sokan Krisztus választottjai közöl az ördög által. Mi miatt azonban nem hogy megcsökkent volna, de sőt mindinkább szaporodott Jézus anyaszentegyháza. Minden kiontott vércsepp oly csodásan termő erővel birt, hogy százakat teremtett elő azon bajnokhoz, kinek testéből kiömlött, hasonlókat. „Az üldözések, sz. Leo pápa szerint, nem hogy kisebbítenék, hanem nagyítják az egyházat, s az Urnák szántóföldje mindig gazdagabb vetéssel díszeleg, mert minden beléje vetett egyes mag, megszaporodva kél ki belőle.“ (Seim. 80. in nativ. Apost. Pet. et Paul.) De sz. Ágoston is, a vértanukról értekezvén, nyilván mondja: „Megkötöztelek, bebörtönöztettek, ütlegeltettek, kinoztattak, égettettek, mészároltattak, gyilkoltalak és szaporodtak.“ (De Civ. Dei Lib. 22. c. 6.) Mit nyert tehát a sátán, hogy kikívánta őket Istentől, hogy megrostálná mint a búzát ? Hiszen ez, mint látjuk, épen saját kárára történt. Jézus országát szaporítván, a magáét kisebbítette, megölt egyet, helyébe százat hozott életre; ki akarta ragadni kezökből a hitfegyvert, kezét metszette meg vele; le akarta tarolni az Isten mezejét, s ez annál többet hozott elő a tisztából. Oh igen! mert Krisztus folyvást segíti sz. Péter utódját, hogy meg ne fogyatkozzék az ő hite; ez pedig Jézus meghagyásához híven, folyvást erősiti atyafiait az ő hitökben. Erősiti őket kivált a bérmálás szentségének feladása által, melyet a fölszentelt püspökök adnak az összes hivőkre. Akkor avattatunk föl Krisztus bajnokainak; akkor nyerjük meg a csodálatos malasztot az erős hitre és annak vallására. A keresztnek szent jele, melylyel homlokunkon megjelentetünk, nyilt sisakkali csatározást jelent , de zászlót is jelent, pedig a szent kereszt zászlaját, mely alá valamennyünknek sorakoznunk kell. A püspöki kéz jobb arczunkat is megérinti annak jeléül, hogy mindent inkább elszenvedni, mintsem hitünket megtagadni készek legyünk. — Imigyen fölszerelve léptek a küzdtérre az egyház bajnokai; ily készülettel ellátva most is rárontunk a közös ellenre. Valóban igaz tehát, mit sz. Pál a hitfegyverről mond; valósulva látjuk, miszerint: „A szentek a hit által országokon győzedelmeskedének, igazságot gyakorlának, az ígért jókat elnyerék, az oroszlánok száját bedugák, a tűznek sebes erejét elolták, a kardnak élétől megmenekedének, a betegségből meggyógyulának, a hadban vitézséggel különbözteték magukat, idegen nemzetek táborát szaladásra kényszerítők. Némelyek a kispadra hagyák magukat feszittetni, a szabadulást el nem fogadván, hogy annál dicsőségesebb föltámadást maguknak érdemelnének. Né