Katholikus Néplap, 1863. január-december (16. évfolyam, 1-26. szám)
1863-02-26 / 9. szám
Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal: (Lipót utcza 8. sz.) 29.) Evang. Én elmegyek, és ti majd kerestek engem. (Ján. 8, 21— 27. Jézus töviskoronája. 28. Osvald. MartíUS. 1. Vil S. Albin. 2. Simplicius. 3. Kunigunda. 4. Kázmér. 5. Adorján. Előfizetés : helyben félévre 1 frt 31 kr egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Családképek vázlatban. Vili. A családanya, mint hitves, első, mit a kath. családanyában megkívántunk: a hit, és okát is adtuk,hogy miért? Szükséges ez neki magában véve mint embernek; mert a hit a lelki élet kútfeje, melyből, az apostol szerint, az igaz táplálkozik ; szükséges ez neki továbbá mint családanyának; mert megszenteli mindazon kötelékeket, melyek őt férje, gyermekeihez, és egész házi népéhez fűzik. A hitnek, e természetfeletti világosságnak fényénél látja és ismeri meg kötelességeit, melyek őt mint hitvest, anyát, gazdasszonyt kötelezik, végre a hit, mely szeretet által munkálkodik, egy felsőbb jutalom reményében kecsegteti őt azok lelkismeretes betöltésére, ha pedig ez nem volna elégséges, kényszeríti őt erre kárhoztató szavával, melylyel a gondatlan családanyát, ki övéit, különösen házi népét elhanyagolja, a hittagadónál is alábbvalónak ítéli. Ezek után ideje, hogy szemügyre vegyük a családanya helyzetének gyakorlati oldalát, mindenek előtt pedig a viszonyt, mely közte és férje közt létezik; egy szóval, tekintsük őt mint házastársat, vagyis hitvest. Minap furcsa kis történetet olvastam, melyen jó szót nevettem. A régi szocziánokról ugyanis ezt jegyezte fel Aelianus, hogy, mikor náluk házasság köttetett, a vőlegény elment menyasszonyáért annak szüleihez, és onnan nagy pompával vezette saját lakása felé. A kapuhoz érvény, a menet egyszerre megállt, és az ifjú pár a násznép és a bámészkodó sokaság előtt elkezdett egymásba kapaszkodni; a csetepaté pedig mindaddig tartott, míg valamelyik erőt nem vett a másikon. Ha történetből az asszony volt erősebb, úgy ő lett „ur“ a háznál, még pedig élethosszant, a szegény férj pedig győzhette a fejhajtást. Ha pedig, mint rendesen történni szokott, a férfi volt győztes, úgy ő lett korlátlan úr a háznál, az aszszony pedig szemlesütve követte őt; ha végre egyik fél sem tudott előnyhöz jutni, úgy az uralkodást egymás közt megosztották. Ezen ököljog megjárta a szacziánoknál, kik a nyers erők diadalát vendégségekkel ünnepelték, de nálunk keresztényeknél nincs értelme, és csak is azért hoztuk elő, hogy a két ellentét közt annál jobban kitűnjék a különbség. A kereszténység, melynek dicső feladata volt: az emberiség újjászületése, a családi társaságban, mely az emberi nem fájának gyökere, visszaállító ama viszonyt, mely kezdettől fogva volt megalapítva: a férfit a nő fejévé tevén, ezt pedig annak alárendelvén az Urban. „Nincs ebben semmi sértő vagy lealacsonyító a nőre nézve. Ha egy részről a természet, midőn őt gyöngébbnek alkotá, tőle a házi igazgatás s felsőség jogát megtagadta; de más részről épen azért, mert az ő rendeltetése, hogy anya legyen, nem foglal-e ő el más királyságot, mely amannál tetszőleg ugyan szerényebb, de melynek minden diadalai, minden örömei az övéi lesznek?“ (Lonovics „Népszerű Egyházi Archaeologia“IIköt. 406. 1.) Isten az első asszonyt is férjének hatalma alá helyezte, és nem is a fej, hanem oldalcsontjából alkotá, hogy mellette, és ne felette álljon. — Sz. Pál, a népek nagy tanítója, szokott kedves modorával szépen taglalta és kifejtette a családanyák állását férjeik irányában. Mindenek előtt engedelmességet követel, mert ezt a függés, az alárendelt helyzet már magában föltételezi. „Asszonyok, úgy mond, engedjetek férjeiteknek, mint szükséges az Urban.“ És midőn ennek okát adja, a lehető legszebb hasonlatosságot hozza elő, „mert a férfiú feje az asszonynak, úgy mond, mint Krisztus feje az anyaszentegyháznak, azért a mint az anyaszentegyház Krisztusnak enged, úgy engedjenek az asszonyok is férjeiknek.“ Ezektől végre mint szoros következményt megkívánja és lelkekre köti a szerény visszavonulást a családi körbe, mely az ő tevékenységök mezeje. Erre nézve sürgeti, hogy: „Az asszony csendességgel tanuljon minden engedelmességben. Nem engedem pedig az asszonynak, hogy (nyilvánosan) tanítson, sem hogy uralkodjék férjén (ezt jó lesz kétszer elolvasni), hanem hogy hallgatásban legyen (erős kívánat),mert Ádám formáltatott először, azután Ádám meg nem csalatott, az asszony pedig m^f^