Katholikus Néplap, 1864. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1864-06-30 / 26. szám

PEST, JUNIUS 30. 26. szám. I. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szer­­j Juliu­S. 1. Teodorik. 2. Sarlós B.-Assz. 3. VilL. Kornél (Evang.­ Előfizetés : helyben félévre­­ írt 31 kr­kesztő lakása(kegyesrendüek épülete 32. Óvjátok magatokat a hamis prófétáktól. Máté 7. 15 — 21.) 4. Ulrik, egész évre 2 frt 62 kr , vidékre félévre 1 sz.) Ügynöki hivatal: (Lipótutcza 8. sz.) : Berta. 5. Domitian. 6. Izaias. 7. Vilibald. frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Mik voltak az indokok, melyek hazánkban a kereszténység elleni lázadásokat előidéz­ték,és mit eszközöltek a pogányság e láza­dásai ? (Vége.)­­\Az uj hit felületes ismerete a hittérítők nyelvgyarló­ságából származott, kik külföldről egy apostoli szent szózattól hivatva jöttek be az országba, hogy meg­kezdjék a nagyszerű vallási s ép ez által az álladalmi átalakulásokat a külföld mintájára. Voltak ugyan kö­­zöttök, kik a nemzeti nyelv ismeretével bir­tak, hanem ezek száma fölötte csekély volt; ellenkezőleg sokkal nagyobb volt azok száma, kik vagy sehogy sem beszélték nemzeti nyelvünket, vagy csak úgy, hogy azon csekély és tökéletlen német nyelvbeni ismeretek segítségével, melyeket sokan a magyarok közü­l a német földön tett kalandozási idő­ alatt maguknak megszereztek, ért­hetőkké lőnek. Hogy ily körülmények között gyökeres tanításról és valódian alapos szilárd meggyőződésről szó sem lehetett, az természetes és nem szorul bizonyí­tásra. Mindenki saját tévelyében maradt, mert az esz­közök nem csak föloszlatni és tisztába hozni ezeket, ha­nem még felfedezni sem voltak a missionariusok kezei­ben. Innen következett, hogy a későbbi időkben a lá­zadások gyérültek s jelentéktelenebbekké lőnek, mint­hogy a mily fokban a hitszónokok­ nyelvismeretei nö­vekedtek, és oly sokban kezdék az igazság tanának érthető és rendszeres előadásával az elmék zavarát, a kételyeket és a tévelyeket szétoszlatni és az ismereteket az új vallás tanai körül szilárd és biztos alapokra fektetni. A lázadások leginkább a nép alsóbb osztályaitól szár­maztak, minthogy itt a legcsekélyebb értelem és belá­tás honos volt. A tan fensége tehát nyelvhiány miatt beburkolva és titok maradt. Itt azonban ne állapodjunk meg, ha­nem folytassuk tovább kutatásunkat. E körülmény kö­zött mi történt tovább ? Minthogy a szent király látta, hogy a keresztény vallás hazánkban csak úgy terjesztethetik, ha annak fölvevését szigorúbb törvények sürgetik, e végből a ke­­reszténység fölvevését szigorú, tevőleges törvénynyé tette, megparancsolván, hogy ki ki hagyja el a pogány­ságot s kereszteltesse meg magát és háznépét bizonyos meghatározott időre, mert különben az engedetlenek fej- vagy jószágvesztésben fognak részesülni. E tevőle­ges törvény működött, minthogy azok, kik mindeddig haboztak, ha vallján letegyék-e a régi vallást és az ősi szokásokat, és fölvegyék-e az újat amannak helyébe, és azok, kik makacsságuk miatt az új életrendszer szi­gorúbb szabályaihoz simulni nem akartak — most egy komolyabb fölszólitással megrohanva, a király ko­moly szándékáról meggyőződve, a keresztvíz alá sietni nem mulasztották el. Azonban ki előtt nem tiszta do­log , hogy most igen sokan félelem miatt vették föl a keresztény vallást, kiknél az indító ok nem az igazság­­róli meggyőződés volt, hanem azon törvény, melynek értelmében elvesztendők voltak vagyonukat, szabadsá­gukat és életöket? Az üdvös törvény tehát sokaknál visszás hatású és befolyású volt, minthogy sokan a ke­resztény nevet viselték, a­nélkül, hogy lélekben keresz­tények lettek volna, sőt ellenkezőleg titokban és belső­leg a pogányság istenének szolgáltak; fölvevék tehát a keresztény nevet, mint a kül­megrohanások és megtá­madások elleni biztosítékul. Hogy innen sok baj szár­mazott, azt a józan ész átlátja és a történet bizonyítja. De térjünk ismét vissza az idegenekre, kik orszá­gunkba bevándoroltak a keresztény vallás terjesztése végett. Tagadhatatlan, hogy ez ügyben befolyásuk igen nagy volt, úgymint kik e vallás fenséges szellemét, mint az e tárgyban igen előrehaladt külföld fiai, töké­letesen áthatották, azonban ép oly befolyással segíték elő a lázadásokat is, és ennek oka azon előmozdítások­ban rejlett, melyekben ők részesültek hazánkban. Már szent István alatt sokan vándoroltak be honunkba an­nak fölszólítására, minthogy a bölcs király átlátta, hogy külelemeknek kell befolyniok a bensőkre, ő megismerte azon óriási különbséget, mely az értelemben a külföld és a haza között létezett. Hogy a külföld hasznos és 26

Next