Katholikus Néplap, 1866. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1866-01-04 / 1. szám
3 katyolok a nép életéből. I. Szőke Feri. A). A r o m I a 11 a n. Olyan szép volt az a gyermek, oly deli termet volt! Bűnös, a ki róla levon, bűnös, ki reá told . Tiszta lelkét tükrözi a kép üde zománcza, Holott nincs a koraérés gondnevelő ráncza. És a szív, e tündérliget keble szűzhonában — Hol viruló tavasz nevet s ragyogó korány van — Az erények bimbáival dúsan megrakottan hingott vala, s az öntudat? szendén pihent ottan. Két hófehér galamb nézett naponta ,reája ; Éjjel ? az angyalok voltak enyelegül nála : Amazok őszfürtü szülék mosolygó képében , Ezek lélekandalitó álmák édenében. Oh, a tiszta öntudatban serdülő vig érek, Világ minden kincseinél bízvást többet érnek! — Mennyi hegyes tőr rejtezik bíboros párnákban ? S a selyem-kárpitok mögött mennyi jaj, ármány van ! — Boldog vola Szőke Fercse mint az üde bimbó; Kevés jutott eddig neki az égető kinból, Melyre szivünk vad viharok zaja után ébred, S izi-hajtja képzelmünket veszteségi rémlet! — Jó szülői ház az erény rendes menedéke ; Harcz előtt is, harcz után is ur a lelki béke; Kivált ha nincs bűnalkalom, — s ez a szülők dolga! Máskülönben igen hamar űrből lehet szolga! — Szőke Ferikőn tisztelő édes atyját, anyját. — S ki ne tisztelné azokat, kik az éltet adják ? — Vadon puszták szörnyetege nem olyan borzasztó, Mint a tiszteletlen fiú , szüleit aggasztó ! Meg van írva, hogy tiszteljed atyádat anyádat; úgy leszen majd élted hosszú, úgy leszen az áldott ! De nemcsak ha látod őket, nemcsak hogyha hallod ! A távolban is szilárdan hűnek kell maradnod. Megadja-e magát a szírt a tenger öblében; Meghasonlik-e az arany a próbák tüzében : Pedig azt a hullámalak mennyit csókolgatja : Pedig ezt a hó gyakorta folyóvá olvasztja ? ! — A drágagyöngy meg a gyémánt még akkor is drága, Ha pocsolya , sár takarja, vagy evedzi trágya___ Csak az ember, ez a lények földi óriása, Változandó! — nincs e nemben az ég alatt mása. — Szőke Feri istenfélő, szereti is minden. De kár, hogy őt mindig jónak még nem szabad hinnem. Sok kisértet veszi őt majd körül az életben; Növekedni fog-e jóban úgy mint az években ? ... Még most szerény falun vagyunk, távolabb a zajtól, Mely amott a városokban annyi könyvt sajtol; Még ha örömkönyv volna! — Jaj de néha úgy van A falusi a városban, mint agár a kútban. Nyulassy Antal: Örülök kedves Néplap! Hogy lát az uj évi nap; Olyan vagy mint szelíd pap, Szellemed tanit, nem csap. köszöntő 1866-ik évre a Katii. Néplaphoz. Miként szomjasnak a csap, Kopasz fejnek a kalap , Úgy légy kedves minden nap, Mig felsüt a magyar nap. Neved tekintélyre kap, Mert jó benned az alap . Szilárd elv az, nem iszap. S ez elv senkit nem harap. Orosz Ádám. A nyelv vétkes ferdeségei. A káromkodás. Igen jól tartja, és igen helyesen mondja a magyar közmondás, hogy a szokás előbb vagy utóbb természetté válik. Ezt igazolja az Úrlelke is, azt hirdetvén a Bölcs által, hogy „a szokást , melyet hosszabb ideig gyakorolt valaki, igen nehéz elhagyni.“ (Példabesz. 22—6). — Ezt állította Szeneka pogány bölcs is, úgy a küldolgokra, mint a benső érdemekre, és az erkölcsösségre nézve (Lib. 2. de moribus). — Ilyen szokás, pedig rész és vétkes szokás, igenigen sokaknál a káromkodás, mely a világ majdnem minden részében kisebb, vagy nagyobb mértékben gyakoroltatik, a hálátlan emberek által. De talán sehol szabadabban és borzasztóbban , mint hazánkban, hazánkfiai által, nem akarván felfogni és belátni, a káromkodásnak hason-