Katholikus Néplap, 1866. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1866-07-05 / 27. szám
211 szerencsésen megérkeztünk , s a mi sokkal fontosabb, hogy Imrére vonatkozólag anyai aggodalmaidat tökéletesen megszüntetheted.“. • Itt elbeszélte Margit Imrével találkozását, ennek kimultát és igy folytatta : „Midőn Imre holtteste mellett állottam s elgondoltam, hogy ez volt azon vetélytárs ki szivemért az Úr Jézussal küzdött, — csak ekkor láttam be igazán azon szavak igazságát, melyeket ő haldoklásakor intézett hozzám: „jól választottál,és csodáltam az emberi szív azon gyöngeségét, mely két ily vetélytárs között a választásban még csak habozni is tud. Az emberi szív ily gyöngeségéről nyert ezen saját tapasztalatom után tökéletesen felfogom egykori felejthetlen lelki igazgatónk azon észrevételét, hogy közölünk, magyar leányok közöl, újabb időben nem azért válik kevés apáczá, mintha Isten most kevesebbet méltatna ily tökéletes hivatásra, mint például szent Margit idejében, hanem, mert a vallásos családi nevelés hanyatlása következtében csak kevesen edződnek meg a hitéletben annyira, hogy a gyönge szívnek Isten és a világ közti küzdelmében, Isten részére dönthessék el a diadalt. Mennyire áldom azért én a jó Istent, hogy engem tehenned oly vallásos anyával áldott meg, s a tőled nyert vallásos nevelés folytán a legerősb kisértések között is felismerhettem az ő atyai szent hívását! „Ami továbbá ittlétemet illeti: foglalatosságunk van elegendő .Nok az emberek mindig gondoskodnak arról, hogy a felebaráti szeretetnek sohase kelljen nyugodni ! De legyen bármennyi, tudod kedves Anyám, hogy a szentírás szerint „a szeretet mindent meggyőz“ és „ki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten ő benne.“ Ezt mi kézzelfoghatólag tapasztaljuk. Isten áldása szálljon reád! A hold. Szűz oltalmába ajánl szerető leányod Margit néne.“ Ilyen az irgalmas néne! Ugróczi II. Szalézi sz. Ferencz szelleme. . Szenczy Imrétől. Módos útbaigazitás. Párisban egykor egyik predikátiója után több főrangú hölgy járult Ferenczhez. Mindeniknek volt valami előadandója; mindenik valami üdvös tanácsért könyörgött; egyik ezt akarta, másik amazt; és mindnyájan csaknem egyszerre beszéltek. Ferencz nem tudván, melyiket hallgassa meg először, mondá nekik : Szívesen felelek kegyetek minden kérdéseire, csak kérem feleljenek nekem is egyetlen egy kérdésemre. Véleményök szerint vájjon mi okosat beszélnek oly társaságban, hol mindenik beszél, és senki sem hallgat ? Az asszonyok nagy zavarba estek, s elhallgattak, mint amaz ezernyi ezer béka, melyek azonnal elnémultak, mihelyt a vizbe követ dobnak. A kisebb erényekről. Noha Ferencz magában a legfölségesebb erényeket egyesité, mégis leggyöngédebb szeretettel viselteték a legcsekélyebbek azaz: olyanok iránt is, melyek az emberek szemei előtt csekélyeknek látszanak. Mert nincs erény, kivált melyet Isten csepegtetett belénk, mely előtte nagy ne volna. Mindenki, ezek valának szavai, szeretne tündöklő erényekkel díszelegni, melyek magasan függnek a kereszten, hogy azok messziről szembe tűnnének s csodáltatnának. Csak nagyon kevesen törekesznek oly erényekre, melyek mint a májórán és démutra az életfájának lábánál s árnyékában elrejtve tenyésznek’. Pedig épen ezek a legillatosabb erények, melyeket leginkább beharmatozott Megváltónk vére, ki rólok a keresztényeknek a legelső tanítást adá, midőn igy szólt: Tanuljatok tőlem, mivel szelid vagyok és alázatos szivüi (Máj. 11.). Nem mindenki gyakorolhatja az erősség, nagylelkűség, adakozás, vértanuság, béketűrés és állhatatosság csillogó erényeit. — Ritkán van ezekre alkalom, s mégis ezek után sóvárognak mindnyájan, mert dicsőséget és hírnevet szereznek. Sőt néha azt képzeljük, hogy azokat véghez vihetjük, fölfujjuk ezen, magunk felől való hiú vélemény által bátorságunkat, s első magát előadó alkalommal, a földre terülünk. Nincs minden nap alkalom nagy összeg pénzt nyerhetni, ellenben van naponkint néhány fillért s krajczárt szerezni; s némelyek, kik ez apró szerzeményt meggyűjtik, idővel meggazdagulnak. Ha mi mindazon apró alkalmakat, melyek majdnem minden perczben ajánlkoznak, a szent istenszeretet szolgálatára fordítanék, nagy lelki gazdagságot szereznénk, s a más világra sok kincset gyüjtenénk. Nem elég, nagy erényes tetteket véghez vinni, ha csak azokat nagy szeretettel is nem viszszük véghez. Mert a szeretet az, mely minden jó cselekedeteinknek alapot, súlyt, értéket s erőt ad Isten előtt; és egy kisebb erénytett (mert az erények természetök szerint különböznek), mely Isten iránti nagy szeretettel vitetik véghez, sokkal jelesebb, mint egy magasb erénynek tette, mely kisebb isteni szeretettel teljesittetik. Egy, e nagy szeretettel nyújtott fris pohár viz örök életet érdemel. Azon csekély értékű két pénz, melyet a szegény özvegy e szeretettel adott. Üdvözitőnk szemeiben többet ért, mint a drága ajándékok, melyeket gazdagok tettek az egyház kincstárába. Csaknem semmibe vétetnek: a felebarát rész szeszélye iránti hiv engedelmesség, tökéletlenségének szives eltűrése, szerény eltűrése valamely kellemetlen képnek, önmegvettetésünk szeretete, a szende csend apró igazságtalanságoknál, mások melletti elmellőztetéseknél, csúfolásnál, tolakodásnál; leereszkedés oly munkákhoz, melyek mélyen rangunk alatt vannak; szelid felelet igazságtalan s kemény szemrehányásoknál; háborítatlanság az emberek nevetésénél, ha például elesünk; kérés s seinkre adott tagadó válasz engedelmes elfogadása; leereszkedés a magához hasonlókhoz vagy alattvalókhoz, emberszerető s szelid bánás cselédekkel. Mindezek csekélységeknek látszanak azok előtt, kik kevély szivüek s gőgös tekintetnek. Mi csak fenhéjázó s jól kiékesitett erényeket kívánunk, melyek nekünk ragyogó hírnevet szereznek, s nem gondoljuk meg, hogy kik embereknek tetszenek, nem Isten szolgái (Gal. 1.), s hogy e világ barátsága bennünket Isten ellenségeivé tesz (Gál. 4.). Félelem. Nagy különbség van a között, ha mondjuk : Nem vétkezem, mert félek a reá következő büntetéstől; — és csak azért nem vétkezem, mert büntetés következik reá. Az első félelem je nem a másik, mert ez épen annyit tesz, mintha mondanék : Ha nem félnék a kemény büntetéstől, mitsem törődném azzal, hogy megbántom az Istent. Dicséré a félelmet, mely szeretetből ered, mint tiszta