Katholikus Néplap, 1866. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1866-07-05 / 27. szám

211 szerencsésen megérkeztünk , s a mi sokkal fontosabb, hogy Imrére vonatkozólag anyai aggodalmaidat töké­letesen megszüntetheted.“.­­ • Itt elbeszélte Margit Imrével­ találkozását, ennek kimultát és igy folytatta : „Midőn Imre holtteste mellett állottam s elgondol­tam, hogy ez volt azon vetélytárs ki szivemért az Úr Jézussal küzdött, — csak ekkor láttam be igazán azon szavak igazságát, melyeket ő haldoklásakor intézett hozzám: „jól választottál,é­s csodáltam az emberi szív azon gyöngeségét, mely két ily vetélytárs között a választásban még csak habozni is tud. Az emberi szív ily gyöngeségéről nyert ezen saját tapasztalatom után tökéletesen felfogom egykori felejthetlen lelki­ igazga­tónk azon észrevételét, hogy közölünk, magyar leá­nyok közöl, újabb időben nem azért válik kevés apá­­czá, mintha Isten most kevesebbet méltatna ily töké­­letes­ hivatásra, mint például szent Margit idejében, hanem, mert a vallásos családi nevelés hanyatlása következtében csak kevesen edződnek meg a hitélet­ben annyira, hogy a gyönge szívnek Isten és a világ közti küzdelmében, Isten részére dönthessék el a dia­dalt. Mennyire áldom azért én a jó Istent, hogy engem tehenned oly vallásos anyával áldott meg, s a tőled nyert vallásos nevelés folytán a legerősb kisértések között is felismerhettem az ő atyai szent hívását! „A­mi továbbá ittlétemet illeti: foglalatosságunk van elegendő .N­ok az emberek mindig gondoskodnak arról, hogy a felebaráti szeretetnek soha­se kelljen nyu­godni ! De legyen bármennyi, tudod kedves Anyám, hogy a szentírás szerint „a szeretet mindent meggyőz“ és „ki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten ő benne.“ Ezt mi kézzelfoghatólag tapasztaljuk. Isten áldása szálljon reád! A hold. Szűz oltalmá­ba ajánl szerető leányod Margit néne.“ Ilyen az irgalmas néne! U­g­r­ó­c­z­i II. Szalézi sz. Ferencz szelleme. . Szenczy Imrétől. Módos útbaigazitás. Párisban egykor egyik predikátiója után több főrangú hölgy járult Ferenczhez. Mindeniknek volt valami előadandója; m­indenik valami üdvös tanácsért könyörgött; egyik ezt akarta, másik amazt; és mindnyájan csaknem egyszerre beszéltek. Ferencz nem tudván, melyiket hallgassa meg először, mondá nekik : Szívesen felelek kegyetek minden kérdéseire, csak kérem feleljenek nekem is egyetlen egy kérdésemre. Véle­­ményök szerint vájjon mi okosat beszélnek oly társaságban, hol mindenik beszél, és senki sem hallgat ? Az asszonyok nagy zavarba estek, s elhallgattak, mint amaz ezernyi ezer béka, melyek azonnal elnémultak, mihelyt a vizbe követ dobnak. A kisebb erényekről. Noha Ferencz magában a legfölségesebb erényeket egyesi­­té, mégis leggyöngédebb szeretettel viselteték a legcsekélyebbek azaz: olyanok iránt is, melyek az emberek szemei előtt cseké­lyeknek látszanak. Mert nincs erény, kivált melyet Isten cse­pegtetett belénk, mely előtte nagy ne volna. Mindenki, ezek valának szavai, szeretne tündöklő erények­kel díszelegni, melyek magasan függnek a kereszten, hogy azok messziről szembe tűnnének s csodáltatnának. Csak nagyon ke­vesen törekesznek oly erényekre, melyek mint a májórán és démutra az életfájának lábánál s árnyékában elrejtve tenyész­nek’. Pedig épen ezek a legillatosabb erények, melyeket legin­kább beharmatozott Megváltónk vére, ki rólok a keresztények­nek a legelső tanítást adá, midőn igy szólt: Tanuljatok tőlem, mivel szelid vagyok és alázatos szivüi (Máj. 11.). Nem mindenki gyakorolhatja az erősség, nagylelkűség, adakozás, vértanuság, béketűrés és állhatatosság csillogó erényeit. — Ritkán van ezekre alkalom, s mégis ezek után sóvárognak mindnyájan, mert dicsőséget és hírnevet szereznek. Sőt néha azt képzeljük, hogy azokat véghez vihetjük, fölfujjuk ezen, magunk felől való hiú vélemény által bátorságunkat, s első magát előadó alkalom­mal, a földre terülünk. Nincs minden nap alkalom nagy összeg pénzt nyerhetni, ellenben van naponkint néhány fillért s krajczárt szerezni; s némelyek, kik ez apró szerzeményt meggyű­jtik, idővel meggaz­­dagulnak. Ha mi mindazon apró alkalmakat, melyek majdnem minden perczben ajánlkoznak, a szent istenszeretet szolgálatára fordítanék, nagy lelki gazdagságot szereznénk, s a más világra sok kincset gyüjtenénk. Nem elég, nagy erényes tetteket véghez vinni, ha csak azokat nagy szeretettel is nem viszszü­k véghez. Mert a szeretet az, mely minden jó cselekedeteinknek alapot, súlyt, értéket s erőt ad Isten előtt; és egy kisebb erénytett (mert az erények természetök szerint különböznek), mely Isten iránti nagy szeretettel vitetik véghez, sokkal jelesebb, mint egy magasb erénynek tette, mely kisebb isteni szeretettel teljesittetik. Egy, e nagy szeretettel nyújtott fris pohár viz örök életet érdemel. Azon csekély értékű két pénz, melyet a szegény özvegy e szeretettel adott. Üdvözitőnk szemeiben többet ért, mint a drága ajándékok, melyeket gazdagok tettek az egyház kincstárába. Csaknem semmibe vétetnek: a felebarát rész szeszélye iránti hiv engedelmesség, tökéletlenségének szives eltűrése, sze­rény eltűrése valamely kellemetlen képnek, önmegvettetésünk szeretete, a szende csend apró igazságtalanságoknál, mások melletti elmellőztetéseknél, csúfolásnál, tolakodásnál; leereszke­dés oly munkákhoz, melyek mélyen rangunk alatt vannak; sze­lid felelet igazságtalan s kemény szemrehányásoknál; háborí­tatlanság az emberek nevetésénél, ha például elesünk; kérés s seinkre adott tagadó válasz engedelmes elfogadása; leereszke­dés a magához hasonlókhoz vagy alattvalókhoz, emberszerető s szelid bánás cselédekkel. Mindezek csekélységeknek látszanak azok előtt, kik kevély szivüek s gőgös tekintetnek. Mi csak fen­­héjázó s jól kiékesitett erényeket kívánunk, melyek nekünk ragyogó hírnevet szereznek, s nem gondoljuk meg, hogy kik embereknek tetszenek, nem Isten szolgái (Gal. 1.), s hogy e világ barátsága bennünket Isten ellenségeivé tesz (Gál. 4.). Félelem. Nagy különbség van a között, ha mondjuk : Nem vétke­zem, mert félek a reá következő büntetéstől; — és­­ csak azért nem vétkezem, mert büntetés következik reá. Az első félelem je nem a másik, mert ez épen annyit tesz, mintha mondanék : Ha­­ nem félnék a kemény büntetéstől, mitsem törődném azzal, hogy megbántom az Istent. Dicséré a félelmet, mely szeretetből ered, mint tiszta

Next