Katholikus Néplap, 1867. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1867-01-03 / 1. szám

letek a kitűnő jó tejet adó s szép legelőkkel bőven ellá­tott tehén-csorda és a gazdagon jutalmazó burgonya­­termelés által fedeztetnek. Steierlak keleti részén, egy magas sziklák s erdős hegyek által átölelt mély völgyben terül el a napjaink­ban hírre kapott, nagy mennyiségű bányái, vash­ámo­­rai­, olvasztó-kemenczei- s szénkőolajgyárairól neveze­tes festői fekvésű A­n­i­n­a, melyet évenkint sok száz bel- és külföldi utazó látogat meg tapasztalás és tanul­mányozás végett. Anina a déli vonallal oly nagyszerű Visszapillantás új év reggelén, A jó Istennek határtalan kegyelme ismét új évvel ajándékozott meg bennünket, e világon még élőket. Bezártuk az ó-esztendőt, elzártuk-e vele az eddig foly­tatott bűnös élet útját is? Megváltunk az ó-esztendőtől, megváltunk-e az ó, vagy­is a bűnös ember cselekedeti­­től ? búcsút vettünk az ó-esztendőtől; búcsút mondtunk-e örökre a test-, világ- és ördögnek? Elmaradtak tőlünk az ó-esztendőnek elavult napjai, elmaradtak-e — egye­lőre legalább jámbor föltételben — tőlünk, a testnek lélek ellen törő aljas kivánságai, zsarnokoskodó ösztö­nei és követelései ? Visszatérh­etlenül elmúlt, elenyészett örökre, az ó-esztendőnek minden egyes pillanata, szent elhatározásban elmúlt, elenyészett-e bennünk is mind­az, a­mi rész ? Az ó-esztendőnek határánál, annak utolsó óráiban, éreztük-e magunkat megilletődve ? vagy talán ez utolsó nap is oly közönyös volt reánk nézve, mint a többi? S ha mégis e végső nap benyomással volt reánk, mily üdvös gondolatokat s érzelmeket ger­jesztett az bennünk, e komoly gondolatok s érzelmek pedig, mily határozatra indítottak bennünket? Oh! mert egy lenyugvó évnek utolsó napja, s e napnak búcsúzó perc­ei fontos gondolatoknak lehetnek ébresz­tői az emberben. Ugyanis az év utolsó napja, mely egy lefolyt évi időszaknak határköve, eszünkbe hozza, a­miről oly sokszor lelkünk kárára megfeledkezünk, azon napot, mely egykor a mi életünkben is utolsó leend, azon napot, mely rövid életünknek határkövét fogja képezni, s valamint a végéhez közeledő esztendő­nek perczei meg vannak számitva, úgy lesznek talán nem sokára, avagy ki tudja, nincsenek-e már is meg­számlálva életperczeink ? melyeknek gyors lepergése után ott találjuk magunkat, a­hol ismét ölelkezni fogunk régi anyánkkal a földdel, melynek porából életre ébredünk. — Igen ez közös elkerülhetlen s vég­­zetszerü sorsa az emberiségnek: ki van mondva a nagy határozat: „visszatérsz a földbe, melyből vétettél;“ te is, én is, mindnyájan, „és azután az ítélet.“ Halál! íté­let! Nem álomképek, hanem rettenetes valók; megfon­toltad-e egész súlyában ? gondolkodtál-e már e két szó­ról komolyan ? mert lásd ezek tégedet nagyon közelről érdeklő dolgok. Sok, igen sok, minden, a végnélküli örökkévalóság, a menny és pokol, e két szón fordul meg, a milyen a halál, olyan a reá következő ítélet, mely változhatlanul el fogja dönteni örökös sorsodat. Tehát meg kell halnunk. — Miként a nap leáldoztá­­val éji sötét vonja be a láthatárt, ugy a mi életünkre mesteri vasúti építmények által van összekötve,, hogy a hires Semeringet vélnéd kicsinyben előtted látni. Regényes elragadó szépsége, ízletes hideg forrásai, kristály patakokkal váltakozó gyönyörű vízeséseiről nevezetes a steierlak-bozovichi kőszikla- út, melyen a pisztrángokkal telt s mohos festői magaslatokról alázu­hogó Coronini-forrással találkozunk. Steierlak 1900 láb magasra fekszik a tengersík fe­­lett; levegője tiszta, fris és különösen üdülést igénylő mellbetegnek hasznos. Szentkláray, az elmúlt év utolsó napjára­ is egykor a halál éjszakája fog borulni. — Eszmél­­kedtél-e valaha erre? ha nem, eredj ki a temetőbe a néma sír­hoz, és ez hangosan fog neked e tárgyról beszélni, vagy ha hallottad volna a közelmúlt esztendő végső napjának éjféli 12-jét kongani, utolsó verése is a „volt nincs“-et hangozta volna füledbe. Az ó-esz­­tendő, mely folytában oly sok élőt a sírba temetett, végre maga is az örökkévalóság feneketlen mélységébe merült le. Midőn magával oly sokat az enyészetbe sodort, neked még megkegyelmezett, e kemény sors­tól még megkímélt, ámde azért el ne bizd magadat, hogy túlélve az ó-esztendőt egészségben léptél az újnak küszöbére; mert épen nem tudhatod — nagyon sokat mondok, igen hosszú határt szabok, — ha mához egy évre nem fogsz-e már te is azok közé számíttatni, a kikre naponkint ezerek ajkai eme szavakat rebegik a holtak ítélő birájához: „adj Uram örök nyugodalmat nekik!“ El ne feledd, hogy a Szentlélek intelme, mely egykor Ezekiás királynak mondatott, te reád is épen úgy szól: „Rendezd el házadat — értsd lelkedet — mert meghalsz, és nem élsz.“ „Vigyázzatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.“ így int az Üdvözítő. Ezek épen uj,év reggelén észlelendő szavak, melyek a lelkünk körüli folytonos őrtállásra figyelmeztetnek bennünket. Az ó évet tegnap zártuk be, az újat ma kezdjük el. Az ó év­nek utolsó, és az újnak első napja, mindig mély hatás­sal van egy keresztény embernek lelkületére, s e na­pokon igazán komoly gondolatok foglalkoztatják elmé­jét. Az utolsó napon ugyanis számot vet magával egy átélt évről, hogy láthassa, mi a jövedelem, mi a kiadás, azaz: mi a haszon, mi a kár az el­múlt évből lelke számára. Elvégezted-e ezen számvéte­ledet? ha igen, akkor tudhatod hányadán vagy magad­dal, lelkeddel; láthatod, mi a nyereség, mi a veszteség. Ha e számadást megtetted magaddal, hinni akarom, an­nak befejeztével, a hála-és bocsánatesdő ima sem hiány­zott, melyet Istenednek határtalan jóságából egy egész éven át reád árasztott, veled közlött sok áldásait meg­köszönted ? ellenben ama háládatlan voltodért, melynél fogva legjobb mennyei Atyádat oly sokszor és oly igen megsértve keserítetted, s­őt töredelmes szívvel meg­kérlelni, el nem mulasztod? A gondosan végbevitt lelki szám­vétel után, s e lelki számvételből önkényt folyó bünfölötti töredelem mellett nem hiány­ozhatnak az üdvös elhatározások és jámbor feltételek, melyeket

Next