Katholikus Néplap, 1867. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1867-05-23 / 21. szám
PEST, I. félév. 21. szám. Május 23. 1807. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár : helyben félévre 1 forint 311 A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egyszeri Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél-; fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, a Szent-István-Társulat igazgatóságához kérjük intézteim.1 évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Virág Benedek: „A nemzeti lélek élesztője“, a magyar irodalom egyik legtevékenyebb bajnoka. — Született 1752-ben Nagy-Bajomban Somogymegyében ; tanulmányait Kanizsán és Pécsett végezte, 1775-ben Remete sz. Pál szerzetébe felvétetvén, — 1781-ben áldozátrá szenteltetett. Azonban már 5 év múlva (1786- ban) érte őt szerzetének eltöröltetése. Egy ideig mint világi pap is tanított a székesfehérvári gymnasiumban : tanítványai minden időben emlegették a buzgóságot és tüzet, melylyel tanított, s a latin költészet mellett a magyart is megkedveltetni igyekezett a fiatal nemzedékkel. Azonban elbetegesedvén, 1794. nyugalmaztatva Pestre és innen, egy év múlva, Budára költözött, hol mind haláláig csak az irodalomnak élt. Nyugdija 300 frt volt. Tudjuk, e pénz mint szállott le a franczia háborúk ínséges idején becsének egy ötödére, utóbb harmadfelére , s e néhány forint tette Virág egyedüli biztos jövedelmét egész életén által. Pyber Benedek és Kondé Benedek némely könyveit nyomatták ki költségeiken : övé az eladásból befolyt kisded summák voltak. Szolgát sohasem tartott; télen kályhája sokszor hetekig sem sülvén, „párduczába“ burkolva írogatta halhatatlan műveit. Egy-egy öt fa, egy-egy hordócska életadó bor volt Maecenásai időnkinti ajándéka, néha gyöngéden hozzá lopott pénz , s itt Horvát Istvánt áldva kell említenünk. Reggeliét, ha volt, maga főzögette, s történt, hogy vasárnap reggel mise után kerülvén hozzá, bátortalan konyhája üresen tiszta tűzhelyén osztozott látogató barátjaival csokoládéjában , melyet bögrécskéjéből váltva hörpölgettek! Szobája bútorzatát az 1810-diki tűz óta , mely könyveit , írásait, munkái példányait , köztök a Magyar Századok szinte egész első kiadását, s a mi még volt, elhamvasztó, fenyőfa nyoszolya, ily láda , ily könyvpolczp és ily fiókos asztalkája körül három szalmaszék tette; ha látogatók voltak, a negyedik a nyoszolyán ült. A konyhaajtó elé támasztott fahasáb —a leveleiben is itt-ott enyelgve emlitett „custos“ — adó jelét a belépőknek. — 1830. évi január 23-dikán éjjel az alatta lakók szokatlan zuhanást hallottak. A szokott 21