Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1867-08-01 / 31. szám

PEST, II. félév. 31. szám, Augu­szt 1. 1861. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön.­­ Előfizetési ár : helyben félévre 1 forint 31 A pályázatok beigtatásaért tiz sorig minden egyszer Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat 1 kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél- fölvételért 1 frt, tíz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, a Szent-István-Társillat igazgatóságához kérjük intéztetni.1 évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr.s ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik 8/Janika István. Hozzá vannak szokva­­. olvasóink, lapunk hasáb­jain bő­vebben megismerkedni oly férfiakkal, kik nem­csak az erény, hanem a világnak erényök szülte elis­merésében is tündökölnek; oly férfiakkal, kiket az egy­ház- s haza iránti tántoríthattak ragaszkodásuk, feleba­­rátjaik iránti önzéstelen szeretetök, s mély tudo­mányuk valamely ma­gas, akár egyházi, akár pedig világi paletra emelt. Igen kevesen lesznek azonban t. olvasóink kö­zött, kik előtt a czikkünk homlokára tűzött név, s még kevesebben, kik elő­tt ezen igénytelen külsejű öreg ur arczképe isme­retes. Hogy tehát megis­merkedjenek ezen ala­­csonysorsú , mindazáltal az erények magas fokán tündöklő­ aggastyánnal, akaratunk a rejtekben fénylő éltének halvány ki­fejezést adni. Öregebb Szlamka István Hont-megye Be­­luja helységében 1785-ki aug. 10-kén pillanta meg először Isten szép napvilá­gát. Egyszerű mészáros mesterségből élő­ édes­atyja, óhajtván fiának in­kább szellemi, mint anyagi örökséget hagyni, az alig 10 éves ifjút Korponára küldé az elemi iskolákba, hol ő az első gymnasiális osztályt mégis kezdé, de be nem végzé. Tizenkét éves korában, csekély baj támadván lábán, a hanyag orvoslás következtében annyira meg­bénult, hogy mankó nélkül nem is mozdulhatott, s maiglan sem mozdulhat, csakhogy jelenleg a bénaság mankóján kívül még az öregség mankójára is szorul. A ritka tehetségű, és ernyedetlen szorgalmú ifjú búcsút vett tehát az oskoláktól s atyjáéhoz hason mes­terségre szánta magát. Alig jön 43 éves, már is abban hagyá mesterségét, melyet ő majd szülőhe­lyén , majd Szent-Antal­ban űzött, összevásárolván Prencsfalun, — mely fö­lött Hont-megyének fel­hőkbe törő S­z­i­t­n­a he­gye büszkén emelkedik— néhány kertet, — a ker­tészetnek szentelé éltének második felét. Sokat tudna beszélni erénydús életéről Beluja és Sz.­Antal. Prencsfalu­­nak jutott azonban ama szerencse, előbb már vi­­a , a rágzó erényinek gyümöl­csét nemcsak szemlélni, de élvezni is. — Íme te­hát néhány vonás hasz­nos életéből. Szeme előtt lebegvén a szentirásnak ama arany, mondata: „Oh mely szép a tiszta nemzetség fényes­ségben ! mert halhatlan annak emlékezete, mivel mind az Istennél, mind az em­bereknél ismeretes (Bölcs. 4. I.) még fiatal korában fogadá az örök szüzességet. S mint ilyenen látjuk testté válva az apostol szavait: „A ki feleség nélkül vagyon, azokról szorgoskodik, melyek az Úréi, mint tessék az 31

Next