Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1867-08-01 / 31. szám
PEST, II. félév. 31. szám, Auguszt 1. 1861. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár : helyben félévre 1 forint 31 A pályázatok beigtatásaért tiz sorig minden egyszer Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat 1 kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél- fölvételért 1 frt, tíz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, a Szent-István-Társillat igazgatóságához kérjük intéztetni.1 évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr.s ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik 8/Janika István. Hozzá vannak szokva. olvasóink, lapunk hasábjain bővebben megismerkedni oly férfiakkal, kik nemcsak az erény, hanem a világnak erényök szülte elismerésében is tündökölnek; oly férfiakkal, kiket az egyház- s haza iránti tántoríthattak ragaszkodásuk, felebarátjaik iránti önzéstelen szeretetök, s mély tudományuk valamely magas, akár egyházi, akár pedig világi paletra emelt. Igen kevesen lesznek azonban t. olvasóink között, kik előtt a czikkünk homlokára tűzött név, s még kevesebben, kik előtt ezen igénytelen külsejű öreg ur arczképe ismeretes. Hogy tehát megismerkedjenek ezen alacsonysorsú , mindazáltal az erények magas fokán tündöklő aggastyánnal, akaratunk a rejtekben fénylő éltének halvány kifejezést adni. Öregebb Szlamka István Hont-megye Beluja helységében 1785-ki aug. 10-kén pillanta meg először Isten szép napvilágát. Egyszerű mészáros mesterségből élő édesatyja, óhajtván fiának inkább szellemi, mint anyagi örökséget hagyni, az alig 10 éves ifjút Korponára küldé az elemi iskolákba, hol ő az első gymnasiális osztályt mégis kezdé, de be nem végzé. Tizenkét éves korában, csekély baj támadván lábán, a hanyag orvoslás következtében annyira megbénult, hogy mankó nélkül nem is mozdulhatott, s maiglan sem mozdulhat, csakhogy jelenleg a bénaság mankóján kívül még az öregség mankójára is szorul. A ritka tehetségű, és ernyedetlen szorgalmú ifjú búcsút vett tehát az oskoláktól s atyjáéhoz hason mesterségre szánta magát. Alig jön 43 éves, már is abban hagyá mesterségét, melyet ő majd szülőhelyén , majd Szent-Antalban űzött, összevásárolván Prencsfalun, — mely fölött Hont-megyének felhőkbe törő Szitna hegye büszkén emelkedik— néhány kertet, — a kertészetnek szentelé éltének második felét. Sokat tudna beszélni erénydús életéről Beluja és Sz.Antal. Prencsfalunak jutott azonban ama szerencse, előbb már via , a rágzó erényinek gyümölcsét nemcsak szemlélni, de élvezni is. — Íme tehát néhány vonás hasznos életéből. Szeme előtt lebegvén a szentirásnak ama arany, mondata: „Oh mely szép a tiszta nemzetség fényességben ! mert halhatlan annak emlékezete, mivel mind az Istennél, mind az embereknél ismeretes (Bölcs. 4. I.) még fiatal korában fogadá az örök szüzességet. S mint ilyenen látjuk testté válva az apostol szavait: „A ki feleség nélkül vagyon, azokról szorgoskodik, melyek az Úréi, mint tessék az 31