Katholikus Hetilap, 1868. január-június (21. évfolyam, 2-26. szám)
1868-03-26 / 13. szám
98 Már ezen években levelezgetett ő a magyar lapokban, festegeté honfiúi fájdalmát, tájékozgatott az itt-otti teendőkre nézve , később Pestre küldetvén, nem egyszer ruháztatott föl püspökének különös bizalmával, és jön a nagyérdemű főpap magasztos eszméinek, tetteinek a magyar közönség előtti tolmácsa. A mint a többi kispapok hazabocsáttattak, az akkori növeldei elüljáróság, — tudván, mik történnek Zágrábban, — s hogy maga az ősz püspök kénytelenittetett székhelyét elhagyni és az illyr fanatismus elől Bécsbe menekedni, Héritsnek azon ajánlatot tette,hogy válaszszon valamely magyar püspöki megyét, melybe biztos fölvételét igéré. — Idérits Győrt választá, így jön ő Győr megye egyik munkás napszámosa, miután auguszt. 28-kán Deáky Zsigmond ő maga által fölszenteltetett — s első állomásul Szomódra, Komárom mellé — egy súlyos betegségben sintődő plébánoshoz küldetett. Ha már a szegény beteg plébános számos bajai és fájdalmas szeszélyes tűzpróbára tevék az ifjú káplány testvéri szeretetét és türelmét, úgy másrészt itt kezdett megismerkedni a forradalom gyászos következményeivel, a polgári háború iszonyaival, a cernirozott vár nyomoraival; itt riasztgatá föl csendes munkásságát, nappali és éjjeli nyugalmát a két ellenséges tábor folytonos ágyúzási, rakétázási moraja és pusztítása; ide hatott a szünetelést nem ismerő, testvért irtó, elszánt, dühös gyilkolás. E máskép békés és kies fekvésű falu emelkedettebb, s 1848-ban épen igen megáldott szőllőhegyeiről nézv ő többször esténkint a megriadt népséggel együtt a szomszéd várőrség felől jövő rettenetes világosságot, pusztító égéseket, a melyek Komáromot és vidékét gyászos sivataggá, rémületes halállakta romokká változtatták. Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy Hérits e pusztító háború véres drámájába méginkább beleavattassák. Az 1849-dik év hazánk honvédelmi erejét, dicsőségét főn fogja tartani, míg magyar lesz. De ezen év a jellemi megpróbáltatások és keserű csalatkozások örökemlékü gyászéve is. Buda bevétele, Komárom fölszabaditása után, a magyar hős sereg maga előtt hajtá mind azt, a mi ellensége volt, — vagy annak tartatott; — igy veszté el Ó-Szőny is lelkipásztorát , — kinek helyébe administratoraul a püspökhelyettesi kormányzat rendelkezéséből Hérits neveztetett ki, így került Hérits 1849-ik év május havában Szőnyre és Komáromba, a polgárháború ezen veszedelmes tűzaknájába. S itt volt ezen legszerencsétlenebb korszakban egész a komáromi capitulatio napjáig. Itt volt kolera, typhus, és az árulkodások örök gyászos napjaiban éhség és ezerféle nyomorok közt, miglen Klapka tábornok azon föltétel alatt, hogy naponkint a casamattákat és más beteg- és kórházakat látogassa s hivatásával járó más tábori lelkészi szolgálatokat tegyen, 124 frt havi dijt és egy lótartást utalványozott neki, — de lévén egyszersmind osztva gróf Eszterházy Pál — a mostani nagyérdemű, és kath. lelkes pápai gróf hadtestébe. Mint ilyen ő tartá Győrött az ácsi ütközet után a nagyszerű Te Deumot, a vásártéren, de ő tartá szeptember 30-kán is Komáromban azon tábori misét és vigasztaló szónoklatot, melyben az elvesztett országos ügy, az örök Isten irgalmába ajánltatott. A ki ezen jeleneteket megélte, az eleget élt, ha ifjú korában hal is el. — ments Isten! hogy ezen nyomorok valaha ismétlődjenek. Fölebbi helyzetében azonban Héritsnek elég alkalma volt szive nemes sugallatát követni, jót tenni a hol tehetett, menteni, a kit vagy mint menthetett. — Több szőnyi lakos bevádoltatott a várőrségnél, mintha a cernirozás alatt hazaellenes tetteket követett volna el, maga a szép szőnyi templomtorony is a vádlottak jegyzetére került, mint a melyről a támadó német sereg útmutatásait kapta volna. Ekkor Guyon volt a katonai, Ujházy a polgári várkormányzó, a lakosok tömlöczre vagy akasztásra, a torony lerontásra volt mármár elitélve. — Isten kegyelmével azonban mindkét vádlott részt sikerült Héritsnek megmenteni — ámbár Guyon kedves katonás executiós szójárását: „iklasz Sie er szisszen“ Hérits irányába is hangoztató. A komáromi megyeház börtönében akkor több politikai áldozat szenvedett, — köztök csak egyet említek, az áldott jó Császár Hermánt, akit alávaló lélekárulás ide vezetett Sz.Mártonból, miután előbb Győrben a halál minden félelmeit szelid önmegadással eltűrte. Ezen polit. áldozatoknak egyik legjobb vigasztalója, és sorsuknak a mennyire lehetett javitója, Hérits volt. — Lélekerősségéről és papi jelleméről még ezen példa : — Meghallván szülei Héritsnek Szőnyre történt áthelyeztetését, hosszú veszedelmes utazás után, mely alatt hol egyik, hol a másik seregre akadtak, atyja és nőtestvére, a mostani zalaegerszegi városbiróné fölkeresték Szőnyben, s látván a nyomorokat, melyektől Hérits környezve volt, összetett kezekkel, és az atyai és testvéri szív egész ömlengésével kérték Héritset, „hagyná oda Szőnyt — és jönne haza.“ — Atyám, feleség, az nem lehet, ön engem pappá nevelt, s a jó pásztor lelkét adja híveiért. ... 1849. október elején Komárom föladat van, ki erre, ki arra bujdosott, ki kiment az országból. Hérits Győrbe ment, ott azonban azon utasítást kapta, hogy menjen csak félre valahová, — majd ha kibékül a világ, gond lesz reá is. Így ment a szegény hiv napszámos haza Zala-Egerszegre, ahol tizenegy hónapot és tizennégy napot száműzve töltött, amig végre Haynau félretétetvén hazánk mészárlásától, kissé szelidebb kormány vezette hazánk ügyeit, s Hérits újra alkalmaztatott egypár évig mint segédlelkész beteges paptársaknál, és 1853-ban horvát-zsidányi, 1857- ben czinfalvi plébánossá neveztetett. Tizennégy évet foglal ezen önálló hivataloskodása magában, de egyszersmind szellemi és anyagi újjászületését mind a két plébániának. Mindkét helyen a templomok kijavíttattak, megujittattak a jeles vallási emlékek, mindkét helyen új iskolák építtettek, minden szükséglettel beszereztettek; mindkét helyen a tanitók fizetése javíttatott, Czinfalván egy altanitói állomás alapittatott. Mindkét helyen a plébánia birtoka és jövedelme tetemesen javult, a papiak környezete haszonvehetlen sivatagból gyönyörű kertekké, gyümölcsösökké és faiskolákká varázsoltatott. Mindkét helyen igen szép