Katholikus Hetilap, 1868. január-június (21. évfolyam, 2-26. szám)

1868-03-26 / 13. szám

98 Már ezen években levelezgetett ő a magyar lapok­ban, festegeté honfiúi fájdalmát, tájékozgatott az itt-otti teendőkre nézve , később Pestre küldetvén, nem egy­szer ruháztatott föl püspökének különös bizalmával, és jön a nagyérdemű főpap magasztos eszméinek, tettei­nek a magyar közönség előtti tolmácsa. A mint a többi kispapok hazabocsáttattak, az akkori növeldei elülj­áróság, — tudván, mik történnek Zágrábban, — s hogy maga az ősz püspök kénytelenit­­tetett székhelyét elhagyni és az illyr fanatismus elől Bécsbe menekedni, Héritsnek azon ajánlatot tette,hogy válaszszon valamely magyar püspöki megyét, melybe biztos fölvételét igéré. — Idérits Győrt választá, így jön ő Győr megye egyik munkás napszámosa, miután auguszt. 28-kán Deáky Zsigmond ő maga által fölszenteltetett — s első állomásul Szomódra, Komárom mellé — egy súlyos betegségben sintődő plébánoshoz küldetett. Ha már a szegény beteg plébános számos bajai és fájdalmas szeszélyes tűzpróbára tevék az ifjú káp­­lány testvéri szeretetét és türelmét, úgy másrészt itt kezdett megismerkedni a forradalom gyászos következ­ményeivel, a polgári háború iszonyaival, a cernirozott vár nyomoraival; itt riasztgatá föl csendes munkássá­gát, nappali és éjjeli nyugalmát a két ellenséges tábor folytonos ágyúzási, rakétázási moraja és pusztítása; ide hatott a szünetelést nem ismerő, testvért irtó, elszánt, dühös gyilkolás. E máskép békés és kies fekvésű falu emelkedettebb, s 1848-ban épen igen megáldott szőllő­­hegyeiről nézv ő többször esténkint a megriadt népség­gel együtt a szomszéd várőrség felől jövő rettenetes világosságot, pusztító égéseket, a melyek Komáromot és vidékét gyászos sivataggá, rémületes halállakta romokká változtatták. Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy Hérits e pusztító háború véres drámájába méginkább bele­avat­tassák. Az 1849-dik év hazánk honvédelmi erejét, dicső­­ségét főn fogja tartani, míg magyar lesz. De ezen év a jellemi megpróbáltatások és keserű csalatkozások örök­­emlékü gyászéve is. Buda bevétele, Komárom fölszabaditása után, a magyar hős sereg maga előtt hajtá mind azt, a mi ellen­sége volt, — vagy annak tartatott; — igy veszté el Ó-Szőny is lelkipásztorát , —­ kinek helyébe admini­­stratoraul a püspökhelyettesi kormányzat rendelkezésé­ből Hérits neveztetett ki, így került Hérits 1849-ik év május havában Szőnyre­ és Komáromba, a polgár­háború ezen vesze­delmes tűzaknájába. S itt volt ezen legszerencsétlenebb korszakban egész a komáromi capitulatio napjáig. Itt volt kolera, typhus, és az árulkodások örök gyászos napjaiban éhség és ezerféle nyomorok közt, miglen Klapka tábornok azon föltétel alatt, hogy naponkint a casamattákat és más beteg- és kórházakat látogassa s hivatásával járó más tábori lelkészi szolgálatokat tegyen, 124 frt havi dijt és egy lótartást utalványozott neki, — de lévén egyszersmind osztva gróf Eszterházy Pál — a mostani nagyérdemű, és kath. lelkes pápai gróf hadtestébe. Mint ilyen ő tartá Győrött az ácsi ütközet után a nagyszerű Te Deumot, a vásártéren, de ő tartá szeptember 30-kán is Komáromban azon tábori misét és vigasztaló szónoklatot, melyben az elvesztett országos ügy, az örök Isten irgalmába ajánltatott. A ki ezen jeleneteket megélte, az eleget élt, ha ifjú korában hal is el. — ments Isten! hogy ezen nyo­morok valaha ismétlődjenek. Fölebbi helyzetében azonban Héritsnek elég al­kalma volt szive nemes sugallatát követni, jót tenni a hol tehetett, menteni, a kit vagy mint menthetett. — Több szőnyi lakos bevádoltatott a várőrségnél, mintha a cernirozás alatt hazaellenes tetteket követett volna el, maga a szép szőnyi templomtorony is a vádlottak jegy­zetére került, mint a melyről a támadó német sereg útmutatásait kapta volna. Ekkor Guyon volt a kato­nai, Ujházy a polgári vár­kormányzó, a lakosok töm­­löczre vagy akasztásra, a torony lerontásra volt már­­már elitélve. — Isten kegyelmével azonban mind­két vádlott részt sikerült Héritsnek megmenteni — ámbár Guyon kedves katonás executiós szójárását: „ik­lasz Sie er szisszen“ Hérits irányába is hangozta­tó. A komáromi megyeház börtönében akkor több politi­kai áldozat szenvedett, — köztök csak egyet említek, az áldott jó Császár Hermánt, a­kit alávaló lélek­­árulás ide vezetett Sz.­Mártonból, miután előbb Győr­ben a halál minden félelmeit szelid önmegadással el­tűrte. Ezen polit. áldozatoknak egyik legjobb vigaszta­lója, és sorsuknak a mennyire lehetett javitója, Hérits volt. — Lélekerősségéről és papi jelleméről még ezen példa : — Meghallván szülei Héritsnek Szőnyre tör­tént áthelyeztetését, hosszú veszedelmes utazás után, mely alatt hol egyik, hol a másik seregre akadtak, atyja és nőtestvére, a mostani zalaegerszegi városbi­­róné fölkeresték Szőnyben, s látván a nyomorokat, me­lyektől Hérits környezve volt, összetett kezekkel, és az atyai és testvéri szív egész ömlengésével kérték Héritset, „hagyná oda Szőnyt — és jönne haza.“ — Atyám, felesé­g, az nem lehet, ön engem pappá nevelt, s a jó pásztor lelkét adja híveiért. ... 1849. október elején Komárom föladat van, ki erre, ki arra bujdosott, ki kiment az országból. Hérits Győrbe ment, ott azonban azon utasítást kapta, hogy menjen csak félre valahová, — majd ha kibékül a világ, gond lesz reá is. Így ment a szegény hiv nap­számos haza Zala-Egerszegre, a­hol tizenegy hónapot és tizennégy napot száműzve töltött, a­mig végre Haynau félretétetvén hazánk mészárlásától, kissé szelidebb kormány vezette hazánk ügyeit, s Hérits újra alkalmaztatott egypár évig mint segédlelkész bete­ges paptársaknál, és 1853-ban horvát-zsidányi, 1857- ben czinfalvi plébánossá neveztetett.­­ Tizennégy évet foglal ezen önálló hivataloskodása magában, de egy­szersmind szellemi és anyagi újjászületését mind­ a két plébániának. Mindkét helyen a templomok kijavíttat­tak, megujittattak a jeles­ vallási emlékek, mind­két helyen új iskolák építtettek, minden szükséglettel beszereztettek; mindkét helyen a tanitók fizetése javít­tatott, Czinfalván egy altanitói állomás alapittatott.­­ Mindkét helyen a plébánia birtoka és jövedelme tete­mesen javult, a papiak környezete haszonvehetlen sivatagból gyönyörű kertekké, gyümölcsösökké és fa­iskolákká varázsoltatott. Mindkét helyen igen szép

Next