Katholikus Néplap, 1869. július- december (25. évfolyam, 28-52. szám)

1869-11-25 / 47. szám

372 Az egyetemes zsinat sem szólhat, nem is intézked-­­ hetik másnak nevében, másféle hatalommal, mint Isten­­ nevében, és Istentől vett hatalomnál fogva. Sokan hittek Jézus Krisztus tanulmányában, de azért még­is nem mindnyájokat bízta meg tanulmányá­­nak hirdetésével, hanem csak a tizenkettőt, kiket a a hivőkből kiválasztott és apostoloknak nevezett, mondván: „ti vagytok az én barátaim“ *) „amint kül­dött engem az Atya,én is kü­ldetek titeket;“ 2) és hogy a világ tudja, miszerint az egyházban senkitől mástól nem lehet küldetést, felhatalmazást, képviseletet kapni, hanem csak az Istentől, csak Krisztus Jézustól, mondá: „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és rendeltelek, hogy elmenvén gyümölcsöt teremtetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon.“ 3) Azért mindnyájan egy hitben, az apostolokra, mint annyi alapkőre vagyunk felépítve, 4) az egyház­ban , melyet Krisztus Jézus szerzett magának saját vérével. 5) Csak azok ülhetnek tehát rendesen, csak azok határozhatnak az egyetemes egyházi zsinaton, kik az apostolok közvetlen és törvényes utódai, t. i. a püspö­kök, kikre miként a szo­k­ás, a szent atyák, a közönsé­ges zsinatok világosan tanusitják, a Krisztustól szerzett apostoli hatalom és küldetés szakadatlan folytonosság­ban s örökösödésben átszállóit, úgy, és a végre, hogy mind az igaz egyház apostoli jellege felismertessék, mind a hivek tudhassák, hogy ők az egyházban, lelki ü­dvösségek dolgaiban azok által kormányoztatnak, a kik erre az Istentől küldve, felhatalmazva vannak. Ily kormányzókból fog állani az egyetemes zsinat s mondhatja, mint szent Pál mondta magáról : „ha valamivel többet dicsekedném is a mi hatalmunkkal, melyet az Úr nekünk épüléstekre adott és nem romlás­tokra , nem pirulnék meg; mert mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem a szabály mértéke­­szerint, mely­­lyel Isten kimérte nektek a mértéket, hogy tihozzátok jussunk, mert nem terjeszkedünk tulságra“;6) miként ezt aquinoi sz. Tamás röviden, de velősen is mondá : „a mit az egyház rendel, az Krisztus Jézus által rendeltetik.“ 7) Isteni mit, isteni üdvintézet az egyház; isteni hata­lom szól, parancsol, itél, kormányoz az egyházban, és mivel isteni, azért csalhatatlan, s minden más hatalomtól teljesen független. Az Isten akarja, hogy minden ember üdvözöl­jön,8­ tehát nemcsak azok, kik az apostolok idejében éltek, hanem mi is, azok is, kik utánunk a világ végéig születni és élni fognak. E miatt az egyház min­dig szükséges, nem csak hogy az élőket koronként vezesse, hanem az is szükséges, hogy őket az üdvösség útján csalhatatlanul vezesse, azaz hogy csalhatla­­nul igaz legyen, amit tanít, csalhatlanul szent, üdvös és hasznos legyen, amit parancsol. Földi ügyeinkben meg­elégszünk kisebb-nagyobb fokú biztossággal, kisebb-na­­gyobb valószínű­séggel, de lelki ügyeinkben, hol örök üdvösségünk jön kérdésbe, csalhatlan és teljes biztossá­got keresünk, hogy semmi kétségnek helye se lehessen. Csalhatatlanságot követel tehát ezekben a mi lelkismeretünk, csalhatatlanságot követel az isteni hata­lom természete és méltósága, mely az egyházban kor­mányoz. Ezt pedig Krisztus Jézus megadta az ő egyházá­nak. „Én veletek vagyok, úgymond, a világ végeze­téig“,­­ „én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon, az igazság Lel­két, a­ki nálatok marad, és bennetek leszen. A vigasz­taló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre, és eszetökbe juttat mindent, a­mit nektek mondottam.“ 2) Az egyház emez örökös csalhatatlansága egyik fő­­czikkelye hitünknek, eme csalhatatlanságnak tudatá­ban fog az egyetemes zsinat nyilatkozni, határozni, végezni, miként az apostolok a jeruzsálemi zsinaton, mondván : „tetszett a Szentléleknek és nekünk.“ 3) A csalhatatlan igazságban, melyet hír és hirdet, rendíthetlen az egyház; azért örökké tartó ő, mert a hazugság lelke, a tévedés szelleme hozzá nem férhet ; szeplőtelen ő és sérthetetlen az igazságban. Tanítsanak bármit a tudósok , igaz lehet az , de csak emberi vélemény marad az mindig; gyűljenek egybe az ország bölcsei, sok hasznost határozhatnak ők, de végzéseik soha nem csalhatatlanok; — egyedül az egyház szava csalhatlanul igaz, egyedül az egyház ítélete csalhatlanul igazságos, egyedül az egyház pa­rancsai csalhatlanul szentek és üdvösek. „Nincs szükség másoknál keresni az igazságot, írja Irén szentatya, mert az egyháznál könnyen felta­lálhatni azt, miután az apostolok minden igazságot, az egyházba, mint letéti helyre, legdusabban összehord­­tak, úgy hogy aki csak kívánja, az élet italát tőle kap­hatja.“ *) Kívánjon bárki okosabbnak lenni az egyház­nál, merényt követ el, mert Isten ellen, isteni szó ellen nincs okosság, nincs bölcseség. — „Hagyj fel jó ember háborúskodásoddal az egyház ellen, igy int aranyszáju szent János, ne emészd fel hasztalanul erődet ellene; semmi sincs az egyháznál hatalmasabb. Ne kezdj az egek ellen háborút. Ha az egyház ellen harczolsz, nem győzhetsz, mert az Isten mindenkinél erősebb.“ 5) — „Könnyebb a napot az égről leszakítani, mintsem az egy­házat a földről eltörülni, mert az egyház becsesebb a­z egeknél, miután nem az egyház van az egekért, hanem az egek az egyházért.“ 6) Ki mondta ezt? ki ígérte ezt? Az, a ki mondta: „ég és föld elmúlnak, az én szavaim el nem múlnak, és a pokol kapui rajta erőt nem vesznek.“ Ha isteni, ha csalhatlan az egyház tanítói s kor­mányzói hatalma, könnyen megértjük, hogy szükség­képen független is. Az egyház nem könyörgött elismertetésért, feljo­gosításért semmiféle földi hatalomnál, valamint Krisz­tus Jézus és az apostolok sem kérvényeztek engedel­­met sem a római császárnál, sem Zsidóország kormány­zójánál. Parancsolta az Isten, s tanítottak , terjesztették az Isten országát az apostolok. Szent az egyház, és saját körében minden földi *) Ján. ev. 15, 14, 15. — 7) Ján. ev. 20, 21. — 3) Ján. ev. 15, 16. — 4) Sz. Pál. eph­es. 2, 29. — 5) Apóst, cselek. 20, 28. — 6) Sz. Pál. II. Kor. 10, 8, 13, 14. — 7) III. P. g. 83. art. 3. — 8) Szent Pál ap. II. Timoth. 2, 4. 4) Máté ev. 28, 20. — 2) Ján. ev. 14, 16, 17, 26. — 8) Ap. csel. 15, 28. — 4) Lib. 3. adv. Haer. c. 4. n. 1. — 5) Hemil. ante exil. n. 4. ed. Maur. T. 3. p. 415. — 6) Hom. 4. „Vidi Dominum.“

Next