Katholikus Néplap, 1870. január-június (26. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-06 / 1. szám

Ezen dönthetetlen igazságot pedig, maga a tudomány is bevallja. A földbúvárok ugyanis, csodálva említik föl: mily nagyszerű ■hullámzás fek­ete az, mely egyik országból a másikba, egyik világrészből a másikba, oly óriási sziklatömegeket sodort ? S olyan síkságokra, melyekről még látni sem lehet hegyeket, sem olyan fajta köveket az egész országban ? Fölmutatják nekünk : a homoktoblatokat, a vízhordta hegyeket, a tengerfövény-hal­mokat, azoknak kagylóival és tengernövényeivel. Röviden szólva, bebizonyítják, merő tapasztalati tudománynyal, hogy egyetlen ország sincs a világon, melyben a vízözönnek kiáltó nyomai ne lennének. Amerikában, mondja a tudós Humboldt, még az Andes bérczeken is fönmaradtak nyomai a vízözönnek, tizennégy ezer lábnyi magasságban. Noé bárkája sem szólható meg. Mert, miután a bárka hossza háromszáz, szélessége ötven, magassága pedig három emeletre osztva, harmincz könyöknyi vala, több elfért abban, mint sem a római szent Péter templomában, a melyben pedig­ ötvennégy ezer ember fér meg. Csak a tudatlanság kicsinyei­ket t­e bárkát, mely gofer-fából készült. S miért ne lephette volna el az özön az egész világot? Nem könnyen elnyel-e egy itcze kölest két itcze víz ? S ime a világnak csak harmadik része száraz, a többi mind tenger, és még milyen? Az atlanti néhol negyvenhárom ezer lábnyira mély, míg a csendestenger, ötvenegy ezer lábnyi is. Ezen rop­pant mélység pedig, könnyen elnyelhetné még a Dhavalagiri óriási béretet is, holott az huszonhat ezer lábnyinál is maga­sabb. Korunk tudós fia, kit nem vádolhatunk hithűségről: Mohr Fridrik, kiszámítá pontosan, (Geschichte der Erde, 446.) hogy a tengervizek, ha most a földet elborítanák, azt kétezer méter­nyivel, azaz, hat ezer lábnyival haladnák fölül. A vízözön különben nem csupán tengervízből állott, hanem zápor­esőből is, mely negyven napig folyvást szakadt, meg a föld mélyén rejlő vizekből, melyek az ártézi kutakat látják el. Ezen temér­dek víz aztán, fölülmúlhatta tizenöt könyöknyivel a legmaga­sabb hegyet is, kivált ott, a­hol Noé lakott, és az a fáknak, vagy szikla­oszlopoknak beiszapolt magasságáról kivehető vala. S hogy ne lett volna általános ily magasállású özön ? Hiszen a víz, már természeténél fogva, soha sem tornyosodik úgy föl, hogy egyik helyen magasan álljon, másutt pedig épen ne le­gyen. Mihelyt elömlik a víz, alsóbb helyekre folyik az, mindad­dig, míg csak egyenlő fölszínre nem jut. A vízözön azért el nem boríthatta csupán egyik országát a földnek, annak hegyeivel együtt, hogy víz alá ne borítsa a föld többi országait is. Ezt még a hitlen sem tagadhatja, hogy a természet törvényét el ne tagadja, — a mi nagy őrültség volna, és csodát ne keressen ott, a hol annak nincsen helye, a mi nevetséges volna tőle. E. L. : Heti krónika. Pest, dec. 30. 1869. (—SS—) Alig kezdhetnők meg heti krónikánkat örvende­­tesebb tudósítással, mint hogy a derék székesfehérvári katholikusok másodszor is megszavazták a kat­h­olik­us iskolákat. Hogy-hogy ? Hát úgy, édes olvasóm, hogy a­mint emlékezheted a székesfehérvári községi elüljáróság meg nem kérdezve a kath­. hitközséget, Fehérvár kath. iskoláit közö­söknek nyilvánította volt. Ez jogtalan tett volt, mert a tör­vényben világosan ki van mondva, hogy az iskolák vallási jel­leme fölött csak maga a község határozhat. A székesfehérvári község tehát, mint erről az olvasónak szintén lehet lapunkból tudomása, élt a maga jogával, és közgyűlésileg kimon­dotta, hogy neki nem kell közös, hanem katholikus iskola. Sajnos azonban, hogy Fehérvár katholikusellenes embe­rei a kormánynál oda tudták vinni a dolgot, hogy a kormány a képviselő testület azon közgyűlési határozata ellen, melyben az iskolákat katholikusoknak nyilvánította, kifogást tett, s új köz­gyűlést rendelt el, melyben a képviselő testület újra jelentse ki, „várjon a városi vagyont és jövedelmet ezentúlra is kizárólag községi (azaz felekezetnélkü­li) iskolák fentartására vagy pedig felekezeti iskolák segélyezésére is fordítja-e?“ — Ezen kormányrendelet a székesfehérvári katholikusokat annál inkább meglepte, mivel akkor, midőn Székesfehérváron az iskolákat csakugyan rögtönözve közösöknek nyilvání­tották, ez ellen a kormánynak épen semmi kifogása nem volt. De mint békés polgárok hódoltak a parancsnak. Múlt hó 18-án közgyűlést tartottak, és 58 szavazattal 15 ellenében újra ki­mondatott, hogy a város iskoláinak katholikus jellegét ez­­utánra is fen akarja tartani. Az ily állhatatosság több oldalról reájok gyakorolt erkölcsi nyomás ellenében a derék fehérvári katholikusoknak becsületére válik. — Szép példájok bizonyára buzdításul fog a katholikusoknak szolgálni a haza mind­azon községeiben, hol közös iskolával fenyegetőznek. Bár más szempontból, szintén örvendetes, noha még nem esemény, de valósuláshoz közel álló hír, hogy a magyar kor­mány közbenjárása folytán a budapesti lánczhíd orszá­gos költségen ki fog sajátíttatni. Ezen kisajátítás lehetővé fogja tenni, hogy a lánczhíd a kereskedés és a személy­­forgalom részére merőben ingyen legyen nyitva, ez­által valódi országúttá lesz a Duna két partja közt. Ezen kisajátításnak az a haszna is lesz, hogy ezután Budapesten már könnyebb lesz egy második, sőt egy harmadik hidat építeni, a­mire márig is oly nagy szükség van. Eddig a lánczhíd kiváltságai közé tartozott, hogy rajta fölül egy-, és rajta alul ismét egy mérföldnyire nem csak más hidat építeni nem volt szabad, hanem még a révi köz­lekedés is a lánczhíd társaság kizárólagos jogaihoz tartozott. Ezen kiváltságok a kisajátítás által meg fognak szűnni, s remél­jük, mihelyt a törvényhozás a kisajátítást megszavazza, a lánc­­­hídon alul egy hajóhíd, fölül pedig­ a Margit-sziget irányában a vasúti közlekedés számára egy vashíd fog építtetni. A lajtántúliaknak az új év alkalmasint új mi­nisztereket hoz. Vajha olyanok kerülnének a kormányra, kik szemek előtt tartsák, hogy a birodalom népességének nagy többsége katholikusokból áll, és hogy ha a birodalomban állan­dó békét óhajtanak, a katholikusok ellenében kor­mányzani nem lehet. — Vak az, ki az nem látja, hogy Ausztria csak is a kath­olikusokban bir oly tám­aszszal, melyre beállható viharok közt a legbiztosabban számíthat. Hallomás szerint a Rómában időző püspökök a bécsi kormány és a szentszék közt kibékülést akarnak eszközölni, de az csak úgy lehetséges, ha a bécsi kor­mány eddigi katholikus-ellenes irányáról lemond. Régi dolog, hogy a muszka kormány valamerre a világon az ő birodalmán kívül szlávok laknak, azokat izgatás által a maga nemzetiségének és vallásának igyekszik megnyerni. Így érleli azon nál a hagyományos tervet, hogy valamennyi szlávot egy nagy birodalomba kell egyesíteni. Ez az izgatás

Next