Katholikus Nevelés, 1908 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-01 / 1. szám
AZ ISTENI ERÉNYEK NEVELŐ ÉRTÉKE , miután megismertük, önmagáért: a hit, remény és szeretet erényei szabályozzák Istenhez, mint természetfölötti boldogságunk tárgyához való viszonyunkat. Akarati készség az istentisztelet erénye is, amely ama cselekményekben nyilatkozik, amelyekkel Isten iránt, mint legfőbb Urunk iránt hódolatunknak kifejezést adunk. 2. Az isteni erények eredetükre nézve Istentől belénk öntött erények, a szívbeli készség, a gyakorlásukban való könnyűség, továbbá gondozásuk egyúttal az ember közreműködésétől függ. Az isteni erényeket a hittudomány belénk öntött erényeknek is nevezi, mert magától Istentől kapjuk őket az újjászületéskor az isteni kegyelemben való részesedés által. Természetfölötti erők és képességek az emberben, amelyekkel természetfölötti céljának, az örök boldogságnak, munkálására képesül. Amint a fa vagy a vas részesedés által a tűz természetét ölti magára, úgy az emberi természet a megszentelő kegyelem s a benne nyert isteni erények által valamikép az isteni természet részesévé lesz, és természetfölötti, az örök életre érdemes cselekedetre képesül. Természetfölötti erény az istentisztelet is, amellyel Istent megfelelő, azaz természetfölötti módon tiszteljük. Szent Tamás szerint «az ember erénnyel képesül boldogságot adó cselekvésre. S kétrendbeli az embernek boldogsága. Az egyik megfelel emberi természetének s reá az ember természete erőivel is szert tehet. A másik boldogság meghaladja az ember természetét s hozzá az ember csak isteni erővel emelkedhetik az Istenségben való bizonyos részesség alapján, amint II. Pét. 1. áll, hogy Krisztus által az isteni természet részeseivé lettünk. S mivel ez a boldogság az emberi természet mértékét meghaladja, az embernek természetes erői, amelyekből a maga mértékének megfelelő cselekvés származik, nem elégségesek, hogy az embert ama boldogságra segítsék; azért szükséges, hogy ráadáskép Istentől kapjon az ember bizonyos erőket, amelyek úgy irányítják őt a természetfölötti boldogságra, amint a természetes erők az ugyancsak természetes célhoz vezetik, mindazonáltal nem az Isten segítsége nélkül, s ez erőknek theologiai 1 Summ, theol. 1. 2. qu. 62. a. I. 2 I. m. 1. 2. qu. 63. a. 3.