Katholikus Nevelés, 1909 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1909-01-01 / 1. szám
BEKÖSZÖNTŐ tán laikus ember az, ki csak akkor vesz valamely veszedelemről tudomást, mikor az ezt rejtő javaslat már a tisztelt Ház asztalán fekszik és sorsa a képviselők szavazatától függ. A bölcs előrelátás azt javasolja, hogy a veszedelmet csírájában fojtsuk el, mert ez könnyebb is, hasznosabb is. Nescit tarda molimina Spiritus sancti gratia. Tehát a modern vallásellenes és vallástanítás-ellenes pedagógiával szemben meg kell teremteni a vallásos pedagógiai közvéleményt elsősorban a pedagógusok köreiben, ahonnét a legtöbb tanügyi mozgalom kiindul. Szellemi téren, szellemi fegyverekkel kell megvívnunk a csatát, mielőtt a politikára kerülne a sor. A keresztény pedagógia rátermettségét, a vallástanítás pótolhatatlanságát kell kimutatni és ha sikerül megfelelő írói gárdát teremtenünk, győzelmünk ha nem is teljes, de sok félreértést oszlatunk el az ellentáborban, legalább élét vesszük a független pedagógia támadásainak. Ha valahol nem elég az az apologetikus eljárás, csak azt kimutatni, hogy a kereszténység nem ellensége a haladásnak, akkor a pedagógia az. Itt ki kell mutatnunk, hogy az egyház befolyása nemcsak nem hátráltató, hanem az igazi nevelésnek legerősebb alapja ; hogy az egyháziak a kor színvonalán állva elől viszik a zászlót. Már most mikép lehetséges mindezt kimutatni szaklap nélkül? Hogy lapunk a lefolyt két esztendőben mikép felelt meg hivatásának, hogyan vette ki részét oly kérdések fejtegetéséből, melyek ugyancsak modernek, mily szakavatottsággal szóltak hozzá íróink, azt olvasóközönségünk pártatlan ítéletére bízzuk. Gondolom elég, ha Dudek, Mázy, Walter, Szuszai, Perémy pedagógiai fejtegetéseire hivatkozunk, hogy a vallástanítás rovatának íróiról hallgassunk. Az egyikről egy szabadkőműves tanügyi lap (azóta megszűnt) szerkesztője azt mondta : ilyen okos cikket még nem olvastam. A másikról bátran állítható, hogy nála alaposabban a fölvetett kérdéshez nem igen szóltak. Ha világiaink így tudomást szereznek őszinte törekvésünkről és képességünkről a nevelésügyet valóban előbbre vinni, lehetetlen, hogy a most még feszült viszony a két tábor közt