Katholikus Nevelés, 1909 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1909-01-01 / 1. szám

BEKÖSZÖNTŐ tán laikus ember az, ki csak akkor vesz valamely veszede­lemről tudomást, mikor az ezt rejtő javaslat már a tisztelt Ház asztalán fekszik és sorsa a képviselők szavazatától függ. A bölcs előrelátás azt javasolja, hogy a veszedelmet csírájában fojtsuk el, mert ez könnyebb is, hasznosabb is. Nescit tarda molimina Spiritus sancti gratia. Tehát a modern vallásellenes és vallás­­tanítás-ellenes pedagógiával szemben meg kell teremteni a vallásos pedagógiai közvéleményt elsősorban a pedagógusok köreiben, ahonnét a legtöbb tanügyi mozgalom kiindul. Szel­lemi téren, szellemi fegyverekkel kell megvívnunk a csatát, mielőtt a politikára kerülne a sor. A keresztény pedagógia rátermettségét, a vallástanítás pótolhatatlanságát kell kimu­tatni és ha sikerül megfelelő írói gárdát teremtenünk, győzel­münk ha nem is teljes, de sok félreértést oszlatunk el az ellen­táborban, legalább élét vesszük a független pedagógia támadá­sainak. Ha valahol nem elég az az apologetikus eljárás, csak azt kimutatni, hogy a kereszténység nem ellensége a haladás­nak, akkor a pedagógia az. Itt ki kell mutatnunk, hogy az egyház befolyása nemcsak nem hátráltató, hanem az igazi nevelésnek legerősebb alapja ; hogy az egyháziak a kor szín­vonalán állva elől viszik a zászlót. Már most mikép lehetséges mindezt kimutatni szaklap nélkül? Hogy lapunk a lefolyt két esztendőben mikép felelt meg hivatásának, hogyan vette ki részét oly kérdések fejtege­téséből, melyek ugyancsak modernek, mily szakavatottsággal szóltak hozzá íróink, azt olvasóközönségünk pártatlan ítéletére bízzuk. Gondolom elég, ha Dudek, Mázy, Walter, Szuszai, Perémy pedagógiai fejtegetéseire hivatkozunk, hogy a vallás­tanítás rovatának íróiról hallgassunk. Az egyikről egy szabad­kőműves tanügyi lap (azóta megszűnt) szerkesztője azt mondta : ilyen okos cikket még nem olvastam. A másikról bátran állít­ható, hogy nála alaposabban a fölvetett kérdéshez nem igen szóltak. Ha világiaink így tudomást szereznek őszinte törekvé­sünkről és képességünkről a nevelésügyet valóban előbbre vinni, lehetetlen, hogy a most még feszült viszony a két tábor közt

Next