Katholikus Nevelés, 1911 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-01 / 1. szám
NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ERKÖLCSI OKTATÁS MÓDSZERÉHEZ « mindez magától értetődik ?» — «Ez esetben — feleli Phaedrus — bolondnak néznék, ki valami könyvből vagy véletlenségből egypár orvosság ismeretére jutott s most azt gondolja, hogy immár kész orvos, holott hozzá sem konyít a gyógyítás művészetéhez ...» — «Tudd meg — folytatá Sokrates — hogy az ékesszólással majdnem úgy vagyunk, mint a gyógyítás művészetével.» «Hogy-hogy ?— kérdi Phaedrus.» — «Mindkét művészet — mondja Sokrates — megköveteli a természet alapos tanulmányozását, az egyiknek a testet, a másiknak a lelket kell ismernie, ha az orvos épúgy, mint a szónok, nem akar pár gyakorlati szabályt követve felszínesen mesterkedni, hanem biztosan s határozottan felfogott alapelvek szerint eljárni olyformán, hogy az orvos előírja a test számára az orvosságot és táplálékot, hogy megint egészségre jusson s erőre kapjon, a szónok pedig előírja a léleknek az etnikai cselekvés törvényeit s előadja a megfelelő indító okokat, hogy őt befolyásolja s az erény szeretetére tanítsa. Pszichológiai alap nélkül az ékesszólás elméletét adni annyi, mint gyalog utazni szem és világosság nélkül. Mert minden művészet elméletének mindenekelőtt ama dolog természetét s sajátságait kell tárgyalni, mellyel a művészet foglalkozik; ez pedig a mi esetünkben az emberi lélek. Vagy nem az-e a szónok egész feladata, hogy a lélekre hasson s előadásával törekvését és szabad elhatározását irányítsa ?» «Kétségen kívül» — mondja Phaedrus. — «Világos tehát — mondja végül az ősz mester —hogy Thrasymachusnak s mindenkinek, ki az ékesszólást helyesen akarja tanítani, tanítványaik számára előbb felvilágosítást kell adniok a lélek természetéről, tehetségeiről, működéséről és állapotáról s mindarról, mik hangulatára és kívánságaira befolyással vannak. Akik jelenleg az ékesszólásról írnak, ezt nem teszik, és azért sohasem fogjuk elismerni, hogy rethorikai utasításaik megfelelnek ama kivánalmaknak, melyeket az ékesszólás jó elméleteivel szemben támaszthatunk. Még egyszer mondom: az ékesszólásnak lényeges célja a lelket irányítani és erkölcsi cselekvését befolyásolni , és azért annak, ki el akarja sajátítani, alaposan