Katholikus Nevelés, 1913 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1913-01-01 / 1. szám

A GYERMEKKORI KÓROS LELKI FOGYATÉKOSSÁG , felléphet a betegségtől, a haláltól és az őrülettől való félelem is. A központi idegrendszer ingerlékenysége és kimerültsége okozza, hogy az ideggyenge gyermekek érzéki behatások iránt túlérzékenyek. Már a napfény is zavarólag hat rájuk és köny­­nyen beállhatnak az utóképek. A szemmozgató izmok gyors kimerülése következtében képtelenek hosszabb ideig olvasni és csakhamar beáll a szemfájdalom, főfájás vagy szédülés, vagy fellépnek a fejben különféle kellemetlen érzések, nyomás, abroncsszerű szorítás. („Stigma neurastheniae“, Krafft-Ebing.) Különösen gyakori a hallóérzék hyperaesthesiája. Az utcai zaj, hangos beszéd, lármázás, amely az egészséges gyermeket hidegen hagyja, elviselhetetlenné teszi az ő helyzetüket. Fel­­­léphet a bőr anaesthesiája is, a hangyamászás, de különösen a gyakran észlelhető viszketegség formájában. Gyakran megfigyelhetők az ideggyenge gyermekeknél az edénykormányzó (vasomotorikus) idegek zavarai is. Erre vezethetők vissza az ideggyengéknél oly gyakran fellépő színváltozások, a halványodás és az elpirulás, az artériák szemmel látható működése és az orrvérzések. Az ideggyengék alaphangulata nyomott, igerlékeny és gyorsan változó. „Az alapjellemüket“, mint Beszmer mondja, rossz kedv, lehangoltság és apathia alkotja. De ezért a leg­csekélyebb ok is elégséges arra, hogy dühbe jöjjenek és ilyen­kor szitkozódnak, gyalázkodnak, fenyegetőznek, sőt erőszakos cselekedeteket is követnek el“. Amily gyorsan felforrannak, haragjuk éppoly gyorsan el is múlik és durvaságaikat is szív­ből megbánják. Egy részük határozottan jószívű és részvétteljes, míg mások lelketlenek, igazságtalanok és egoisták a végletekig. „Minden miatt panaszkodnak. Azt kívánják, hogy az emberek a lehető legnagyobb tekintettel legyenek az ő állapotukra és mélysé­gesen sértve érzik magukat, ha kívánságaik nem lesznek azonnal teljesítve, ha az egész ház nem az ő könyök-kedvök ! „Ihr Grundcharakter ist Unmut, Niedergeschlagenheit und Apathie, doch genügen die geringfügigsten Anlässe, um einen Zornausbruch in der Form von Scheltreden und Schimpfworten, von Drohungen und sogar von Gewalttätigkeiten hervorzurufen“. Grundlagen. 106. 1.

Next