Katholikus Nevelés, 1925 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1925-01-01 / 1. szám

A SZENTÉV íme az Egyház egysége! Norvégiának egy buzgó lutheránus püspöke erőfeszítéseket tesz, hogy a 200 felé húzó nyájat egy hitvallásban egyesítse. Sok hitet nem mer követelni, csak egyet kér, higgyenek Istenen kívül legalább „Jézus Krisztusban, a mi Urunkban !“ így talán még megérdemlik a keresztény nevet. És még így sem sikerül egységesíteni. Pedig Norvégia lakosai­nak száma nem is egész két millió ! A 300 milliót számláló kath. egy­háznál megvan az egység ! A világ minden tájáról jövő zarándokok hirdetik, mikor egy szívvel, egy szájjal zengik Szent Péter templomának Öblös kupolája alatt: Credo in unum Deum..., et in unum Dominum Jesum Christum, filium Dei unigenitum ... Credo in Spiritum Sanctum, sanctam ecclesiam catholicam ... És mikor ezt éneklik, mintha a mélységek is megszólalnának. Az apostolok sírjaiból, a katakombák zugaiból, a Colosseum poraiból is, mintha felzúgna a Credo ! Ők is, az apostolok, a vértanuk ugyanezt a hitet vallották és érte haltak ! Élnek! Él Péter és élnek az apostolok és híveik. Mi egyek vagyunk nemcsak magunk közt, de velük is ! A mi hitünk apostoli! Fényes ünnepségek is lesznek a Szentévben ! Szenttéavatások ! Ol­tárra emelik azok képeit, akik ama hit erejénél fogva, amely a mienk is, az életszentség ragyogó magaslataira jutottak! Ég és föld egyesül az ünneplésben. És a szenttéavatandók közt különböző nemzetbeliek lesznek, olyan nemzetekből, melyeknek fiai kaim­ agyarkodással támad­tak egymásnak a világháború alatt. Az égiek békessége a földre is le fog szállani. A volt ellenségek, mint testvérek fognak egymás mellett térdelni, mikor a kereszténység közös atyja áldásra emeli fel kezét. Imádkozni fognak a kölcsönös szereteten és igazságon alapuló igazi békéért, amint a Szentatya kívánja. Szívükben meg fog csillapodni a gyűlölet háborgása. Nem szent-e a vallás, amely a szennyes földről az égbe tud emelni és amely ki tudja parancsolni a szívekből az átkos gyűlöletet, e pokolfajzatot, hogy bevezesse helyébe az ég szülöttét, a szeretetet ? Beszéljünk minderről tanítványainknak ! Aknázzuk ki az eseményeket a katholikus öntudat mélyítésére, a szívek nemesítésére! Beszéljünk az Egyház kegyelemtáráról, a búcsúról. Igaz, hogy ezt máskor is tanítjuk. De a megszokottság, az alakiság szavaival. A Szentévben e szó tartalmat, életet, dicsfényt kap az ős­keresztény időkből, amelyekbe gyökeredzik, a hívek buzgóságából, amely­­lyel érette a szent városba zarándokolnak, az egyház bőkezű anyai szeretetéből, amellyel kegyelmeit kínálja. Beszéljünk arról, mi Róma nekünk, magyaroknak ! Onnan jött a szent korona, onnan a résztvevő segítség tatár- és törökdúlás idején! On­nan, egyedül onnan a megértés, a világháború után, nagy elhagyatott­­ságunk magánosságában ! Ellenséges szomszédaink vádja, amit keserűen hangoztatnak, hogy Róma szeret bennünket. Beszéljünk az Egyház pusztíthatatlan erejéről ! 50 évenkint jubilált a zsidó nemzet! Kicsiny, maroknyi nép, állandó részek közt ! Helyzete

Next