Katholikus Nevelés, 1926 (18. évfolyam, 2-10. szám)
1926-02-01 / 2. szám
NEVELŐ HITOKTATÁS 43 is jórészt épen a tanítás előkészítése, segítsége és megszilárdításaképen hangoztatja. Ezzel szemben minél jobban kiemelkedünk a katechézis iskolaszerűségéből, minél jobban megszűnünk a hittant mint egyszerű „tantárgy“-at tekinteni, annál inkább kibontakoznak előttünk a katecheta nevelő feladatai, melyekkel szemben épen a tanítás válik eszközzé, ahelyett, hogy a „cselekvés“ lenne a tanítás segédeszköze. A katecheta elsősorban nevelő: „paedagogus in Christum“, alkalmazhatnók rá Szent Pál szavait. A katechezis nevelés keresztény életművészetre. Minden katechezis végső elemzésben egy adag nevelői munka. A vallási igazságokat nemcsak a gyermek elméjébe akarja átplántálni, hanem a szívébe. De oda sem azért, hogy ott csak pihenjenek, hanem, hogy az akaratot mozgassák, míg csak életté nem váltja őket, hogy az akaratot visszatartsák, valahányszor olyan útra lépne, mely azokkal ellenkezik. A nevelés ugyan az elmén át történik, de nem áll meg az elménél, hanem a lelkiismeretet akarja művelni. Nem törvénytudókat, hanem jó keresztényeket akar nevelni, így jut vissza a katechetika oda, ahova első nagy mestere, Hippó szent püspöke utalta : a katechézis nevelés szeretetre, mely a törvény teljessége. „Isten- és emberszeretete legyen a célod, melyet mindenben, amit mondasz, szem előtt tartasz; s amit előadsz, úgy add elő, hogy akit oktatsz a hallás által higyjen, a hit által reméljen, a remény által szeretetre gyulladjon.“ 12 A katechézis végső célja tehát a szeretet, a hit és remény útján. Ugyanazon cél, mely Istent az egész kinyilatkoztatásban vezette. Az egész kinyilatkoztatás a szeretet iskolája. Megmutatja nekünk Isten végtelen szeretetét, mellyel az embert teremtette, mellyel megváltását évezredeken át készítette, míg végül a testté lett Igére rámutatva proklamálta : „így szerette Isten a világot !“ Beszél Isten szeretetéről, mely Jézus áldó kezein és áldott tanításán keresztül áradt a világra s melyet egyháza és szentségei révén tovább áraszt a világ végezetéig. Ennek a nagy szeretetnek szemléltetésével nevel bennünket a kinyilatkoztatás viszontszeretetre, s ennek a szeretetnek embertársaink iránt való gyakorlására, „hogy szeressük egymást, mivel Isten így szeretett bennünket“. Ha a kinyilatkoztatásnak célja a szeretet, akkor a hitoktatásnak, mely ezt közvetíti, szintén nem lehet más célja, mint a szeretet. Ha a gyermekeket az evangélium szellemében akarjuk nevelni, akkor fő törekvésünk csak az lehet, hogy szívükben a szeretetet ápoljuk és erősítsük, míg az egész életüknek hajtóerejévé válik. Ezt fejtegeti Szent Ágoston idézett művének 6. fejezetében: „Minden egyes ténynek, eseménynek vagy tanításnak, melyet a 1 L. Szekfű Ignác: öntevékenység a vallástanításban. Kath. Név. 1921. 1. sz. Brückner József : Az új müncheni módszer. Kath. Név. 1921. 2. sz. 2 Hac Dei et proximi directione tibitamquam fine proposita, quo referas omnia quae dicis, quidquid narras, ita narra, ut ille, cui loqueris, audiendo credat, eredendo speret, sperando amet. Aug. De cat. rud. 4, 8.