Katholikus Nevelés, 1931 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1931-01-01 / 1. szám

. Legközelebbi feladataink­ hát. A komoly munkának, az önkritikának, az elméleti és gyakorlati továbbképzésnek, új célkitűzéseknek napjai voltak ezek. Újra ráesz­méltünk nagy felelősségünk tudatára, mert ránk van bízva az ifjúság nevelése és vele az egyház és nemzet jövője. Átéreztük, hogy ha máso­kat gyújtani akarunk, előbb magunknak kell égnünk. Katedra, szószék és oltár tevékenységünk állandó színhelyei. Körülbelül hétezer katedrá­ról hirdetjük az evangéliumot és ugyanannyi oltárnál szolgálunk. De a katedrára próféta való és az oltárnál a szeretet áldozatának kell ál­lania. Vájjon azok vagyunk-e ? Lelkünk kell, hogy ,,fons vivus, ignis, caritas“ legyen. Lelkek megszerzésének ez az útja. Hol vagyunk ettől ? A kongresszus pedagógiai, didaktikai és lelkipásztori problémá­kat vitatott meg. Tisztába jöttünk a legközelebbi teendőkkel. Újra megerősödtünk abban, hogy a vallástanítás célja minden fokon a taní­tás és nevelés összekapcsolása. A kettőt elválasztani vagy egymással szembehelyezni nem szabad. A kettő együtt kell, hogy bensőségre irá­nyuljon és kegyelmi életre neveljen. A biztos és világos vallási ismeret lehet csak szilárd alapja a vallásos életnek. Nagyobb gondot kell fordítani a katolikus öntudat fokozására, a szolgálni kész szeretet, az apostolkodás és szolidaritás szellemének ne­velésére. Ennek egyik tényezője a világmisszió felkarolása. Legégetőbb sebünk a sok érvénytelen házasság és könnyelmű elválás. Ennek or­voslása végett a házasság szentségére vonatkozó tanítás közlésében új módszerhez kell folyamodnunk. Évről-évre minden osztályban elő kell adnunk az egyház tanítását s azt mindig jobban elmélyíteni. A házas­ságra való nevelést már a középső fokon meg kell kezdeni. Az érvény­ben levő hittani tanterv is alkalmat nyújt erre. A legfelsőbb osztályok növendékeinek, mielőtt az iskolát elhagyják, újból lelkekre kell kötni a követendő elveket. Több oldalról is szóvátették, hogy intelligenciánk is teljesen tájékozatlan a legegyszerűbb egyházjogi vonatkozású ügyek­ben. Meg kell tehát találni a módját annak, hogy az egyházjog elemei­ben, az egyházi kormányzat, szervezet, intézmények, fegyelmi szabá­lyok, egyházi törvénykezés és szentszéki bíráskodás kérdéseiben is megadjuk az ifjúságnak a legszükségesebb ismereteket. A tapasztalat sürgeti, hogy a vallásos nevelés érdekében igénybe vegyünk rendkívüli eszközöket, aminek a Kongregáció, Szívgárda, cserkészet. Ezek segítségével biztosíthatjuk tanítványaink lelkipásztori nevelését tanulmányaik befejezése után is. A középiskoláknál ez átlag már megvan, de ezt ki kell terjeszteni a többi iskolafajra is. A kongresszus tárgyalásai során a legtöbb szó esett a polgári is­kola ifjúságáról. Itt legtöbb a probléma, mert legtöbb a nehézség is. Vannak, akik a hittani tanterv revízióját kívánják, mások a tanköny­vek reformját tartják szükségesnek. Itt is jobban fel kellene használni a nekik megfelelő hitbuzgalmi egyesületeket. Különösen szükséges, hogy iskolai tanulmányaik befejeztével olyan szervezetbe tömörítsük őket, ahol tovább is nevelői befolyásunk alatt maradhatnak. Ilyenek a kát, tanoncegylet, cserkészet, a levente-intézmény. Ez utóbbiba az egyháziak több helyen még mindig nem kapcsolódnak be oly mérték­

Next