Katolikus Nevelés, 1944 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1944-01-01 / 1. szám
. A korszerű fizika, és az okság elve vényt. Ezt, ha lehetett, matematikai formába is öntötték, azaz determinálták. A legtöbb ember gondolkodása tér- és időszerű, nehezen tudnak elszakadni a tértől és időtől. Nem csodálható, ha a fizikai szemléletünk is ilyen: három kiterjedésű a térben, változó az időben. Érthető tehát, hogy az anyaginak ismert fizikai világot anyagban és mozgásokban fejezték ki. (Kepler, Newton.) Iparkodtak lehetőleg mindent mechanisztikusan magyarázni. Ezért mondotta Huyghens: ,,A helyes tudományban a természeti jelenségek okai csakis a mechanika gondolkodásmódjával ismerhetők fel.“ Tehát a klasszikus fizika szemléletében a fizikai világ a természettörvények ok-okozati szükségképiségével a tér-idő rendszerben hatalmas gépezetként áll előttünk. Ebben a mechanisztikus magyarázatban találjuk meg a fizikai determinizmus lényegét. A fordulat akkor kezdődött, amikor a mágnességet és elektromosságot nem tudták mechanisztikusan magyarázni. Nemsokára a fénytan is ide tartozott. A klasszikus fizika felfogásában az atom az anyagi világ utolsó építőköve, oszthatatlan. Később látták, hogy még az atom is apróbb részecskékből áll. Magyarázni kezdték (Rutherford) és naprendszerűnek gondolták: az atommag, mint valami nap körül keringenek a kis bolygók, az elektronok. De még mindig a makrokozmoszban tapasztalt törvényszerűségekre gondoltak, tehát a klasszikus fizika determinált tételeit alkalmazták. Azonban nem sok idő múlva kiderült, hogy az atom belsejében a makrokozmosz törvényei nem igazolódnak száz százalékban. Max Planck még 1900-ban olyan tanulmánnyal lepte meg a tudós világot, mely a klasszikus fizikai felfogást alapjában döngette. Mert amíg ez azt tanította, hogy valamilyen energiaelnyelés vagy sugárzás folytonos lehet, tehát akármilyen kicsiny adagban is megtörténhet, addig Planck azt vallja, hogy fényenergia kisugárzása, illetőleg elnyelése nem folytonosan, hanem ugrásszerűen, kis mennyiségekben, kvantumokban történik csak. Ezt az energiakvantumot meg is állapította: egyenlő 6,55.10~~7 erg. sec. Ez tehát a legkisebb mennyiség, amit a rezgő rendszer elnyelni vagy kisugározni képes. Amíg ez össze nem gyülemlik, addig hatása nincsen. Hasonlóképpen, mint az automata, mely egy meghatározottnál kisebb súlyú pénzért nem ad árut. Más szóval az energia-adagolásokban nincsen folytonosság, hanem ugrásszerű kvantumosság. „Ebben a hatáskvantumban az egyik legmélyebb természettörvény tárul elénk.“ (Sommerfeld.) Ez a törvény a klasszikus fizika törvényeivel szembeszáll és győzi. Mert például előbb elképzelhetetlennek tartották, hogy az energia és idő szorzata állandó legyen, Planck felfogásában pedig igazolódik. Planck még csak a fényenergia kisugárzására és elnyelésére vonatkoztatta tételét, de nem szólt a haladó fényről. Ez utóbbit Einstein írta ki: a haladó fény sem folytonos, hanem darabos és korpusz-