Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1978 (85. évfolyam, 1-50. szám)
1978-01-08 / 1. szám
1978. jan. 8. NYISZTOR ZOLTÁN: ROVÁS • Mint a szülő, aki egyetlen fiát siratja, olyan fájdalommal és aggodalommal jegyzem fel, hogy a külföldön működő magyar papság legnagyobb oszlopa dőlt ki a küzdők sorából Fábián Károlyyal, akit váratlanul a legsúlyosabb agyvérzés ért. Ez az aránylag még fiatal ember már régóta pótolhatatlan szerepet töltött be az emigráció életében. Ő volt a müncheni Szabad Európa Rádió egyházi vonalának a vezetője, a hazai katolikus élet legnagyobb ismerője s bátor bírálója, a külföldi, főként francia és német sajtó félrevezetett híreinek azonnali helyreigazítója, félelmetes erejű publicista, cserkészparancsnok magyar ifjak tanulmányainak mecénása, kristálytiszta jellem, talpig férfiú. Kimaradása az emigráció küzdőporondjáról a legnagyobb csapás, ami bennünket érhetett. Egy Giancaolo Zizzola nevű olasz újságíró aki nagy vatikanista hírében áll, könyvet írt, amelyben sok minden mellett az utolsó pápaválasztások lefolyását is leleplezi. Ellenőrizni természetesen nem tudjuk, az akták 50 év előtt nem is kerülhetnek nyilvánosságra, azért lelke rajta, hogy valóban úgy történt minden, ahogy ő leírja. Zizzola szerint XII. Pius pápa megválasztása a harmadik scrutiniumnál (szavazás) történt 48 szavazattal. Viszont XXIII. János pápa all. szavazással lett megválasztva 38 szavazattal, ami azt jelenti, hogy a bíborosok előtt távolról sem volt annyira papabilis, mint ahogy hívei utólag feltüntetik. VI. Pál pápa a 6. szavazásból kerül ki győztesen, azáltal, hogy Lercaro bíborosnak az első scrutiniumnál 21 szavazatot kapott, átterelte szavazóit Montini bíborosra, aki még így sem érte el a kétharmad többséget és 53 helyett 50 szavazattal lett pápa. Az olasz író azonban tovább megy, s következtetéseket akar levonni a legközelebbi pápa választásokra. Azzal kezdi, hogy XII. Pius pápával lezárult egy korszak, a pápák világi dicsőségének korszaka. De János pápával is lezárul egy korszak, mely merész kezdeményezésekkel akart utat törni az egyházüldöző államok, nevezetesen a kommunizmus felé. VI. Pál pápa gyakori ellentmondások tüze alatt akart a II Vatikáni Zsinatnak érvényt szerezni, és az egyházat a korszellemhe alkalmazni. Ez is magában álló korszak, mely vele lezárul. S utána? Ki vagy mi következik? A szerző azt gyanítja, hogy a pápaválasztó bíborosok vissza fognak térni Szent Péter apóstélfejedelem alapjára, aki nem ok nélkül kérte keresztre feszíttetését fejjel lefelé. Hogy a szerző mit ért ezalatt, az nem tűnik ki világosan a szereltetésn, hogy nagy változások küszöbén áll a pápaság is, mélyen elgondolkoztató hit az ima,a találgatások birodalmába tartozik is. Gyakran elgondolom, s a szívembe markol hogy milyen hálátlanok vagyunk mi, katolikusok nagyjainkkal szemben! Különösen szembeszökő ez az évfordulók megemlékezésénél. A napokban volt például Franco halálának második évfordulója. Még a pápai félhivatalos, az Osservatore Romano is hallgatással ment el fölötte. Nyilván mert diktátor volt, ami ma megbélyegző jelző de azt jelenti, hogy mi, katolikusok az ítéletünkt a napi politikától tesszük függővé. Franco diktatúráját lehet bírálni vagy elítélni, de ne felejtsük el, hogy annak idején Mussolini, Salazar és Franco diktatúráját örömujjongással fogadta az egész világ. De most nem erről van szó! Hanem arról, hogy Francót hitvalló és hitét gyakorló katolikus nagyjaink között kell nyilvántartani. Nemcsak azért, mert hazáját az egyháziak nagybani lemészárlásától mentette meg, s a nemzetközi kommunizmusnak Európa szívében gátat vetett, hanem, mert egyénileg is egy példás, katolikusan élő és hitvalló férfiú volt, akit sokan — többek között gyóntatója is — a kanonizálandók lajstromába sorolnak. Ilyen férfiak mellett nem szégyen kiállni: Szadat egyiptomi elnök jeruzsálemi látogatása alkalmával az odasereglett újságíróknak feltűnt, hogy homloka közepén valami kemény kidudorodás van. Egyesek azt gondolták, hogy az olyasvalami, mint a hinduknál a piros Shiva-jel, de tévedtek. Szadat hithű mohamedán, aki vallása előírásait híven betölti. Napjában többször imádkozik, s mindig térden állva, homlokával a követ súrolva. Ezt a gyermekkorától híven követett szokást egész életén át megtartotta, s onnan származik a bőrkeményedés a homlokán. S ha az imája időpontja elkövetkezik, félbeszakítja a kihallgatásokat vagy tanácskozásokat, s térdre ereszkedve imádkozik. Mi volna, ha egyszer valamelyik nagy katolikusunk is Szadat példájára „vetemednék”?! Egy Wrezsinszki nevű francia pap mozgalmat indított az elhagyottak megsegítésére. Hozzávetőleges számítása szerint egyedül Nyugat-Európában számukat 10 millióra teszi. Ide sorolja mindazokat, akik iskolázás, lakás, egészségápolás, elismert munka és fizetés nélkül lézengenek a legnagyobb kultúrvilágban. A mozgalom már hét országra terjed ki, és az emberiségnek ezt a tömegét a „negyedik világnak” nevezi. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA MOSONYI ÁKOS: Csak az igazat. III. RÉSZ A táblázat után olvassuk: „Ezenkívül voltak még elit egységek is. A legkiválóbb s talán a ’ leghíresebb az egész légi háború folyamán a 5 Luftwaffe JG—52 (Jagd Geschwader) egysége. Négy évig tartó légi harcokban a keleti fronton közel 10 000 légi győzelmet aratott, összehasonlításul a legjobb amerikai egységével, a 4. Figher Group »Debden Eagles«-ével, amelynek az európai hadszíntéren 1016 légi győzelme volt.” Igen, az előbbi táblázat 6 német repülője tehát 1580 győzelmet aratva, ötszáznál többel felülmúlta a legjobb amerikai vadászrepülő egységet! Itt kell megemlékeznünk a legjobb német vadászrepülőről, E. Hartmannról. 1945-ben szovjet hadifogságba esve, a genfi nemzetközi Vöröskereszt egyezményének sutba dobásával, háborús bűnösként halálra ítélve halt meg, a győztesek „lovagiasságát” bizonyítva... Ugyanezen az oldalon áll még ez: „Más specialisták is feltűntek, mint pl. Hans Ulrich Rudel, a közismert zuhanóbombázó (szukázó), aki 4 év során 2500 bevetést repülve — ami körülbelül napi két bevetést jelent! — 550 szovjet páncélost kilőve, a legjobb harci repülők dicsőségében osztozhat. Helmut és Heinz-Wolfgang Schnaufer 110, illetve 121 éjszakai vadászgyőzelmükkel szintén említésre méltók.” Ugyanilyenek lennének a fiatal Marseille főhadnagy és Mölders ezredes, aki egy, a légierőknél szolgáló „ellenálló”, volt jezsuita páter „jóvoltából” szabotált géppel a Balti-tengerbe zuhanva lelte halálát. Harminckét évvel ezen események után mind a tűzvonalban harcolt katonák, mind a terrorbombázásokat átélt polgárok, meghajtva fejüket, kegyelettel adóznak azoknak „napfénybe öltözött ifjú sasoknak”, akikhez már nem érnek el szennyet fröcskölő propagan- taszólamok... NÉHÁNY SZÓ A LÖKHAJTÁSOS REPÜLŐGÉPEKRŐL A most ismertetett könyv 152. oldalán „a jövő keserű előíze” című fejezet tárgyalja a lök-jajtásos repülőgép-típusokat. A háború befeje jése után több ízben műszakilag magasan képjtett angol, francia és amerikai szakemberek bizonyos „propaganda” hatására kétségbe vonták a németek e téren végzett kutatásait. Kétségbe vonták azt is, hogy a németek voltak ez elsők, akik először repültek vadász bevetést lökhajtású gépeken a szövetséges bombázókötelékek ellen. Ezért ismét „csak az igazságot” szellmében, vessünk egy pillantást az e fejezetben írtakra, íme: „1930-ban Németország már rakétákkal ki-ísérletezett. 1935 végén Ernst Heinkel egyetemii tanár egy fiatal mérnök, Wernher von Braun • segítségével rakétamotorral ellátott egy Heinkel, He.112-es típusú gépet. A magas vezetőkörök , és a legfelsőbb hadvezetőség nem látta értelmét a kísérletek további folytatásának. Az említett gép először 1937 nyarán repült. Heinkel ezután rakétamotorral hajtott repülőgépet tervezett. Ezt volt a He-1-176-os. A Walter-rakétával ellátott , gép egy percig működött Hitler és Göring jelenétében 1939. július 3-án. A bemutató kísérlet , semmiben sem tudta befolyásolni a Luftwaffe elutasító érdektelenségét.” I E kutatással párhuzamosan mások is futot- tak, amiről ezt olvassuk: „Nem volt nyomós ok arra, hogy ezen az elutasító állásponton változ- tassanak Heinkel más irányú kutatásával szem- jében sem, aki 1936-tól kezdve egy fiatal fizikuss ra, von Ohainra bízta egy lökhajtásos motor ki- ' kísérletezését. A motor 1937 szeptemberére el is * készült, és 1939 nyarán a Heinkel He—178 módosított alakban készen állt. Udet és Milch repülőtábornokok jelenlétében 1939. augusztus 29-én — öt nappal a lengyel—német ellenségeskedés kitörése előtt — a próbarepülés sikerrel végződött. Göring másirányú elfoglaltsága miatt nem vett részt a bemutatón, s így Heinkel a magas fő katonai körök további bizalmatlanságával találhta magát szemben. Különben is, a repülésügyi minisztérium Heinkelt kizárólag a bombázók fejlesztésével és gyártásával akarta foglalkoztatni, - nem pedig egymotoros repülőgépekkel. (Végül is Junkersék a motor, Messerschmitték a sárkány tervezésére kaptak megbízást.” Ekkor Messerschmitték megkezdték a lökhajgásos repülők kísérleti és fejlesztési programját, amelynek keretében a delta szárnyú, farokrész nélküli vadászgép tervezése a mérnökök komoly mérlegelését képezte. A mérlegelést kísérletek követték különböző vitorlázó gépekkel és motorokkal, így született meg a Messerschnlitt 163. ■ Sziluettje nagyjából nyílhegyre emlékeztetett. Ez a típus 1941. május 10-i próbarepülésekor 1004 km óránkénti sebességet ért el, ,egyben eddig ismeretlen műszaki bonyodalmakat eredményezve. Ugyanis a gép profilja a hangsebességhez közel álló sebességével keletkezett erős légnyomásnak nem tudott ellenállni. Több, súlyos balesettel járó próbarepülés során a géptípust többször módosították, míg végül Me— 163-B ,,komet”-ként (csúfnevén: lökhajtásos tojás) hadirepülőgép alakjában kihozták. Ez a gép 25 másodperc alatt 13 000 méter magasságot elérve, 2 db 30 mm-es ágyújával és 24 db R4M rakétájával nem váltotta be légiharcban a hozzáfűzött reményeket. Legnagyobb gyengéje a csak 8 percig működő motorja, és leszállás utáni mozgásképtelensége volt. Ez utóbbi hátrányát az I ellenséges vadászgépek gyakran kihasználták. A német repülőgépipar a Messerschmitt-cégge párhuzamosan különböző lökhajtásos géptípusokon kísérletezett, így az Áradó gyár AR—234 E „Blitz” lökhajtásos gyorsbombázói a Staffel 9 Kampfgeschwader 76 keretében Achmerben állomásoztak. Kevéssel a háború befejezése előtt a Heinkel-cég He—162 A-2 Volksjäger (népvadász) vadászrepülő egységei a Staffel 3. Jagdgeschwader 1. Leckben, Schleswig-Holsteinben, a dán határ mentén már 1945. áprilisában várták a bevetési parancsot. A Messerschmitt-cég a már említett Me—163 B ,,komet”-jével egyidőben egy kétmotoros lökhajtású vadászgépen is kísérletezett. E szenzációsan úttörő gépnek, Me–262-esnek a sorsát szintén magas állású vezetők pecsételték meg . Mire tévedésük tudatára ébredtek, a jóvátehetetlen kár, a háborúvesztés, már küszöbön állt ! Pedig ezt a repülést forradalmasító, kiváló karakterisztikájú lökhajtásos vadászgéptípus, ha a háború kimenetelét már nem is, de legalább a béke feltételeit gyökeresen megváltoztathatta volna. A Me—262 kiérett, végső alakjában 1942. július 18-án végezte bemutató próbarepülését. Ekkor a gép még a szabványosított farok alatti futószerkezettel volt ellátva. Ez a felszálláskor pilótát a 180 km-es sebesség határánál a futópályán gurulás közben hirtelen fékezésre kényszerítette, hogy így a gép farkát felemelve, biztosítsa a levegőbe emelkedést. F. M. Milch, a repülőgépipar-termelés minisztere a tapasztalt nehézségek miatt nem látott el kér nagy jövőt a Me—262-esnek. Mégis, 1942 ben elfogadták a gyártási elvet, és szériaszén termelését havi 20 egységgel megindították - de csak 1944-től kezdve... Időközben e típust illetőleg nem történt lényegesebb elhatározás, amíg Adolf Galland, a vadászrepülő-egységek tábornoka a Me—262-esnek 1943 májusában történt kipróbálása után gépben rejlő, nagy kihatással bíró eshetőségeke felfedezve, késedelem nélküli szériaszerű gyátását ajánlotta. Hitler ezzel szemben a Me—262 est bombázónak szánta. Amikor az ellenkezés sikerült megtörni, már közelgett a vég. A közben bevetett Messerschmitt lökhajtású vadászgép az egész háborút forradalmasító eszköznek bizonyult. A „tévedhetetlenségéről” közismert szövetséges hírszerzés a Me—262-ről azt állította, hogy egy lökhajtásos motorral nem képes repülni Azonban hamarosan az ellenkezőjéről kellet meggyőződniük. A Me—262-est sem feltartóztatni, sem üldözni, egyetlen addig ismert gép sem tudta. Sebessége pedig biztosította a radarállomások megfigyelése és bemérése ellen. Egyedül támadási lehetőséget az ellenfélnek a zuhanónpülés nyújtott. Ugyanekkor a repülőtereik védelmére sűrűn felállított légvédelmi lövegei tűzfüggönye miatt meghiúsult minden alacson támadás a leszálló Me—262-esek megsemmisítésére. Ellentétben a médiák hírverésével, a némek mögött közvetlenül az angolok következni a lökhajtásos repülőgépek úttörői között. Fran White volt az első, aki 1941-ben egy Gloster Whittle G—40 (E 28/39) gépet lökhajtásos mtorral felszerelt próbarepülésre. A Gloster gyá ekkor kétmotoros lökhajtású gép tanulmányozásába fogott, jóllehet ugyanekkor más, égetve szükséges típusok tervezésével és kipróbálásával foglalkozott, így a Gloster Gladiator és Meteor gépével, amit azelőtt Thunderboltnak neveztek. A kísérletek a Halford H—1 és Metroick F—2-vel, a Rolls Royce Derwent 1 centri kigális lökhajtású motor kifejlesztésével érte véget. A Meteor Mark III vadászgép ezzel a motorral felszerelve, 860 km óránkénti sebességgéépült 10 000 méter magasságban, s ennek módosítása, a Mark I 4 db 20 m/m-es Hispano gél ágyúval szerelve, a R. A. F. 16. századában hatolt 1944 júliusáig. Első harci feladatai közé tartozott a Hawkeremost Mark V-tel a RAF leggyorsabb dugattyús motoros gépével együtt a V—1 repülőbombák lelövése. Később a Mark III-ast irányították Me—262-es leküzdésére. Sajnos, e két repülőgéptípus összecsapására vonatkozó részletekre is eredményükről a könyvnek nincs tudomása ezt a hiányt talán kész örömmel betöltik a hírközlő szervek fantáziadús tollnokai. (FOLYTATJUK) Tűzveszélyes villanyvezetékek A gyártmányok minőségét és használati biztonságát ellenőrző bizottság jelenleg 26 gyártó üzemet perel olyan régi technológia szerint legyártott alumíniumvezetékek miatt, amelyek 1960-tól 1970-ig legalább 1,5 milió lakos által kerültek felvásárlásra. Ez a régi technologia szerint legyártott alumínium elektromos vezetés részint gondtalan szerelési okok miatt, részint az alumínium kimaradás okozta károsodása miatt komoly tűzeseteket és haláleseteket okozott. Az ellenőrző bizottság a jövőben nem engedélyez régi technológiával gyártott alumínium elektromos vezetékek forgalomba hozását, árusítását és bármely célra való felhasználását. 3. oldal Egy hét a diktatúrából (FMH) A szocialista kereskedelem is készül a karácsonyi vásárra. Egy ezzel kapcsolatos figyelemreméltó cikk az egyik pesti lapból: „Mondják: az eddigi legnagyobb játékválaszték karácsonyra.” Hogy kik mondják, és lehet-e azoknak hinni, nem derül ki a cikkecskéből, aminthogy ’ azt sem tudjuk meg: mihez viszonyítottan lesz a legnagyobb az idei játékválaszték? Mindez úgy hangzik, mint : ha az újságíró némi gúnnyal eleve megkérdőjelezte volna a bejelentés komolyságát. Jellemző az alcím is: „Lesz farmer, parfüm és kvarcóra is!” Istenem, micsoda karácsonyi csemegék: farmer és parfüm! Amikhez máskor csak a pult alól vagy a feketepiacon jut hozzá a dolgozó. A kvarcóra pedig, ami nyugaton már tucatárunak szán : mit, otthon még nagy szenzáció — és ehhez igazodik az ára is. A cikkből egyébként megtudjuk, hogy ősszel már több tízezer brazil és uruguayi (!) farmernadrágot imprortált Magyarország, de ez a szállítmány azóta már az utolsó szálig elfogyott. (Pedig nem is volt eredeti „Levis” márka, ami a nyugati farmerért megkergült magyar tizzenévesek álmainak netovábbja...) Ülést tartott december 1-én az MSZMP Központi Bizottsága. .A december 3-i magyarországi lapok közlik az erről kiadott hivatalos jelentést. Ebből megtudjuk, hogy a Kádár János elnökletével lefolyt ülés két kérdéssel foglalkozott. Az egyik Győri Imre jelentése volt a Nagy Októberi Forradalom évfordulójának megünneplé- léről, a másik Németh Károly beszámolója az 1977. évi n népgazdasági terv eddigi teljesítéséről, és az 1978. évi érv előkészítéséről. Az ülés első részére kár időt fecséelni, mert ott nem történt más, mint dagályos szólamokkal dicsőítették a Szovjetuniót, és megállapították: ,A Nagy Október eszméi elevenen élnek népünkben ”( ?...), a második részben pedig az ugyancsak szokásos,,lenőrizhetetlen statisztikai adatokkal bizonygatták, hogy minden tervszerűen, azaz a legjobban megy. No, persze, Ezért vannak még hibák, elvtársak, de — ahogy egy másnapi vezércikk írja — „mindent összevetve, 1977 si-keres esztendőnek minősül.” Tipikus kommunista fogai,, nazás: azt nem írhatják, hogy sikeres esztendő volt, de a párt olyannak minősíti, tehát akkor „annak minősül”. „Köztársaság tér, 1956” címmel november utolsó lapjaiban háromrészes dokumentumjátékot közvetített a Kossuth-adó. A rádiójáték a Köztársaság téri pártház őst tomát elevenítette fel — természetesen ellenforradalmikegyetlenkedésnek tüntetvén fel az ott történteket. Hely-iiány miatt nem tudjuk az egész ismertetést közreadni,amit a Magyar Nemzetben olvastunk a dokumentumjátékról, csak jellemzésül az utolsó pár mondat: „Nem a” zászlók és jelszavak, hanem a tények határozzák meg valóságot. Újra hallhattuk a rádióban Nagy Imrét és Mindszenty Józsefet is, a Szabad Európa Rádió kéthetes lonstop műsorának eredeti felvételeivel együtt. November 4-én pedig már Kádár János szólalt meg a rádióban. A tények, a cselekedetek határozzák meg a valóságot.”” Íme a dialektikus marxista gondolkodás iskolapéldája: nem a nép vágyai, a nemzet akarata — „zászlók és jel-* szavak” — szentint történt, ami történt, hanem a tények — a szovjet tankok orvtámadása — és a cselekedetek, — Kádárék árulása — döntötték el az ország sorsát, — vagy dialektikusan: „határozták meg a valóságot”. * Ceausescu és Tito december 4-én találkoztak az Al- Dunánál, és ünnepélyesen megnyitották a „Vaskapu” vízierőmű és hajózási rendszer építési munkálatait, amelyek közös román—jugoszláv erőfeszítéssel fogják átalakítani a Duna itteni szakaszát. A Vaskapu és a Kazánszoros hajózhatóvá tétele magyar mérnökök nevéhez fűződik, de az erről tanúskodó emléktáblát már eltüntették: sziklafalról, aminthogy víz alá került a régi Orsóvá és a Jókai Ada Kaleh szigete is... •; ★ K A Vörös Újság 1918. december 7-i első számának.’ emlékére 1948 óta ez a nap a Magyar Sajtó napja a kommunista Magyarországon. Idén is ünnepséget rendeztek, e napon a Magyar Sajtó Házában, ahol megjelent a párt-sajtó minden vezetője. z elnökválasztáson jól szavaztam A magyar korona kiszolgáltatásával jutott ez megint az eszembe. Miután ugyanis Rockefeller a New York-i liberális szavazatokkal Ronald Reagant a republikánus elnökjelölő választáson kibuktatta, azon gondolkoztam, kire szavaztak: Fordra vagy Carterre? ,, Az előbbiről már tudtuk, hogy kicsoda: hetente, Son— Jenfeldt-doktrina, továbbá a Ford—Carter televíziós szembesítésből, hogy mit tud a kelet-európai orosz megszállásról és politikai befolyásról stb. Carter volt előttem az ismeretlen, de én nem bízom abban az embertípusban, aki örökké betanult,,famosolyt” erőltet magára, és igen gyakran — hogy ne lehessen aszemébe nézni — sötét szemüveget visel. Szóval — a fenti okok miatt — a következőképpen szavaztam: Elnöknek IDI(óta) AMIN-t (így: kis és nagy betűs kombinációban) írtam be. A megválasztott a megválasztók tükörképe. És — hogy a New York-i szélsőliberálissok is meg legyenek elégedve — alelnöknek pedig (no-men est omen) Bella ABZUG-ot írtam be. Baranyai Őrs TUZEX IKRA GYÓGYSZER Tel.: 226-8868 és 521-3520 Erdélyi csomagol NÁDAS GYULA lemez, könyv, kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek: Herendi porcelán, tape recorder, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107