Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-01-06 / 1. szám
1980. január 6. A magyar értelmiség megmozdulása (Folytatás az 1. oldalról) A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÁNAK — BUDAPEST Az alábbi petíció egyik példányát az aláírók elküldték Prágába, a Charta 77 szervezőinek: „Tiltakozunk a Charta 77 képviselőinek prágai pere és a perben hozott ítéletek ellen. Követeljük az elítéltek szabadon bocsátását.” Budapest, 1979. október 29. Ádám Péter, műfordító; Alföldy Jenő, kritikus; Altrichtze Ferenc, filozófus; Angyalosi Gergely, tanár; Aradi Zsuzsa, tanár; Bacsó Béla, esztéta; Bakos István, szociográfus; Balassa Péter, esztéta; Balajthy Anna, szociológus; Bálla Margit, grafikus; Bán András, művészettörténész; Bandi Sándor, szerkesztő; Barna Imre, szerkesztő; Bartos Éva, népművelő; Békés Vera, tanár; Békésy Péter, programozó; Bence György, filozófus; Benyó Pál, mérnök; Berkovits György, szociológus; Bethlen János, újságíró; Bodansky György, publicista; Bojtár Endre, irodalomtörténész; Böjti Gizella, tanár; Bolgár Lajos, néprajztudós; Botond Ágnes, tanár; Bozay Attila, zeneszerző; Bródy Ferenc, matematikus; Csalog Zsolt, író; Csákó Mihály, szociológus; Csetneki Gábor, népművelő; Csillag Veronika, műfordító; Csongor Anna, tanár; Csoóri Sándor, költő; Dalos György, író; Dániel Ferenc, rendező; Dezsényi Katalin, szerkesztő; Donáth Ferenc, közgazdász; Donáth Péter, díszlettervező; Endreffy Zoltán, filozófus; Eörsi István, író; Erdélyi Ágnes, filozófiatörténész; Ernst Andrea, gépészmérnök; Erős Ferenc, pszichológus; Erőss Hajna, keramikus; Fábri Péter, író; Farkas Péter, önálló gazdálkodó; Fázsy Anikó, kritikus, műfordító; Fehér Kálmán, matematikus; Ferenczy György, zongoraművész; Fogarassy Miklós, könyvtáros; Földi Zoltán, könyvterjesztő; Földvári Tamás, szociológus; Frankel Anna, műfordító; Fridhi Judit, műfordító; Gáli József, író; Galicza Péter, tanársegéd; Gáspár Katalin, közgazdász; Gáspár Zsuzsa, muzeológus; Gelléri András, vegyész; Gereben Ferenc, olvasáskutató; Halda Aliz, kollégiumi igazgató; Hamburger Mihály, filozófus és benzinkútkezelő; Hann Endre, pszichológus; Havas Gábor, szociológus; Hegedűs András, szociológus, volt miniszterelnök; ifj. Hegedűs András, közgazdász; Hegedűs Andrásné, nyug. igazgató; Hegedűs József, szociológus; Hermann Zsuzsa, háztartásbeli; Horváth Péter, író; Horváth Zsuzsa, szociológus; Ingusz Iván, családgondozó; Iványi Gábor, lelkész; Iványi Gáborné, asszisztens; Janáki István, építész; Jánossy András, közgazdász; Jánossy Ferenc, közgazdász; Jeney Zoltán, zeneszerző; Juhász Lászlóné, háziaszszony; Juhász Pál, közgazdász; Juhász Tamás, technikus; Kákonyi Éva, programozó matematikus; Kálnoky László, író; Kamarás István, olvasáskutató; Kardos András, kritikus; Kardos István, fizikus; Kardos Julianna, vegyész; Kelen András, közgazdász; Keményffi Margit, tanár; Kendi János, kritikus; Képes Géza, költő; dr. Kertész Dezső, orvos; Kodolányi Gyula, költő, irodalomtörténész; Komlós Aladár, irodalomtörténész; Komlós János, matematikus; Konrád György, író; Kovács András, filozófus; Kozák Gyula, szociológus; Köncöl Csaba, kritikus; Kőszeg Ferenc, szerkesztő; Kis János, filozófus; Kiss Anikó, filozófus; Klaniczay Gábor, történész; Krassó György, közgazdász; Krokovay Zsolt, filozófus; Lackó Mihály, szerkesztő; Lackó Miklós, történész; Lányi András, filmrendező; Liptay Sára, tanár; Litván György, történész; Ludassy Mária, filozófiatörténész; Magyar Bálint, szociológus; Matina János, zenész; Máté Lívia, kiadói szerkesztő Mérei Ferenc, pszichológus; Mizsei Kálmán, közgazdász; Mosonyi Aliz, író; Motolay Magdolna, szociológus; Nádas Péter, író; Nádasdy Ádám, nyelvész; Nagy András, szociológus; Nagy Attila, pszichológus; Nagy Bálint, építész; Nagy Jenő, filozófus; Némethné Kriza Judit, mérnök; Oltványi Ambrus, irodalomtörténész; Orosz István, esztéta; Osváth Zsuzsa, közgazdász; Osztojkán Béla, író; Örkény Antal, szociológus; Palotai Boris, író; Palotai Erzsi, író, előadóművész; Pap Mária, nyelvész; Pécsi Vera, közgazdász; Perényi Gábor, filozófus; Pernye András, zenetörténész; Pető András, közgazdász; Pető Iván, levéltáros; dr. Pető Katalin, orvos; Petri György, költő; Pik Katalin, tanár; Pulay Géza, jogász; Radnóti Sándor, kritikus; Rajk Júlia, nyugdíjas; Rajk László, építész; Rékási János, szociológus; Réti Pál, újságíró; Román Mariann, könyvtáros; Salamon Gabriella, közgazdász; Solt Ottilia, szociológus; dr. Staub József, gyermekorvos; Steiger Kornél, filozófiatörténész; Sulyok Mária, színésznő; Sulyok Miklós, matematikus; Szabó Andor, mérnök; Szabó László, tanár; Szabó Miklós, történész; Szalai Pál, könyvtáros; Székely Endre, zeneszerző; Széll Jenő, publicista; Szervác József, költő; Szilágyi Ákos, költő; Szilágyi Sándor, tanár; Szolnoki Katalin, tanár; Szörényi László, irodalomtörténész; Tamás Gáspár Miklós, filozófus; Tamás Noémi, festőművész; Táncos Gábor, tanár; Tornai József, költő; Tóth Erzsébet, költő; Tóth Zsuzsa, tanár; Török András, tipográfus; Török László, festőművész. Ulveczky Gábor, grafikus; Ungváry Rudolf, író; Váncsa István, újságíró; Váradi Szabolcs, költő; Vásárhelyi Miklós, irodalomtörténész; Veres Júlia, műfordító; Veres Sándor, pszichológus; Vezér Erzsébet, irodalomtörténész; Vidrányi Katalin, filozófiatörténész; Zsámbok Mária, szerkesztő, aspiráns; Zsillé Zoltán, szociológus; Zsolt Angéla, filológus. NYÍLT LEVÉL KÁDÁR JÁNOSNAK, AZ MSZMP ELSŐ TITKÁRÁNAK, AZ ELNÖKI TANÁCS TAGJÁNAK 2979. október 14-én Prágában súlyos ítéletek születtek Petr Uhl, Vaclav Benda, Jiri Dienstbier, Vaclav Havel, Ota Bednarova és Dana Nemcova csehszlovák állampolgárok perében. Mindnyájunkat mélységes aggodalommal tölt el, ha embereket meggyőződésük, véleményük kinyilvánításáért börtönöznek be, történjék ez a világ bármely részén. Az emberi jogok és a demokrácia védelmé- ben szükségesnek véljük, hogy Ön, tekintélyét latba vetve lépjen fel az első fokon elítéltek felmentése és szabadon bocsátása érdekében. Budapest, 1979. október 25. (Az aláírók közül hatvanan az előző petíciót is aláírták, nevüket listánkban egy 0 jelöli. Az a kilenc személy, kinek vezetéknevét dőlt be- s tűvel írjuk, külön petíciót juttatott el Kádár Jánoshoz; ennek szövege azonban azonos a fenti nyílt levéllel.) Ambrus Péter, szociológus; András Ferenc, filmrendező; Angyalosi Gergely1; Bacsó Béla0; dr. Bakai Judit, pszichiáter; dr. Bálái Géza, orvos; Barna Imre0; Bence György0; Benedek István, író; Benda Gyula, történész; Békés Vera0; Berkovits György0; Bika Júlia, közgazdász; Böjti Gizella0; Boretsky Elemér, fordító; Bucz Hunor, népművelő; Csalog Zsolt0; Csillag Veronika0; Csongor Anna0; Czövek Olivér, lelkész. Ember Mária, író; Erdélyi Ágnes0; Erős Ferenc0; Farkas János, közgazdász; Farkas Pál, agrármérnök; Farkas Péter0; Fehér Kálmán0; Fejér Zoltán, néprajzos; Forgács Miklós; Földvári Tamás0; Fridi Judit0; Garai László, pszichológus; Gáspár Zsuzsa0; Gazdag Gyula, rendező; Gazdi András, közgazdász; Gödrös Júlia, szociológus; Göndör György matematikus; Havas Gábor0; Havas Gáborné, szociológus; Hegedűs András0; Hegedűs B. András, közgazdász; Hegedűs József0; Hegedűs Miklósné, közgazdász; Hegyesi Gábor, szociológus; Henri Gizella, költő; Horváth Zsuzsa0; Iványi Gábor0; Iványi Gáborné0; Jánossy Ferenc0; Jávorszky Éva, kutató; Jeney Zoltán0; G. Jerner Ilona, tanár; dr. Juhász László, orvos; Juhász Lászlóné0; Juhász Pál0; Juhász Tamás0; Kalós János, matematikus; Kanai Lucia, műfordító; Kanics András, szociológus; Kardos András0; Kelen András0; Kenedi János0; Kérész Gyula, közgazdász; Keresztély Domokos, mérnök; Képes Géza0; Kerpel Zsuzsa, költő; Kertes Gábor, közgazdász; Kis János0; Kiss Benedek, költő; Kodolányi Gyula0; Kozma György, közgazdász; Kozák Gyula, szociológus; Köböl József; Kőhegyi Kálmán, szociológus; Kőszeg Ferenc0; Krokovay Zsolt0. Lengyel Gabriella, műfordító; Lengyel György, közgazdász; Liptay Sára0; Makk Károly, filmrendező; Magyar Bálint0; Marina János0; Marx József, stúdióvezető; Márvány Judit; Mécs Imre elektromérnök; Mejzei György, népművelő; Mérei Ferenc0; Mizsei Kálmán0; Mosonyi Aliz0; Nagy András0; Nagy Jenő0; Németh Géza, lelkész; Némethné Kriza Judit0; Orosz István0; Pap Mária0; Petri Gyögy0; Pik Katalin0; Pölöskei Pál, közgazdász; Prugberger Tamás, jogász; Rajk Júlia0; Rajk László0; Sándor Pál, filmrendező; Sántha Ferenc, író; Sára Sándor, filmrendező; Simó Sándor, filmrendező; Simon István, történész; Sipos Áron, dramaturg; Solt Ottilia0; Sövény Zoltán, könyvtáros; Szabó Andor0; Szabó Miklós0; Szalai Anna, dramaturg; Tamás Gáspár Miklós0; Tomszky Gábor, szociológus; Tóth Gábor, tanár; Ulveczky Gábor0; Varró Péter, rendező; Váriné Szilágyi Ibolya, pszichológus; Veres Sándor0. Vezér Erzsébet0. Zsámbéki Gábor, filmrendező; Zsille Zoltán0. (Irodalmi Újság) Rendelje meg a HUNGARIAN MELODIES című kötetet! Magyar népdalok magyar, angol, német szöveggel, énekre vagy hegedűre, zongorakísérettel. A kötet ára postaköltséggel együtt 3,50 dollár KAPHATÓ: Catholic Publishing Co. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. A romániai benzinháború A Fekete tenger partján rég véget ért a turistaszezon, elutaztak a nyaralók, de maguk mögött hagyták azt a bizonytalanságot, amelyet a kelet-európai országokban kiváltott a román kormány benzinháborúja — írja a UPI hírügynökség tudósítója. Nem, új fejlemény nincs ebben a szokatlan, és sok ezer kelet-európai turista számára katasztrofális háborúban, de az amerikai tudósító helyesnek találja még egyszer felidézni az elmúlt nyár — turisztikát érintő, de egyáltalán nem turisztikai — szenzációjának részleteit. Sorolja az ismert tényeket: a román kormány egyoldalú döntését, amelynek értelmében augusztus 1-től kezdve csak nyugati devizáért árul benzint a szövetségesnek, sőt, „testvérinek” nyilvánított kelet-európai országok turistáinak. Emlékeztet a heves reakciót követő határidőmeghosszabbításra és arra, hogy érdemben csupán a csehszlovák kormánnyal tudtak — október végéig érvényes — megegyezésre jutni a román vezetők. A csehszlovákok hajlandók valutában, vagy a KGST-n belül úgynevezett első osztályúnak nyivánított áruval fizetni a turisták benzinjéért. Maga ez a tény is több kelet-európai ellentmondásra utal. Például arra, hogy van „első osztályú áru”, amelyet minden ország szívesen lát, amely egyenrangú a nyugati valutával, és nyilvánvalóan van olyan KGST áru, amit a „testvéri ország” csak azért vesz át, mert erre szerződés kötelezi. Utal az intézkedés emellett arra is, hogy a létező szocializmus tagállamai közül néhányan mennyire tartanak állampolgáraik hűtlenségétől. A keletnémetek eleve nem voltak hajlandók engedélyezni — ellentétben a többi szövetségessel —, hogy állampolgáraik a „mostohatestvérnek” minősült Románia megkerülésével, Jugoszlávián keresztül térjenek haza, például, bulgáriai nyaralásukból. Féltek attól, hogy a váratlan lehetőséget sokan disszidálásra használják. Az aggodalom indokoltnak látszik, hiszen az első napokban különösen sok csehszlovák állampolgár tett a megengedettnél sokkal nagyobb, időtartalomban egyelőre le nem határolható kitérőt Jugoszlávián és valamelyik nyugati országon át — ki tudja mikori megérkezésre —■ hazájába. Feltehetően ez az oka annak, hogy a prágai kormány — ha fogcsikorgatva is — engedett a románok devizakövetelésének. A UPI hírügynökség jelentése külön kitér a Budapest és Bukarest közötti vitára ebben a kérdésben. Utal arra, hogy ritkán fordul elő ilyen nyilvános nézeteltérés két KGST ország között. Az amerikai tudósító egy budapesti diákot idéz, aki kimondja azt, amit a hivatalos magyar szervek nem mondhatnak ki, mármint, hogy a román intézkedés elsősorban a magyarok ellen irányult, így akarják megakadályozni, hogy meglátogassák Erdélyben élő rokonaikat. Más lehetőség, hogy Ceausescu, aki eddig felső politikai vonatkozásokban próbálta bizonyítani függetlenségét a Szovjetunióval s a varsói szerződéssel szemben, most tovább ment, és olyan szinten is igyekezett ezt igazolni, amely a széles tömegeket érinti. További meggondolás: a románok úgy jártak, mint az egyszeri bűvészinas, aki kiengedte a szellemet a palackból, de nem tudta visszaparancsolni. Más szavakkal: a román kormány nem akarta aláásni a turizmust, csupán megpróbált több devizához jutni. Amikor viszont látta, hogy milyen következményekkel jár intézkedése, presztízs okokból nem tudta visszavonni azt. KÉSZÜLŐBEN VAN II. János Pál pápa magyar nyelvű életrajza a VASÁRNAP kiadásában Mihályi Gilbert és Dunai Ákos szerkesztésében FLÓRIÁN TIBOR: A természet tanítása A napokban egy New York-i olvasóm írt, és oldalakon át arról igyekezett meggyőzni, hogy mindenben egyetért velem, csupán egyet nem ért bennem: azt, ami a természettel rokon. Ő, a városlakó, Knut Hamsun és Giono szobrait, melyeket újra és újra a természetnek emelnek, legszívesebben porba döntené. Szegény Testvérem, ki ott élsz a nagy kőrengetegben, és virágok helyett az aszfalt virágzik neked, de megértelek, és sajnállak téged. Dühösen támadod azt, amiben nem volt, és úgy érzed, nem lehet részed, s ami ha egyszer valódi arcával megmutatkozna neked, utálattal fordulnál el mostani életedtől, és céltalannak látnád azt. Egyszerre megéreznéd, hogy távol éltél attól, aki tulajdonképpen hordoz téged, s aki nélkül értelmetlen életed, akár az embernek asszony nélkül. Megértem, hogy milyen ijedten húzódsz támadásod és gyűlöleted mögé. Fallá emeled őket lassan magad körül, hogy meg ne lásd azt, ami nélkül tovább nem tudnál élni. Nem bántom és nem rombolom le védekezésed bástyafalait, de csak egyszer szeretném megfogni kezedet, hogy fölvezesselek arra a hegyre, amelyen én most ülök, és írom ezeket a sorokat. Milyen hiábavalónak és milyen értelmetlennek találnád innen az egész lenti élet tülekedését és harcát, s mondanád velem: „építsünk házat itten”. De ha innen lemennél — jól tudom — újra el kellene kezdened a harcot, és az élet minden szennye elborítana, hogy annál inkább kívánjad a tiszta, természetes életet, melytől annyira eltávolodtunk. És elérhetetlen vágyadban egyszerre te is olyan beteg lenne, akárcsak én. Félig fent, félig lent élve, Isten és ember között olyan árván, akár a fecske, akit ősszel és nagyon betegen itt hagytak társai. De én egy szóval sem mondom neked, sem másnak, hogy jöjjetek ide élni. Nem kiabálom a világba a jelszót: „Vissz a természethez!” Csak azt szeretném, hogy te és társaid, kik ott éltek épületté dermedt kövek között, ember ember mellett, és egymástól mégis olyan távol, jöjjetek, és olvassátok a tanítást, mit minden pásztor elolvashat itten. Jöjjetek és vigyetek magatokkal valamit az itteni életből. Nem az erdőt, csak annak illatát, nem a hegyeket, csak azok tekintetét, hogy meglássátok kis dolgok fölött a nagy dolgokat, és úgy nyújtsatok egymásnak kezet a mindennapi életben, mint a turista nyújt gyöngébb társának. New Milford — Erdőszállás Magyar történelmi anekdoták A részeges kapitány Mátyás seregében a többi közt egy olasz ezredes is szolgált, aki mindig azzal a panasszal állt elő a királynál egy magyar százados ellen, hogy a százados szakadatlanul részeg. Egy véres csatában az ezredes már megkezdte a hátrálást, amikor a sokszor megvádolt kapitány megragadta a zászlót, s új csatába vitte a csapatokat. Mátyás király abban a pillanatban ránézett az elhalványult ezredesre: — Ajánlom, hogy ezentúl az ezredes úr is iparkodjék ilyen részeges lenni! A nemesember és a festő Élt Mátyás udvarában egy híres festő, akit a saját szállásán oly durván sértett meg egy nemesember, hogy a művész kidobta a szobájából. A gőgös nemes panaszával nyomban a király elé ment, aki azonban nemcsak elutasította, hanem meg is dorgálta. A büszke főúr erre fenyegetőzni kezdett, hogy ki fog költözni az országból. — Mehetsz! — volt Mátyás kurta válasza. — Mert száz parasztból száz nemesembert csinálhatok, de száz nemesből sem faraghatok egy művészt... Mátyás és Rozgonyi Mátyás egy alkalommal hirtelen fellobbant Rozgonyi ellen, s kitiltotta udvarából. Néhány nap múlva találkozván Rozgonyival a kertben, háttal fordult neki, és tovább akart menni. Rozgonyi azonban utánaszólt: — Most már látom, hogy felséged nem ellenségem többé. Mert Mátyás király még egy ellenségének sem fordított hátat. A király megfordult, és kezet nyújtott Rozgonyinak. Megjelent Varga László könyve: Kérem a vádlott felmentését! Először kerül az olvasó kezébe az 1947-es választásokon a kommunista pártot legyőző Demokrata Néppárt működése. Támogatta-e Mindszenty bíboros a Néppártot? A szerző a könyv második részében a háború alatti és utáni érdekesebb védelmeit írja meg: Rátz Jenő, Rátz Erzsébet perét, a Bárczy államtitkár elleni merényletet, a siófoki szabi kanyaróban elkövetett 42 gyilkossággal vádolt személy ügyét stb. Hogyan tűnt el Kiss Szaléz? — Miért vállalta Sztójay a miniszterelnökséget, és Hindy Iván altábornagy Budapest védelmét? Végül a könyv egy hosszú fejezetben betekintést nyújt az amerikai és házassági perek bonyolult szövevényébe, és próbál felelni a kérdésre: miért válnak a házastársak? A könyv a szerző kiadásában jelenik meg, és megrendelhető az alábbi címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztálya, 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára félkemény kötésben, postaköltséggel együtt 12,50 dollár, vagy ennek megfelelő összeg.