Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)

1983-01-09 / 1. szám

L0U15 S Z.A 2218 N LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 ^atoltkusí Ülagparofe Vasárnapja 90. évfolyam 1. szám A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 45 cent 1983.január 9. Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 291-640) Volume 90, No. 1 The world’s largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 45 cents January 9,1983 OR. HABSBURG OTTÓ: * KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI FEGYVEREK Érdekes megfigyelni, hogy amikor az emberiség jövőjé­ről, a fegyverkezésről és a le­szerelésről tárgyalnak, ritkán esik szó a kémiai és biológiai fegyverekről. Csak hébe-hóba fordul elő, hogy valaki meg­pendíti ezt a témát, mint nem­rég Reagan elnök, amikor ki­jelentette, hogy a Szovjetunió ilyen irányú felkészültsége mi­att Amerika is kénytelen lesz e téren kitanulmányozni egyet- mást. Manapság a tárgyalások és tüntetések központjában mindig az atomfegyverek ál­lanak, dacára annak, hogy a jövőben a veszélyt sokkal in­kább másfelé kell keresni. Nagyon kevesen tudják, hogy a szovjet hadsereg fegy­vereinek kétharmada kémiai és biológiai természetű. Ezt a tényt a sajtó és az egyéb hír­közlő eszközök mintegy szán­dékosan és tudatosan elhall­gatják, és csupán nagy néha — egész diszkréten — jelen­nek meg apró hírecskék Kam­bodzsáról, Laoszról és Afga­nisztánról, ahol valójában egész leplezetlenül kísérletez­nek az oroszok az új fegyve­rekkel, és ahol már ezrek és ezrek pusztultak el e fegyve­rektől. Elég, ha csak az úgy­nevezett „sárga esőt” említ­jük, amelynek létezéséről és délkelet-ázsiai alkalmazásáról több mint elég bizonyíték van. Nemzetközi hírszolgálati iro­dák megbízható alkalmazottai sokszor saját életük és egész­ségük kockáztatásával jutot­tak olyan bizonyítékok birto­kába, amikből egyértelműen kitűnik, hogy az oroszok egyre újabb és újabb kémiai és bio­lógiai fegyverekkel próbálják térdre kényszeríteni a nekik behódolni nem akaró népeket. Tudnunk kell, hogy a föld­gömb különböző részein foly­tatott különféle kísérletekről kell beszélnünk. A legkülön­félébb vegyi anyagok és kór­okozók — amiket lépten-nyo- mon alkalmaznak — tanúskod­nak arról, hogy nagyban foly­nak a kísérletek. Jellemző tény, hogy ezek a kísérletek majdnem kivétel nélkül bizo­nyos meghatározott célokra szorítkoznak: úgy, hogy hatá­suk tanulmányozható legyen, és hogy minden tulajdonsá­gukra fény derüljön. Ugyanaz az eset állt elő, mint a máso­dik világháború előtt, amikor Hitler Spanyolországban, Mus­solini pedig Etiópiában pró­bálta ki fegyvereit. Hasonlóképpen megfigyelhe­tő volt, hogy a Falkland-konf- liktusban a NATO-hatalmak jónéhány olyan megfigyelést tehettek fegyvereik hatóképes­ségével kapcsolatosan, amire békeidőben nem lett volna módjuk. Éppen ezért a jövő­ben több fegyveren és felsze­relésen változtatásokat eszkö­zölnek majd, olyan változta­tásokat, amikre 1982 áprilisa előtt nem is gondoltak. Sőt: néhány hajónak is vissza kell A „nagy októberi szocialista forradalom” 65., a Szovjet­unió megalakulásának 60., valamint a magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyez­mény aláírásának 35. évfordulója jegyében, immár tizedik al­kalommal hirdetik meg a KI TUD TÖBBET A SZOVJET­UNIÓRÓL? című politikai vetélkedősorozatot — olvassuk a Művelődési Minisztérium, a KISZ, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége közös közleményét. A közlemény utal arra, hogy első ízben az 1973— 74-es tanévben rendezték meg ezt a politikai vetélkedőt, mely Kommunizmus ­térnie a hajógyárba. Még ame­rikai hajóknak is ... Ami a kémiai-biológiai fegy­verek terén való ismeretszer­zést illeti, az oroszok e fegy­verek gyakorlati alkalmazása, bevetése során lényegesen fon­tos, új ismeretekre tettek szert. És ebben az esetben nemcsak a hadieszközök tökéletesítésé­ről beszélhetünk, mint például az említett falklandi konflik­tus kapcsán, hanem teljesen új eszközökről, valamint azok alkalmazásáról, amik csak nö­velik a háború szörnyűségeit. E tények arra engednek kö­vetkeztetni, hogy Moszkva ko­molyan arra számít: egy nem­zetközi konfliktus esetében nem atomfegyverekkel, hanem kémiai és biológiai eszközök­kel tud döntő csapást mérni. Ebben a legtöbb szakértő, aki járatos a háborús problé­mákban, egyetért. Nem hanyagolható el az a szempont se: annak ellenére, hogv az oroszok a kémiai-bio­lógiai eszközöket döntő fontos­ságúnak tartják, a világ mind­erről nem sokat beszél, sőt: talán tudomásul sem veszi. Az utóbbi időben a nagy béke- tüntetések olyasmik ellen irá­nyultak, amiket Moszkva maga se használna. Ebből az követ­kezik, hogy Brezsnyev ajánla­ta — miszerint kötelezi magát arra, hogy nem támad első­nek atommal — talán őszinte volt. Ha figyelembe vesszük a stratégiai szempontokat, azt látjuk, hogy az oroszok érde­kének az felelne meg legjob­ban, ha békén hagynák a nuk­leáris fegyvereket, azokkal nem támadnának, de közben — és ahelyett — a konven­cionális és atomfegyverekkel egyaránt felszerelt Nyugatra egész más síkon, nem várt mó­don, kémiai-biológiai fegyve­rekkel törnének. Furcsa szituáció adódott egy jellegzetes és sajátságos ténnyel kapcsolatosan. Neve­zetesen arról van szó, hogy addig, amíg a szovjet rakéták rá voltak irányítva az euró­pai államokra, úgyszólván is­meretlen volt a nagyobb béke­tüntetés és az atomtól való félelem. Mindez csak akkor kezdődött, amikor a NATO el­határozta, hogy Európában lö- vegeket állít fel, amik szükség esetén lőhetik a szovjet váro­sokat. Nos, most a kémiai és biológiai fegyverek ügyében ugyanezt az irányított tömeg­magatartást figyelhetjük meg. Ilyen körülmények között a világbéke érdekében igenis ha­tározottan és erélyesen nevén kell neveznünk a gyermeket: beszélnénk kell a tömegpusz­tító fegyverekről, akárki is rendelkezzék velük. Máskülön­ben nem csupán borzasztó meglepetésekben lehetne ré­szünk, de egyenesen tálcán kínálnánk a Kremlnek a lehe­tőséget, hogy a legsúlyosabb csapást mérje a felkészületlen világra. azóta valóságos mozgalommá szélesedett, és jól szolgálja a magyar—szovjet barátság ápolását. És tegyük hozzá: jól szolgálja a magyar fiatalság eloro- szosítását... A vetélkedő legjobb helyezettjei szép díjakat, jutalomüdüléseket kapnak (természetesen a Szovjetunióban), s ezért a diákok jól felkészülnek a tudnivalókból. Ennek ered­ményeként az iskolásgyerekek többet tudnak a Szovjetunióról, mint saját hazájukról. Mert olyan vetélkedőt, hogy ki tud többet Magyarországról, a magyar történelemről, senki sem hirdet meg a magyar iskolások számára . .. Minek az? konzervativizmus Napjainkban a kommunista diktatúrákban élő országok adósságot adósságra halmozó, lyukbetömős, mentőcsónak politikája zátonyra futni lát­szik. Lengyelország és Romá­nia máris zsákutcába jutott, és a kissé rugalmasabb ma­gyar társadalmi rendszer is csak egy elkapitalizálódási fo­lyamat árán képes a felszínen maradni. De meddig? Meddig lehet feszíteni a gyökereiben mélységesen reakciós kerete­ket? Mivel a gazdasági problé­mák a vasfüggöny mögött hi­hetetlen méreteket kezdenek ölteni, demokratikus megol­dásra aligha van remény. A sokkal egyszerűbb és olcsóbb katonai megoldás meg világ- háborús veszéllyel fenyeget. Várható-e újabb „gazdasági csoda”? Aligha. A gazdasági csodák gyökerei mindig egy támogató ország népgazdasá­gába nyúlnak át. Az oroszok máris erejükön felül éltek nyu­gati kölcsönökkel, és a har­madik világ támogatása mel­lett nem tudták megakadályoz­ni európai hűbéres birodalmuk láncszemeinek fellazulását. A diktatórikus, adminisztra­tív, szabályozó rendszer gúzs­ba köti az amúgy is elkényel- mesedett, statisztikaépítő gaz­daságot. Az infláció felgyor­sította pénzvilág rugalmas gaz­dasági életet követel. Képzel­jük csak el, milyen rugalmas lehet egy vállalat 60 éves igaz­gatója, aki fél minden sze­mélyes döntéstől, és életének nagyobbik részét bűnbakok keresésével töltötte. — Eleven példa a hangzatos nevet viselő Központi Bányászati Fejlesz­tési Intézet, amelyben 1200 emberre 11 igazgatói címmel felruházott nagykutya jut, és az osztályvezetők egész had­serege van a dolgozók nyakára ültetve. A kéz kezet mos elvet mi sem példázza jobban, mint amikor a Bányászati Kutató Intézetet a Bányászati Terve­ző Intézettel összevonva, Ko- polyi miniszterhelyettes a KMG-ben létrehozta az előbb említett KBFI torzszülöttet, és Tóth Zoltán volt osztályveze­tő valahogyan kimaradt az osztozkodásból. Bánatát azon­ban hamar orvosolta 11 igaz­gató cimborája, és — új fo­galom született — szakosztály­vezetővé nevezték ki, egyetlen beosztott nélkül. Miben is áll tehát a rugal­matlanság? Három alapvető sajátossága a kommunizmus­nak, amelyről a nagy előd, Lenin, elfelejtette lerántani a leplet: 1. Diktatúra örökre; 2. Re­akciós konzervativizmus; 3. Panamázás. Vegyük sorra eze­ket egyenként: 1. a diktatúra az uralkodó csoport érdekeit kényszeríti rá a tömegekre, tehát a munkás­ra és parasztra is. 2. A reakciós konzervativiz­mus fő pillérei Marx és Lenin. Ők a tévedhetetlen, jövőbe lá­tók, szent alapigazságokat nyil­vánítottak ki, amelyeket a vi­lág már régen túlhaladt, de a kommunisták mindmáig áhí­tattal biflázzák. Reakciós, mi­vel semmiféle ellenvéleményt nem tűr meg, és mint vérszívó élősdi telepszik a gazdasági életre, minden haladó gondo­latot, ötletet megfojtva. 3. Köztudott, hogy Magyar - ország is, mint nagy orosz „testvére”, a sógorok, komák, borravalók, csúszópénzek, a protekció országa. Elavult tehát az ideológiai keret, és a bénult gazdaság képtelen lábra állni. Szegedi Attila ERTESITES Értesítjük a Könnyű László által szerkesztett HUNGA­RIAN TRANSYLVANIA igen tisztelt előfizetőit, hogy a könyv kinyomása a Vasárnap nyomdájában történt halálozás miatt késik. Ezért az érdekeltek szíves türelmét kérjük. Szíves megértésüket kéri: a Vasárnap nyomdája A kifejlet éve Ha százéves jövendőmondó szerepét akarnánk betölteni és jóslatokba bocsátkoznánk: mi­lyen lesz az 1983. esztendő, azt kellene mondanunk, hogy ez talán még nem hozza meg az emberiség és a magyarság sorsában a végső, döntő fordu­latot, de minden bizonnyal be fognak következni olyan fej­lemények, melyek ezt a fordu­latot hamarosan történelmi szükségszerűséggel kikénysze­rítik. Más szóval: 1983 nem a döntés, de az utolsó forduló, a kifejlet éve lesz. Ennek a fordulónak az előz­ményeit már az óév második felében megfigyelhettük. Leg­fontosabb ezek közül, hogy a Szovjetunióban a titkosrend­őrség, a KGB vette át a hatal­mat. Nemcsak az új pártfö- nök, Jurij Andropov jött a KGB soraiból, de az első he­lyettes miniszterelnök, Gajdar Alijev is. Ilyen nyíltan a KGB még nem lépett az élre a szov­jet rendszerben. Legközelebb Sztálin halála után jutott hoz­zá, amikor Berija az uralkodó triumvirátus egyik tagja lett, de Berija csak a támasz sze­repét gyakorolta, és hamaro­san ismét háttérbe szorult. — Ezúttal azonban a szovjet ál­lamgépezet hivatalosan is a KGB vezetése alatt áll, amiből arra következtethetünk, hogy a Kreml kiöregedett urai már csak ettől várják bomlásnak indult rendszerük megmenté­sét. Lengyelországban valóban sikerült Jaruzelskinek a rend­őrállam módszereivel ideig- óráig helyreállítani a kommu­nista párt roskadozó uralmát. Lengyelország súlyos gazdasá­gi, társadalmi s politikai prob­lémáit azonban ezzel nem ol­dotta meg, mert erre a rend­őrállam módszerei alkalmatla­nok. A lengyel népet megfé­lemlítették, de egyébként min­den maradt a régiben. A pa­rázs most a hamu alatt izzik, de egyszer megint lángra fog lobbanni. Andropov első intézkedései is arra mutatnak, hogy most a KGB „jól bevált” eszközeivel igyekszik a belső ellenállást megsemmisíteni és a szovjet gazdasági életet talpra állítani. Ezek az eszközök azonban a Szovjetunióban éppúgy nem fognak működni, mint Len­gyelországban. A disszidense- ket bebörtönözhetik, katakom­bákba kergethetik, de ettől se az elégedetlenség nem fog megszűnni, se a szovjet gazda­ság megrekedt kerekei nem fognak megindulni. Csak a ter­ror lesz nagyobb, de eredmé­nyei nem lesznek. Az új év első hónapjai azon­ban ezzel a belső szovjet ter­rorakcióval lesznek elfoglalva. Mikor ez majd csődöt mond — mert szükségszerűen cső­döt fog mondani —, akkor várható a Szovjetunió foko­zottabb külső tevékenysége. — Andropov ennek alapjait is megvetette már a Kína felé nyújtott baráti kézzel. Ha a Szovjetunió kiszabadul a kí­nai—amerikai harapófogóból, akkor könnyebben kezdhet a Nyugaton agresszív politikába. A Közel-Keleten jelenleg „csend” (?) van, csak Irán és Irak közt dúl fáradhatatlanul a harc. Ehhez bizonyára hoz­zájárult a Szíriának nyújtott szovjet garancia is. A PLO el­len folytatott sikeres libanoni hadjárat után Izrael nem mer­te az ottani szír erőket felszá­molni, mert tartania kellett a szovjet fegyveres beavatkozás­tól. így a Szovjetunió bizonyos mértékig még stabilizálta is a közel-keleti helyzetet. Az Irak és Irán közti háború azonban félelmetes lehetőségeket rejt magában. Minden jel arra mu­tat, hogy Irak erősen lehar­colt állapotban van, szinte könyörög már a békéért, köz­ben panaszkodik is, hogy az arab világ nem nyújt neki elég segítséget. Ezek baljós jelek, és arra mutatnak, hogy az ira­ki ellenállás elöbb-utóbb ösz- sze fog omlani. Ha ez bekövet­kezik — és ez 1983 egyik ko­moly lehetősége — az egész Perzsa-öböl vidékét, hatalmas olajkutaival együtt, a moha­medán fundamentalisták fog­ják hatalmukba keríteni. In­nen már csak egy lépés a szovjet—iráni szövetség és az ezt követő szovjet—amerikai összecsapás, amelyet aligha le­het majd a Közel-Keletre kor­látozni. 1983 második felére várható a Pershing II és a Cruise atomtöltetű rakétaütegek fel­állítása is a NATO-államokban. Ezzel a Szovjetunió legnépe­sebb városai és legfontosabb iparvidékei megsemmisítő ere­jű amerikai atombombák ha­tósugarába kerülnek. A szov­jet vezetőség minden lehető eszközzel próbálta ezeknek a rakétáknak a felállítását meg­akadályozni, de úgy látszik, nem sikerült. Nem lehet tudni, a Szovjetunió megvárja-e, míg ez a rakétagyűrű felépül, vagy preventív háborúba kezd. Ilyen körülmények közt a magyar emigrációnak készen kell állnia minden lehetőségre. Legyen ezért 1983 az emig­ráció számára a felkészülés éve. Istenben bízva, nemze­tünk mellett a végsőkig kitart­va, készüljünk a magyar jö­vőre, hogy a magyar nemzet maradion, és bátran lépje át a következő ezer év küszöbét, dr. v. Endrey Antal Románellenes tüntetés Budapesten A jelek szerint az Erdélyért őszintén aggódók egyre inkább nem hajlandók véleményüket véka alá rejteni.,Bár a köte­lező közös kommunista ideoló­gia elvei értelmében Magyar- ország és Románia között sem­miféle feszültség nem engedé­lyezett, a „testvéri népi de­mokrácia” kényszerzubbonyá­ba erőszakolt magyar állam­polgárok mindig jobban és job­ban kifejezésre juttatják ér­zelmeiket. A hírhedt Lancranjan-könyv — amiben a szerző nem fukar­kodik magyargyalázó megálla­pításokkal — csak benzin volt a hamu alatti parázsra. Odahaza járt szemtanúk egybehangzó állítása szerint az erdélyi magyarság tűrhetetlen helyzete miatt fölháborodott pestiek tüntettek a román kö­vetség előtt, és kövekkel do­bálták meg az épületet. Hogy is írta Wass Albert? „A csillagok járása változó.. Ki tud többet a Szovjetunióról?

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents