Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-01-05 / 1. szám

4. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Vízkereszt Urunk megjelenése Olvasmány Izaiás próféta könyvéből (60,1—6) Készülj fel, gyújts örömfényeket Jeruzsálem! Eljött világosságod: az Úr dicsősége ragyog fölötted. A földet sötétség borítja, a népeket homály fedi, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége látható lesz benned. Népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned tündöklő fényességhez. Nézz körül, és lásd: mind összegyűlnek, és eljönnek hozzád. Fölkerekednek fiaid a messzeségből és leányaid minden tájról. Ha majd látod, boldogság tölt el. Szíved csodálkozástól és örömtől remeg, mert tengernyi soka­ság özönlik feléd. Karavánok lepnek el, tevék érkeznek délről és keletről. Eljönnek mindnyájan: aranyat, töm­jént hoznak, és az Úr dicsőségét hirdetik. Ez az Isten igéje. Zsoltár (71, 2.7-8.10-11.12-13) Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Isten, ítéletedet add át a királynak, igazságodat a király fiának! Igazságban ítéli ő a népet, igaz mértékkel mér a szegénynek. Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Napjaiban az igazság világa nyíljék, és teljes béke legyen a világ végéig! Uralkodjék tengertől a tengerig, a folyamtól a föld­nek széléig! Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Három királyok és szigetek lakói ajándékokat hoznak néki. Hódoljon neki a föld minden királya, legyen szolgá­ja minden nemzet! Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Megmenti a hatalmastól a szegényt, az ügye­­fogyottat kímélni fogja. Megkönyörül a szegényen és az árván, a szűkölkö­­dőn, akit nem segít senki. Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (3,2—3­. 5—6) Testvéreim! Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Kinyilatkoztatásból ismertem meg Krisztus titkát, amelyről a korábbi időben nem tudtak az emberek. De most a Szentlélek az apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. Eszerint: Jézus Krisztusban a pogány­ok is társ­örökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei Isten ígéreteinek. Ez az Isten igéje. Alleluja! Láttuk napkeleten csillagát, és eljöttünk, hogy hódoljunk az Úr előtt. (Mt 2, 2) Alleluja! Evangélium Szent Máté könyvéből (2,1—12) Miután Jézus megszületett Heródes király uralko­dása idején a judeai Betlehemben, bölcsek jöttek nap­keletről Jeruzsálembe. „Hol van az újszülött Messiás király?” — kérdezték. — „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” Ennek hallatára zavarba jött Heródes király és vele együtt egész Jeruzsálem. Összehívta tehát mind a papi vezetőket és a nép­írás magyarázóit. Tudakozó­dott tőlük, hol születik a Messiás. Ők azt mondták: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te Betlehem, Juda földje, nem vagy a legkisebb Juda jelentős városai között, mert belőled származik a Fejedelem, aki kormányozni fogja népemet.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcse­ket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag meg­jelenésének idejét, majd ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, kérdezősködjetek tüzetesen a Gyermek felől! Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki!” A bölcsek meghallgatták a királyt, és útra keltek. A csillag pedig, amelyet nap­keleten láttak, továbbvezette őket, míg végül odaért a hely fölé, ahol a Gyermek volt. Ott megállapodott. A csillag láttára nagyon megörültek. Beléptek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Le­borulva hódoltak előtte. Aztán felnyitották kincses­ládájukat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Álmukban figyelmeztetést kaptak, ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért más úton tértek haza orszá­gukba. Ezek az evangélium igéi. Vándorúton Egész életünkön át keressük a békességünket. Talán nem nevezzük mindig a békesség keresésének, hanem a jó állás, a jó fizetés, a saját otthon és boldog csodád keresésének, de a belső gondolatunk, vágyunk mégis az, hogy találjunk nyugodt, békés életet magunknak. Mert a békesség életünknek egyik legfőbb öröme és kincse. Békességünk kedvéért elhagyjuk még az otthonunkat, sőt a hazánkat is és vándorbotot veszünk a kezünkbe. S amikor az egyik városban vagy országban nem találjuk meg a nyugalmun­kat, békességünket, akkor tovább vándorolunk. Ha nincs békes­ségünk, akkor még a nyugdíjazáskor is útnak indulunk és kere­sünk helyet, ahol megpihenhetünk békességben. Közülünk is milyen sokan vándorolunk. Vajon megtaláljuk-e a békességünket valahol is? Van-e hely, vidék vagy ország, amely a békességet megadhatja nekünk? Bizonyára ismerjük Andersen tanulságos kis meséjét a pász­torfiúról . . . Szegényes, düledező kunyhóban lakik az egyik hegytetőn. Esténkint, amikor a nyája már elpihent, ő ott ül a kunyhó ajtajában és nézi a messzi hegyes, dombos tájakat. Nap­lementekor gyakran lát a távoli hegytetőn egy fényes házat, csil­logó ablakokkal, mintha egy gyémánt palota lenne. Szívében felébred a vágy a palota után és egyik este elhatá­rozza, hogy elmegy oda. Hosszú, fárasztó az út, de űzi a vágya. Amikor a csodásnak látott palotához ér, akkor látja, hogy az is csak olyan ütött-kopott kunyhó, mint az övé, de a rávilágító nap­sugarak és a messziség széppé varázsolták. Csalódottan fordul vissza és amikor h­azafelé tart, akkor veszi észre, hogy most meg az ő kis kunyhója olyan ragyogó, mert a lemenő nap sugarai most azt világítj­ák meg ... A filmvilág is felhasználta ezt a gondolatot, amikor az Oz-t alkották. Modernebb elgondolással, de ugyanazzal a tanulság­gal: A boldogságunkat, békességünket hiába keressük bárhol is a világon, azt csak saját magunkba­n találhatjuk meg és a legjob­ban a saját otthonunkban valósíthatjuk meg ráneveléssel. A „Kék Madár”, a boldogság jelképe nem a szomszédban, nem a távolban, hanem a saját kertünkben, otthonunkban található meg. Vándorúton vagyunk. Mindnyájan vándorolunk. A nagy kérdés az, hogy mit keresünk, milyen céllal vándorolunk? Szí­vünkben ég a vágy a békesség és boldogság után, de milyen bol­dogságot keresünk? S vajon a földi életben megtalálhatjuk-e azt? A józan, viszonylagos boldogságot, békességet meg lehet ta­lálni. Nem könnyű; sok lemondás, önfegyelem és életművészet kell hozzá. És a munkát önmagunkon kell kezdenünk, nem máso­kon. Magunkban is csak úgy építhetjük ki, ha valaki segít benne. Ez a vadaki pedig a Teremtő Isten, aki megtanít a szerénységre, megelégedettségre és erőt ad hozzá. — Ezért boldogabbak és bé­­kességesebbek azok, akik Istenbe kapaszkodnak. Benne bízn­ik és az Ő tanítása szerint élnek. 1986. január 5. P. Krupa Sándor O. F. M. Merengek Isten tenyerén A világ végződik vagy kezdődik? Nemrégen arról írtam, hogy a Halley üstökös által sokan a világ végét várják, és hangsúlyoztam, hogy én nem várom. S még kevésbé várom, amióta hallottam Amerika olyan gigantikus vállalkozásáról, amilyen eddig a földön nem történt, amelyik hóna alá teszi a világ egyik legnagyobb csodáját, a 138 méter magas Cheops piramist, amelyhez csak a vezető utat 100 ezer ember építette tíz évig. Sőt eltörpül mellette a bibliai Bábeli torony is, amelyet álmodozói úgy terveztek, hogy teteje az égig érjen. Maga az Isten is megcsodálta ezt a hihetetlenül nagy mun­kát s azt mondotta: „Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek megvalósítását elgondolják.” (Ter.it) Hogy­ain várhatnám hát akkor éppen a világ végét, amikor e­z emberiség most tervezett alkotásával egy újabb, boldogabb, csodásabb világkezdetről álmodik? Miért adta az Isten az álmot, ha megvalósítását meg már megtagadná tőle? Irigy az Isten? V­igy komisz beugrató? Az ember dicsősége nem az ő koronája is? Egy zseniális gép elsősorban nem az ő alkotóját dicséri? Vagy az emberrel kapcsolatos tervei már kimerültek? Az emberiség éveit Eliasszal mérte volna, s nem végtelenbe nyúló két ölelő karjávaal? Én szilárdan hiszem, ha a bálna élhet 150 millió év óta, akkor az embernek, a teremtés koronájának sem oszthatott ki­sebb korsóvot az élet vizéből! Nem lehet e­z Isten szűkkeblű esz évek osztásában, hiszen előtte ezer esztendő annyi, mint egy perc az embernek! Nem percek Istene­k, hanem évbillióké, az örökké­valóságé .. . De hát miről is van szó? Csak nem a csillagháborúról? Amerika hírül adta a világnak, hogy egy évtizeden belül oly­an gigantikus atomütköztető építését kezdi el, amely a leg­nagyobb, legkomplikáltabb s legnagyobbra törő fizikai alkotás lesz az emberiség eddigi művei között. Ha Amerika tervét meg-­­adósítj­a, e tudományos területen világuralomra tesz szert. Hat billióba kerül! Félelmetesen nagy összeg. Hány piraimist vagy bábeli tornyot lehetne belőle építeni? Világhírű űrkompunkból legaalább féltucatot. Ez lesz a világ legnagyobb fizikai gépe. Kiter­jedése 60 mérföldet kerít be. A benne felhasznált 2 billió láb hosszú nióbium-titán dróttal tizenhatszor lehetne körbecsavarni a földkerekséget. Működtetéséhez annyi áraim kell, mint egy 15 ezer laikosú város világításához. Jelenleg nagyobbat Amerika sem tehet. Ez lesz számára — az emberiség számára? — az a to­rony, amellyel az égig kapaszkodik! Ám a legnagyobb kérdés az : javára vagy kárára? A történelem nem biztató. Mikor használta az ember találmányát elsősorbam jóra és nem rosszra? Ha ez a gépezet már magában is csodás, még csodálatosabb munkájában. Benne az atomocskákat oly borzalmas erővel és szinte a fény sebességével futtatja körbe egymásnak, hogy az összeütközés pillanatában azt a helyzetet hozza létre, ami lehe­tett a világinduláskor, a bing-bangkor, húsz billió évvel ezelőtt. Az anyagot a kezdeti állapot sűrűségére préseli össze. Összeüt­közéskor 40 trillió voltos áram keletkezik. Ebben a fantasztikus erőtérben oly­­n különös anyagrészek keletkezhetnek, amilyenek lehettek az Universum indulásának első pillanataiban. így remé­lik a tudósok, hogy e bámulatos alkotással megismerhetik az anyag eredetének titkát, többet megtudnak majd az eddig alig ismert erők mibenlétéről, hogy sikerül nekik az atomnak eddig ismeretlen részeit is megismerniük, és e tudással minden tekin­tetben új világot indítan­ik . . . Ha erre gondolok, szeretnék ujjongva tapsolni és ugyanak­kor félelmemben zsebkendőmmel könnyeimet visszatartani. Sze­retnék az egyik szememmel sírni, a másikkal meg nevetni! Gyönyörű álmok, méltó emberhez, Istenhez! Nem különös, az emberiség akkor álmodja legnagyobb álmait — Holdra, bolygókra letelepedni, a Marsot meghódítani stb. — amikor a csillagháború, ezredforduló előtt állunk és már sokan a világ, az emberiség temetésére húzzák a haraingot? Mi lesz hát: vég vagy kezdet? Én mind a két kezemmel a kezdetbe kapaszkodok! Nem lehet még itt a vég! Isten nagysága és dicsősége még nem ragyogott fel teljes tündöklésében az embertükrökben! Márpedig az embertükör esz, am­elyik leghitelesebben mutatja: ki és milyen is az Isten! Hiszek, hiszek hát az új világ kezdetében, ha ez még nem is lesz az, amelyről a Jelenések könyve olyan elbűvölően mesél. . . Mégis alázatosan be kell v­illalnom, hogy csak fél lábbal állok e­z új világ küszöbén, mert a második vonakodik utánam lépni. Vigyázz, légy óvatos, súgja. Ne feledd, Isten akkor zavarta meg az emberek nyelvét és szórta szét őket a világba, amikor a torony építésével világhírt akartak szerezni s azt hitték, hogy nincs hatalom, amelyik őket az eget karcoló torony körül elűzhetné! Azért jó, ha Jézus kijelentését is forgatod elmédben, aki azt mon­dotta, úgy lesz a világ végén is, mint Noé idejében: a vízözön jöt­tét nem hitték el az emberek, „míg rájuk nem tört a vízözön és el nem sodorta mindnyájukat. Legyetek hát készen, mert a nem várt órában jön el.” (Mt.24) Nem tagadom, számomra ez a figyel­meztetés mindig jelentős, ha szám egyik felével azt suttogom is Szt. Jánossal: Jövel, Uram Jézus, a másik felével meg hangosan kiáltom: Amerika által álmodott új világ van születőben! HITVALLÁS (Folytatás a 2. oldalról) az egyetlenegy rádiumatom? A következő másodpercben? Lehet­séges. Viszont az is lehetséges, hogy 10 ezer év múlva. Nincsen válasz erre, és nemcsak ma nincsen, hanem a jövő századokban sem lesz! Hesenberg professzor szerint: A quantum­­fizika itt ellentmond a matematikai törvényesség idáig érvényes dogmájának! Minden szakember, ki idáig csak felületesen foglal­kozott ezzel a kérdéssel, hitetlenül csóválja a fejét. Bizonyosan van valami oka a rádiumatomok szétesésének, csak még idáig nem jöttünk rá. Talán a következő kísérletek ki­mutatják majd, hogy miért esik szét az egyik atom ebben a pilla­natban, a másik meg csak 100 ezer év múlva? Aki azonban mély­rehatóan foglalkozott ezzel a jelenséggel, az tudja, hogy itt, ezen a ponton megszűnik a matematika és jelentkezik egy erő, amit nem ismerünk és soha nem fogunk ismerni! Pascual Jordan nemcsak világhírű atomfizikus, haanem meg­­győződéses keresztény ember is volt. Két ízben volt szerencsém hosszasam beszélgetni vele e­z „ADENAUER—STIFTUNG” összejövetelein. — Az atomfizika eddigi és további eredményei nem tagadják, hanem megerősítik a Teremtő létezését! — mondotta. — Minden atom az Isten titkát hordozza. Biztos az, hogy a természet nem alkothatta saját magát és nem áll egyedül, irányítás nélkül! Az ateista tanok hirdetői tévedtek és ez szükségszerű bukásukat jelenti, amit szintén ki lehet számítani matematikai pontosság­gal. Tény az, hogy napjainkban már csak az afrikai és dél-ame­rikai tanulatlan tömegeket és félig kész, inkább kalandvágyó mint gondolkozó „nyugati” egyetemistákat lehet félrevezetni a marxista dogmákkal, mert a fizikusok, tudósok, politikusok és sportolók nagy része nyíltan hitet tesz vallása mellett. Csak Pascual Jordan tézisével lehet megérteni E­zt, hogy miért fordult 180 fokot a „szovjet hidrogénbomba atyja” Szaha­­rov és miért ítéli el, minden üldöztetéssel dacolva a szovjet­ kom­munizmust? Hosszú listát lehetne vezetni a hitvalló prominens személyekről, de emeljük csak ki a legaktuálisabbat: Nem régen töltötte be 18. életévét a zseniális német tenisz­­bajnok, Borisz Becker. A Német Szövetségi Köztársaság legel­terjedtebb napilapja, a BILDZEITUNG közölte az alábbi inter­jút: — Mondottad, hogy csodálod II. János­ Pál pápát. Miért? — Igen, csodálom, mert életerőt sugároz magából. Soha nem mulasztom el a húsvéti „Urbi et orbi” áldást, mert hithű kato­likus vagyok! Nagyon örülök annak, hogy őszentsége meghívott Rómába privát audienciára. Tudom, hogy ő is jól teniszezik és saját teniszpályája van a Vatikánban. Szeretnék vele egy „barát­ságos mérkőzést” lefolytatni. Nagykorúságának első napján hitet vallott ez a fiú! Reklá­mot akart csinálni ezzel magának? Alig hihető, mert nem divatos errefelé a hitvallás. Legalábbis nem az újságírók és tv-kommentá­­torok köreiben, kiknek kegyeitől függ a népszerűség és karrier. A baloldali újságok rögtön támadást indítottak ellene, hogy e­z ifjúság előtti népszerűségét leépítsék. Ez nehezen fog sike­rülni, mert Németországban láthatóan erősödik a vallás. Csak az legendázik üres templomokról és kiöregedett hívekről, aki soha nem jár templomba. Itt, a közeli német római­ katolikus temp­lom nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is tömve van, de alig lehet helyet kapni a város közepén emelkedő ferences templom­ban sem. Legtöbbször hat ministránssal vonul be a pap és az áldozók létszámának fele 30 éven aluli. Két esetben éltem át felnőtt fiatalok megkeresztelésének magasztos eseményét. Ra­gyogó arccal állandik az oltár előtt, mintha valami súlyos tehertől szabadultak volna. Szemmel láthatóan húzódik vissza a sötétség. Magyarországon még h­illgatnak és a „hivatalos” statisztika a hívők lemorzsolódását igyekszik bizonygatni. Ha ez így van, akkor miért félnek a pápától és miért igyekeznek őt lebeszélni ettól, hogy meglátogassa Esztergomot, Budapestet, és hazánk legszebb kegyhelyeit? Talán félnek attól, hogy kevés lesz az ér­deklődő? Megnyugtatom a „kétkedőket”, tízmillióan már nem leszünk, mert a meg nem született magzatok tömegirtása miatt már nem vagyunk annyian, de kevesen maradnának a „távollé­tükkel tüntető elvtársak” II. János­ Pál szentmiséje alatt. Mindszentyről már senki sem beszél odahaza — szólnak pi­­hegve a Balaton partjáról és a Mátyás pincéből visszatérő hír­nökök. Ezeken a fent említett helyeken bizonyosan nem említik hercegprímásunk nevét, de akkor miért koboznak el elz elvtársak Mindszenty életéről szóló könyveket a határon? Félnek egy „el­felejtett” püspöktől? Azt, hogy rettegnek egy halott szent szelle­métől, már tapasztaltam Máriacellben a pápa látogatása alatt. Nem rettegnek ok nélkül, mert a „tudományos materializ­mus” és az erre támaszkodó ateizmus már halott, de Krisztus feltámadott és ítélni fog elevenek és holtak felett!

Next