Katolikus Szemle 6. (1892)

1. szám - Értekezések és elbeszélő czikkek - Mihályfi Ákos: A sajtó és a katholikusok

nyomtatott betű világossága is a vallást a szentély söté­tébe, hová őt a napfényről minél kevesebben fogják követni. Kik manapság még a vallásos emberek? Akik nem olvasnak, vagy csak keveset olvasnak. Ha majd elér­jük a kort, melyben minden ember újságot olvas, min­den családnak meglesz házi könyvtára, a társadalom minden rétegét átjárja a nyomtatott betű szenvedélyes szeretete: a katholikus vallás is el fogja veszíteni minden jelentőségét.1) Ezektől a jóslatoktól ugyan nem kell megijed­nünk,­­z egyházunk azon a sziklán épült, melyen a pokol kapui sem vehetnek erőt, annál kevésbé a nyomtatott betű,­­­ de a statisztika adatai mégis megdöbbentők. Valaha a betű volt az egyház dédelgetett gyermeke, hogyan vált ez legfőbb ellenségévé? Igaz volna az, hogy a nyomtatott betű terjedése okvetetlenül maga után vonja a hitből fakadó élet gyengülését? E kérdésekre óhajtunk a következőkben röviden megfelelni. A XVIII-ik században kezdődik a sajtó rohamos elterjedése. Ez a szellemi élet terén óriási változásokat idé­zett elő. Könnyűvé tette a szellemek érintkezését, a tudo­mányok művelését, széthordta a gondolatokat és eszmé­ket a világ minden tájára, egy-egy szellem gyümölcseit millióknak tette élvezhetőkké. A nagy tömeg közé dobott betű gyújtott, meggyújtotta a tudás-, az olvasásvágyat, mely eddig csak egyeseknek volt féltékenyen őrzött bir­toka. Új tudományágak keletkeztek, a régiek mindjobban szétágaztak, megszülettek az újságok, létrejött a regény­irodalom. Az egyház ellenségei — már­pedig ádázabb elle­nei sohasem voltak, mint éppen a XVIII-ik században — felfogták a terjedő sajtó nagy hatalmát, ezt igyekeztek ") V. ö. Hugó V.: A Notre-Dame templom. 4. k. 132. k. 11. Csopokt : Ámítás és valóság. (Esztergom, 1888.) 67. 1.

Next