Katolikus Szemle 6. (1892)
1. szám - Értekezések és elbeszélő czikkek - Mihályfi Ákos: A sajtó és a katholikusok
nyomtatott betű világossága is a vallást a szentély sötétébe, hová őt a napfényről minél kevesebben fogják követni. Kik manapság még a vallásos emberek? Akik nem olvasnak, vagy csak keveset olvasnak. Ha majd elérjük a kort, melyben minden ember újságot olvas, minden családnak meglesz házi könyvtára, a társadalom minden rétegét átjárja a nyomtatott betű szenvedélyes szeretete: a katholikus vallás is el fogja veszíteni minden jelentőségét.1) Ezektől a jóslatoktól ugyan nem kell megijednünk,z egyházunk azon a sziklán épült, melyen a pokol kapui sem vehetnek erőt, annál kevésbé a nyomtatott betű, de a statisztika adatai mégis megdöbbentők. Valaha a betű volt az egyház dédelgetett gyermeke, hogyan vált ez legfőbb ellenségévé? Igaz volna az, hogy a nyomtatott betű terjedése okvetetlenül maga után vonja a hitből fakadó élet gyengülését? E kérdésekre óhajtunk a következőkben röviden megfelelni. A XVIII-ik században kezdődik a sajtó rohamos elterjedése. Ez a szellemi élet terén óriási változásokat idézett elő. Könnyűvé tette a szellemek érintkezését, a tudományok művelését, széthordta a gondolatokat és eszméket a világ minden tájára, egy-egy szellem gyümölcseit millióknak tette élvezhetőkké. A nagy tömeg közé dobott betű gyújtott, meggyújtotta a tudás-, az olvasásvágyat, mely eddig csak egyeseknek volt féltékenyen őrzött birtoka. Új tudományágak keletkeztek, a régiek mindjobban szétágaztak, megszülettek az újságok, létrejött a regényirodalom. Az egyház ellenségei — márpedig ádázabb ellenei sohasem voltak, mint éppen a XVIII-ik században — felfogták a terjedő sajtó nagy hatalmát, ezt igyekeztek ") V. ö. Hugó V.: A Notre-Dame templom. 4. k. 132. k. 11. Csopokt : Ámítás és valóság. (Esztergom, 1888.) 67. 1.