Katolikus Szemle 57. (1943)
11. szám - Szemlék - Bírálatok
December SZEMLÉK nos, Nagy Gábor, Petneházy Zalán, Rákos Lajos és Vállay József. A könyv teljessége kedvéért helyet kaphatott volna még a tengerészeti egészségtan és a tengerészeti földrajz is, amelyek pedig a tanfolyamnak szintén tárgyai. Haltenberger Mihály Stefan Gál: Ungarn im Dunauraum. 158 old. térképvázlatokkal. Budapest—Leipzig, 1943. Ungarn Bücherei Band I. Verlag Danubia. A külföld tájékoztatását célzó figyelemreméltó cikkeknek gyűjteménye ez a könyv, amely igen alkalmas arra, hogy hazánk vezető szerepét a Duna életterében kellőképpen megvilágítsa. Kállay Miklós hazánk történelmi múltját európai vonatkozásában mutatja be s arra a megállapításra jut, hogy Európa egész fejlődése visszatükröződik a magyar kultúrában és magyar lélekben. Jánossy Dénes a magyar élettér történelmi fejlődését ismerteti, László Gyula a Dunamedence euráziai kereskedelmi útjaira, Ujpétery Elemér pedig a Duna—Balkán tér geopolitikájára vet világot, hogy azután Suhay Imre a Duna sztratégiai jelentőségét hangsúlyozza. Ezek után Wulff Olaf hazánknak a Duna forgalmában való 100 éves múltját tárgyalja s mint korszakalkotó újítást említi a Duna-tengerjáró hajóinkat, amelyek előhírnökei az óceáni kikötőkkel való közvetlen forgalmunkat lebonyolító hajójáratainknak. Rohringer Sándor a Rajna—Majna—Duna-csatorna küszöbönálló megnyitásával kapcsolatban a magyar gazdasági életnek jövő perspektíváját tárja elénk, mert a megépítendő Duna-Tisza-csatorna segítségével átrakódás nélkül jut el majd a magyar búza a német és holland piacra s felveheti a versenyt az amerikai búzával. Beretvás-Nagy Sándor viszont azt a keleteurópai magyar csatornatervet ismerteti, amely a Visztulát a Tiszával kapcsolná össze Krakkó, Kassa és Tokaj között, hogy azután a megépítendő Duna-Tisza és a vukovári Duna-Szávacsatorna segítségével közvetlen összeköttetés létesüljön a Keleti-tenger és az Adria között. A továbbiakban Álgyay Pál a Magyar közlekedéssel az új Európa keretén belül, Szurovy Géza Budapestnek tengeri kikötő jellegével, Ruisz Rezső hazánknak délkeleteurópai rendezőpályaudvar szerepével és Keresztes Károly Budapestnek az euráziai légi forgalomban való részvételével foglalkozik, hogy végül ezek után a közlekedési kérdések után vitéz Surányi-Unger Tivadar hazánk délkeleti gazdasági szerepét, Ziegler Vilmos a dunai térben a kereszteződő fejlődési folyamatokat és Siposs Sándor az élettér és a magyar állameszme közötti kapcsolatokat világítsák meg. Haltenberger Mihály Neveléstan Révay József: Megtanulok latinul. (Franklin-Társulat, 3231.) Révay segítséget akar nyújtani ahhoz, hogy a mai kor zaklatott emberei közül minél többen bebocsátást nyerjenek a klasszikus világba, amelybenmég szilárdak voltak az életformák és érvényesek az emberi eszmények. A klasszikus nyelvek valamelyikének tudása nélkül természetesen lehetetlen volna ez. Helyesen a hozzánk közelebbit, a latint választja a görög helyett. Erre akarja megtanítani az olvasót oly mértékben, hogy az élvezni tudja a latin irodalom termékeit. Ugyanazt az utat választja felnőtt tanítványai számára, amit a modern gimnázium használ a gyermekek tanításánál : előzetes nyelvtanulás helyett megfigyelteti a mondatot, később a szöveget, ebből tudatosíttatja a nyelvi formákat, a kategóriákat összegyűjteti, kiegészítteti, majd a kész nyelvi sorokat megrögzítteti. A kiindulásul szolgáló szöveg minden egyes sora a latin irodalom kincsesházából való, tehát nem önkényesen szerkesztett példa. Révay ismeri a latin irodalmat , csak úgy ontja a találóbbnál találóbb szövegeket. Mennyi új ízt talál bennük az is, aki kis diák-kora óta forgatja a római írók műveit ! S a szöveg nála már a kezdeti fokon műélvezetet, kortörténeti tanulságot nyújtó dokumentum s csak mellékesen nyelvtani példa. De éppen a klasszikus szövegekhez való eme helyes ragaszkodása okozza eljárásának nehézségét. A még oly rövid szöveg is oly változatossággal dobja felszínre az egymástól nagyon is távol eső nyelvi formákat, hogy a kezdő sehogysem tud köztük tájékozódni. Mert mégis csak célravezetőbb (ha gyerekesebb is) az az eljárás, amit modern iskolakönyveink használnak, hogy egy-egy olvasmány keretében egy nyelvi jelenségre hívják fel elsősorban a tanuló figyelmét. Erre természetesen csak szerkesztett szöveg alkalmas, ettől pedig Révay irtózik, így történik aztán meg, hogy pl. a perfektum tő bemutatására idézett klasszikus szöveg szinte egyszerre hozza az összes lehető töveket és ragokat. Ebben a nagy változatosságban aztán rendet teremteni nem kis feladat a kezdő számára. Innen van az, hogy bármily szellemes és kellemes is a könyv stílusa.