Katolikus Szemle 2. (1950, Róma)

1. szám - Mihalovics Zsigmond: Jézus új korszakának hirdetője, P. Lombardi

« Ez az Istentől adott természetes alap az álla­mi tekintély olyan beavatkozásához, mely biztosítja mindenki számára ezt az élethez való jogot. Nem igazságtalanság ez, inkább az állam kötelessége, melyre Isten kötelezte. Mondom nektek : ha nem vol­na más választás, mint csupán a két véglet: az indi­vidualizmus és kollektivizmus között és a kettő között már nem volna semmi mód a kiegyenlítésre. Isten tervének megfelelőbb a szociális rend e második tí­pusa, mely tekintetbe veszi mindenki jogát az élet­hez ... Az igazi út azonban a középen van ... A munkásságnak ahhoz is joga van, hogy megfe­lelő részt kapjon a nyereségből. Kötelessége azon­ban, hogy legjobb erejével dolgozzék, hogy ezáltal a háború katasztrófái után újra épülhessen a gazda­ság. Nemcsak a munkássághoz beszél, hanem külön üléseken a munkaadókhoz is és kivonja tőlük, a szo­ciális igazságosságot, valamint magántulajdonuknak mindenki szolgálatába való állítását. Béke és Igazságosság. A politikai mezők előtt sem torpant meg, ott is elmondja a maga egyszerű, megrendítő igazságait. Szociális igazságosság és kollektivizmus — ez az egyik politikai tábor jelszava. « Ti azonban jól tudjátok, hogy mit tesznek ott a gyakorlatban, amikor meg akarják valósítani ezt az agyonmagasztalt igaz­ságosságot ». — Szabadság! •— a másik oldal jel­szava. « De mennyi igazságtalanság bújik meg a szabadság köpönyege allatt! Ma az a legnagyobb hazafias feladat, hogy kibéküljön a szabadság és igazságosság, hogy e frigy gyümölcseként megszü­lessék a béke, a bizalmatlanságtól és gyűlölettől ket­téválasztott világban­­. E nagy munkának feltételei: több bizalom és több bátorság. A szív egyszerűsége és áldozatkészsé­ge nem válhatik kislelkűséggé. A szociális igazságosság napjainkban nagy elő­rehaladást tett a munkás­osztály felemelése terén. Megfeledkeztek azonban a középosztályról s ez nem maradhat így. Elszántsággal kell fellépni a szociális élősdiek­kel és a mások munkájából élőkkel szemben. Szózat a szocialistákhoz. « Ti szocialisták sokat tehettek a lelkek megbé­kéléséért. Ne szítsátok az osztályharcot, inkább mű­veljétek a kölcsönös megértést. Hozzátok fordulok bizalommal. Tagadjátok meg bátran a marxizmus anyagelvűségét és őrizzétek meg a hitet abban az ideálban, mely minél nagyobb igazságosságot akar az emberek között. Válaszúton álltok : a marxizmus ma az egész világon a kommunizmus alakjában nyer megvalósulást. Hiszitek-e, hogy marxisták marad­hattok anélkül, hogy kommunisták legyetek? Két­ségtelen, hogy a szociális haladás terén tett előreha­ladásban sok köszönhető nekik. Ideológiátok azon­ban elégtelen és szegényes. Csak mi katolikusok ren­delkezünk átfogó és fenséges ideológiával. Csupán a gyakorlatban mondtunk eddig csődöt. Túl aggodal­masak voltunk a szociális újítások elszánt keresz­tülvitelében. Egyesítsétek erőiteket az Evangélium szellemében ». A hagyományos kereszténység csődje Az a megújulás, mely az Evangéliumon alapszik, feltételezi, hogy az Evangélium valóban éljen a szi­vekben. Nem a hagyományok hite segít rajtunk, ha­nem a tetterős hit, mely átjárja keresztény­ élettel és keresztény erkölcsi elvekkel az egész nyilvános és magánéletet. Komoly szavakkal kifogásolja az erkölcsi viszo­nyokat. Megrendítően ecseteli, hogy a házassági el­válások nemzeteket döntenek romlásba. « Isten nevé­ben kijelentem, hogy minden pusztán emberi tekin­téllyel kimondott házassági elválás, a­ puszta papír­darab, amit meg kell égetni Isten előtt ». Szózat a papsághoz. A gyorsan változó világot szemlélve azt hirdeti, hogy az Egyházban is sok mindennek meg kell újul­nia. A papok azok, akiknek elsősorban kell megújul­niuk. A múltban — sok helyütt — a papok az ál­lam hivatalnokai voltak és az állam velük jóakaratú volt. Ma mindez a múlté. Ma minden lélekért k­emény küzdelemmel kell megharcolni. Bárcsak megértené a papság és engedné, hogy segítsék őt a világiak és engedné, hogy részt vegyenek a lelkekért való mun­kában. Az idő súlyos felelősége. Nemcsak a papságot inti, hanem a szerzetesnőket is. Különös szeretettel hívja magához mindenütt a Katolikus Akció és a katolikus szervezetek vezetőit. A nagy világküzdelemben, mit átélünk, a kom­munizmus a legéletrevalób játékos. A kommunizmus azonban bizonyosan megbukik, mert Isten ellen acsar­kodik. Bukása után az Evangélium lesz az a po­zitív erő, mely az embereket a világ újjáépítésére ihleti. Az Evangélium rendkívül időszerűvé lett s e körülmény következtében a katolikus vezetőket mérhetetlen felelőség terheli. Terveket kell felállítani, hogy elérjünk és koor­dináljunk minden feltalálható erőt. Három feladatot kell mindenek előtt megvalósí­tani : meg kell állapítani a vallási helyzetet és a val­lási nyomort; számba kell venni saját erőinket; az erőket a szükséglet szerint kell szétosztani. Hiúsá­got és irigységet tűzzel-vassal kell irtani. « Munkál­kodjatok és legyetek egyek. Ez az én testamentu­mom, amelyet hátrahagyok nálatok. Csak Jézus ment­het meg benünket. Imádkozzatok és jók legyetek! Még van idő! De holnap talán késő lesz­­! MIHALOVICS ZSIGMOND

Next