Katolikus Szemle 2. (1950, Róma)
1. szám - Mihalovics Zsigmond: Jézus új korszakának hirdetője, P. Lombardi
« Ez az Istentől adott természetes alap az állami tekintély olyan beavatkozásához, mely biztosítja mindenki számára ezt az élethez való jogot. Nem igazságtalanság ez, inkább az állam kötelessége, melyre Isten kötelezte. Mondom nektek : ha nem volna más választás, mint csupán a két véglet: az individualizmus és kollektivizmus között és a kettő között már nem volna semmi mód a kiegyenlítésre. Isten tervének megfelelőbb a szociális rend e második típusa, mely tekintetbe veszi mindenki jogát az élethez ... Az igazi út azonban a középen van ... A munkásságnak ahhoz is joga van, hogy megfelelő részt kapjon a nyereségből. Kötelessége azonban, hogy legjobb erejével dolgozzék, hogy ezáltal a háború katasztrófái után újra épülhessen a gazdaság. Nemcsak a munkássághoz beszél, hanem külön üléseken a munkaadókhoz is és kivonja tőlük, a szociális igazságosságot, valamint magántulajdonuknak mindenki szolgálatába való állítását. Béke és Igazságosság. A politikai mezők előtt sem torpant meg, ott is elmondja a maga egyszerű, megrendítő igazságait. Szociális igazságosság és kollektivizmus — ez az egyik politikai tábor jelszava. « Ti azonban jól tudjátok, hogy mit tesznek ott a gyakorlatban, amikor meg akarják valósítani ezt az agyonmagasztalt igazságosságot ». — Szabadság! •— a másik oldal jelszava. « De mennyi igazságtalanság bújik meg a szabadság köpönyege allatt! Ma az a legnagyobb hazafias feladat, hogy kibéküljön a szabadság és igazságosság, hogy e frigy gyümölcseként megszülessék a béke, a bizalmatlanságtól és gyűlölettől kettéválasztott világban. E nagy munkának feltételei: több bizalom és több bátorság. A szív egyszerűsége és áldozatkészsége nem válhatik kislelkűséggé. A szociális igazságosság napjainkban nagy előrehaladást tett a munkásosztály felemelése terén. Megfeledkeztek azonban a középosztályról s ez nem maradhat így. Elszántsággal kell fellépni a szociális élősdiekkel és a mások munkájából élőkkel szemben. Szózat a szocialistákhoz. « Ti szocialisták sokat tehettek a lelkek megbékéléséért. Ne szítsátok az osztályharcot, inkább műveljétek a kölcsönös megértést. Hozzátok fordulok bizalommal. Tagadjátok meg bátran a marxizmus anyagelvűségét és őrizzétek meg a hitet abban az ideálban, mely minél nagyobb igazságosságot akar az emberek között. Válaszúton álltok : a marxizmus ma az egész világon a kommunizmus alakjában nyer megvalósulást. Hiszitek-e, hogy marxisták maradhattok anélkül, hogy kommunisták legyetek? Kétségtelen, hogy a szociális haladás terén tett előrehaladásban sok köszönhető nekik. Ideológiátok azonban elégtelen és szegényes. Csak mi katolikusok rendelkezünk átfogó és fenséges ideológiával. Csupán a gyakorlatban mondtunk eddig csődöt. Túl aggodalmasak voltunk a szociális újítások elszánt keresztülvitelében. Egyesítsétek erőiteket az Evangélium szellemében ». A hagyományos kereszténység csődje Az a megújulás, mely az Evangéliumon alapszik, feltételezi, hogy az Evangélium valóban éljen a szivekben. Nem a hagyományok hite segít rajtunk, hanem a tetterős hit, mely átjárja keresztény élettel és keresztény erkölcsi elvekkel az egész nyilvános és magánéletet. Komoly szavakkal kifogásolja az erkölcsi viszonyokat. Megrendítően ecseteli, hogy a házassági elválások nemzeteket döntenek romlásba. « Isten nevében kijelentem, hogy minden pusztán emberi tekintéllyel kimondott házassági elválás, a puszta papírdarab, amit meg kell égetni Isten előtt ». Szózat a papsághoz. A gyorsan változó világot szemlélve azt hirdeti, hogy az Egyházban is sok mindennek meg kell újulnia. A papok azok, akiknek elsősorban kell megújulniuk. A múltban — sok helyütt — a papok az állam hivatalnokai voltak és az állam velük jóakaratú volt. Ma mindez a múlté. Ma minden lélekért kemény küzdelemmel kell megharcolni. Bárcsak megértené a papság és engedné, hogy segítsék őt a világiak és engedné, hogy részt vegyenek a lelkekért való munkában. Az idő súlyos felelősége. Nemcsak a papságot inti, hanem a szerzetesnőket is. Különös szeretettel hívja magához mindenütt a Katolikus Akció és a katolikus szervezetek vezetőit. A nagy világküzdelemben, mit átélünk, a kommunizmus a legéletrevalób játékos. A kommunizmus azonban bizonyosan megbukik, mert Isten ellen acsarkodik. Bukása után az Evangélium lesz az a pozitív erő, mely az embereket a világ újjáépítésére ihleti. Az Evangélium rendkívül időszerűvé lett s e körülmény következtében a katolikus vezetőket mérhetetlen felelőség terheli. Terveket kell felállítani, hogy elérjünk és koordináljunk minden feltalálható erőt. Három feladatot kell mindenek előtt megvalósítani : meg kell állapítani a vallási helyzetet és a vallási nyomort; számba kell venni saját erőinket; az erőket a szükséglet szerint kell szétosztani. Hiúságot és irigységet tűzzel-vassal kell irtani. « Munkálkodjatok és legyetek egyek. Ez az én testamentumom, amelyet hátrahagyok nálatok. Csak Jézus menthet meg benünket. Imádkozzatok és jók legyetek! Még van idő! De holnap talán késő lesz! MIHALOVICS ZSIGMOND