Katolikus Szemle 3. (1951, Róma)

1. szám - Péterffy Gedeon: A hatalom megkeresztelése

Krisztusnak és az Isten Anyjának eleven példája, életük nagysága és törvényei, kegyelmet osztó erejük közelebb jutnak lelkünkhöz. A Boldogságos Szűz iránti áh­itat újabb hullámát és a kereszténység lelki újjászületését lehet majd várni ettől az ünnepélyes cselekedettől. A romlás és a sötétség hatalmának fe­nyegetései között Krisztus földi helytartója abban bízik, hogy a kegyelem ereje megújítja a föld színét... Vájjon nem gyenge vígasztalás-e ez? Van-e ér­telme annak, hogy a szaporodó és félelmetesebbé vá­ló fegyverek között az imádságban és a szívek meg­változásában bízzunk? Ilyen otromba kérdésekkel nem érdemes törődni. Ha valaki elfogulatlan tekin­tettel vizsgálta az elmúlt évtizedek eseményeit, annál inkább azt kell mondania: vaj­jon értelmes dolog-e másban reménylenünk, mint ebben a lelki újjászü­letésben, a Boldogságos Szűz iránti áhítat megnö­vekedésében? Nem láttunk-e mi hadseregeket, le­győzhetetlennek képzelt fegyveres erőket, amelyek a nemzeti nagyság, szabadság, demokrácia, béke és jólét érdekében alakultak és irányíttattak ? És nem érték-e el ezek az erők pontosan az ellenkezőjét an­nak, amit megszerezni kívántak? Nem látunk-e mi világszerte mozgásba hozott diplomáciai erőket az állítólagos együttműködés, a megértés és a népek test­vériségének szolgálatában ? S nem láttuk-e, hogy ezek az erők a legszentebb gondolatokat önzően értelme­zik? A jogosság és az erő túlzásait követik el, ami­kor saját ügyeikről van szó. A tehetetlenségig óvato­sak és okosak, amikor egyetemes és becsületes ren­dezést kíván a világ. Vájjon nem csak a pápa által mutatott út az, amelynek végén megnyugodhatunk, mert nem kell kiábrándulni emberi mivoltunkból ? Mennyire fontos, hogy ezeket az igazságokat mi, magyarok, különösen nagyon jól megértsük. A tör­ténelmi emlékek élnek bennünk. Rómától várjuk most is a nagy szabadulást, mint más esetekben, sor­sunk ismert szomorú és felemelő fordulópontjain. Akárhányszor ma is türelmetlenül tekintünk Róm­a felé : mikor történik már valami, mikor kezdik meg a nagy mentőmunkát a veszélyeztetett keleteurópai katolikusok felszabadítására? Csüggedten emlegetjük, hogy az idők változtak és az örök város felől is alig mutatkozik fény. A valóság viszont az, hogy a felsza­badító munka folyik. A lelkek tisztánlátását állan­dóan védik, a lelkiismeret szabadságát és az evangé­lium isten alkotta jogait nem adják föl és nem fele­dik, a földi paradicsom ígéretével szemben az igazi emberi célt mutatják meg, a lelkek közössége imá­ban és szeretetben, bűnbánatban és áldozatban állan­dóan mozgósítva van. Milliók könyörgése ismétli, hogy az Istenanya irgalmas szemét fordítsa reánk. A jubileumi év folyamán hallottuk újból, hogy a kígyó fejét összetörő asszony minden rossz fölött diadalmaskodik. Kövessük a szentév győztes hadve­zérének, XII. Piusnak útmutatásait, újuljunk meg hitünkben és a Boldogságos Szűz.. tiszteletében. És meg is fogjuk látni, hogy a Szűz titokzatos hatalma előtt a bolsevizmus nyüzsgő fenevadjai is mind el­hullanak ... FEKETE SZILVESZTER / A HATALOM MEGKERESZTELÉSE /Sum. Theol. 1. 96, 4./ A hatalom problémáját joggal állíthatjuk be va­lamennyi társadalmi reform és gazdasági átalakulás kérdéseinek középpontjába. A kereszténység egyik hivatása, hogy emberibbé tegye az életet és megsza­badítsa az embert akár politikai akár gazdasági té­ren a hatalom visszéléseitől és kizsákmányolásától. A hatalom megkeresztelésével válnék kereszténnyé az egész világ és az annyira hőn áhított földi paradicso­mot így lehetne elérni vagy legalább is megközelíteni. Az Egyház földi sorsa is beállítható ezen probléma keretei közé. Joggal kérdezhetjük, hogy Nagy Kon­stantin császár megkeresztelésével magát a hatalmat is kereszténnyé tette-e az Egyház vagy pedig ez meg­maradt-e olyan pogánynak, mint volt azelőtt és a keresztvíz csak az egyes emberek lelkére hatott-e megszentelőleg és tisztítóan? A középkori legendás szent királyok saját személyükben öltötték magukra Krisztust, de ugyanekkor maga a hatalom, az álla­mok és a feudális társadalom szerkezete keresztény lett-e? A kérdés felvetésében már részben megvan a vá­lasz, de az újkorban, a laicizált és szekularizált tár­sadalomban már minden kételkedés nélkül felelhe­tünk rá. Szent uralkodókat aligha lelünk : a törté­nelmi nagyságok eszménye Cézár és nem a kereszt­hordozó Krisztus, az államvezetés és politika pedig több-kevesebb nyíltsággal és cinizmussal Macchiavelli tételeit ültette át a gyakorlatba. Néha megfogadták még azt az útmutatását, hogy hasznos, ha a fejede­lem erkölcsösnek látszik, de alapjában véve akkor cselekszik helyesen, ha ragadozó vadként védi és ér­vényesíti érdekeit. A kereszténységtől elszakadt politikai hatalom természetének analízisét Macchiavelli végezte el az újkorban és az ő tanításán okultak a politikusok. Majd jött a gazdasági hatalom, a tőke analitikusa, Marx Károly és ő az egész társadalmi rend eredeti bűnét a tőke kizsákmányoló hatalmi pozíciójában lát­va, egyenesen hadat üzent a kereszténységnek. A politikai elnyomás és gazdasági kizsákmányolás kö­zött vergődő ember a földi paradicsomot már az ál­lam, a hatalom megszűnésében véli látni. Vagy ha ez az utópisztikus anarchia állapota mindvégig álom­kép marad, hol és miként kereshetjük a hatalom meg­keresztelésének lehetőségét ? A marxizmus által felvetett problémák keretei

Next