Katolikus Szemle 9. (1957, Róma)
4. szám - Nagy Miklós: András pap otthon marad (elbeszélés)
a «Galántai táncok» után bemutatják a « Budavári Te Deumot » és így az egyházi zenében is megszólalnak azok a magyar hangok, amelyeknek elismertetéséért annyi küzdelmet kellett vívnia. Szerte az országban éneklik már dalait és az iskolás gyermekek ajkáról igazi magyar énekek zendülnek fel. Kitüntetéseket kap, levelező tagja lesz a Tudományos Akadémiának és díszdoktora a kolozsvári egyetemnek. A nyilas időkben múzsája elhallgat s az ostrom alatt a Próféta utcai zárda óvóhelyére költözik feleségével együtt. Itt a pincében írja meg a Szent Ágnes ünnepére szóló kart az elhúnyt főnökasszony emlékezetére, akinek talán életüket köszönhetik. A zárdából az Opera pincéjébe költöznek. Most tizenkét éve, hogy a hangversenyteremmé átalakított operai ruhatárban megtartották Kodály « Missa Brevis »ét. A felszabadulás után Kodály sikerei tovább folytatódnak. Elnöke lesz a Művészeti Tanácsnak, majd a Magyar Tudományos Akadémiának. Megkezdődik az összegyűjtött népdalok feldolgozása és kiadása. Az elsők között kap Kossuth-díjat és magas kitüntetéseket, szülővárosa pedig díszpolgárává választja. Weöres Sándor versére megírja a « Békedal »-t, majd Virág Benedek « Békesség óhajtását » zenésíti meg. Legutóbbi nagy műve, a « Zrínyi szózata », Kodály alkotó zsenijének töretlenségét bizonyítja. Mindnyájan örvendve gondolunk arra, hogy a 75 éves mester, aki a legnagyobb európai muzsikusok sorába emelkedett, ma is él, alkot és nevel. SZIGETI ENDRE Nagyy M Miklós /András pap otthon marad András pap arcán gyors egymásutánban különböző érzelmek tükröződtek, amíg Guardianovics nevű hívének jelentését hallgatta az esztergomi béggel való tárgyalásáról. A ráncok felfutottak kopaszodó homlokára, majd szeme kerekre nyílt a megdöbbenéstől, ajka szótlanul mozgott, míg végre kijelentette: — Ez sok, igen sok! Tudniillik az esztergomi bégkegyelemből 28 botütésre itélte András papot az eredeti 56 botütés helyett. András pap ezt is soknak találta. Guardianovics, ez a hűséges dalmata híve Botos János magyar bíróval jött megmondani a bég végleges határozatát. Vigasztalták, biztatták az elborult arcú papjukat, egyúttal tudomására hozták hogy a bég az általuk felajánlott és szívesen vett húsz arany kenőpénzt övébe süllyesztve kijelentette, hogy ennyi büntetést kénytelen kiróni, mert az eset feltűnést keltett, a kádi ragaszkodik a büntetéshez, ráadásul a budai basa kiküldöttei is itt ólálkodnak a várban. A büntetés amúgy is túl enyhe, mert tulajdonképpen a Tamáshegyi kápolnát kellene lerombolni. Csupán a gyaurok alázatos kérése — mondotta a bég, de a gyaurok aranyaira gondolt — indította ilyen szelíd ítélethozatalra. Amikor Botos bíró újabb tíz aranyat halászott ki ködmönc zsebéből, a bég hozzátette, ha a két pribéknek tenyerét megkenik, akik a botozással meg lesznek bízva, ő is, a kádi is behunyja a félszemét. András pap lassan kint megnyugodott amenynyire a körülmények engedték. Felnézett a tavaszi égre és sóhajtva beleegyezett a kikerülhetetlenbe. Azt már igazán nem engedhette meg, hogy a hívek utolsó menedéke és vigasztalása, a kápolna elpusztuljon. A talpa is kibírja valahogy.