Katolikus Szemle 20. (1968, Róma)

1. szám - Békés Gellért: Huszadik évünk elé

tekintettek s tekintenek még ma is a születő fény felé. Pedig ha történt valami a XX. században, ami reményt kelthet az emberi szívben, az kétségtelenül, János pápa bölcs humánuma nyomán, az egyház mély emberi szolidaritásának megnyilvánulása a zsi­naton. Itt elsősorban nem is a Gaudium et Spes kezdetű közismert zsinati határozatra gondolunk, amely olyan nyíltan és határozottan szállt síkra az ember méltóságának és szabadságának védelmében, s fejtette ki a társadalmi együttélés, a gazdasági és kulturális ha­ladás és a nemzetközi béke egészséges elveit, hanem arra az alap­vető állásfoglalásra, amellyel a zsinat maradéktalanul elismeri a mai ember jogos igényeit és követelményeit. Bármiként is legyen a valóságban, a mai ember értelmileg felnőttnek, nagykorúnak érzi magát, s el is várja, hogy így szóljanak hozzá. Az aggiornamento programja nem valami gyakorlati meggondolásból eredő felszínes alkalmazkodás a kor igényeihez és követelményeihez, hanem az egyház őszinte és komoly törekvése arra, hogy megértse ezt a mai embert és saját nyelvén tudjon szólni hozzá. Ez a törekvése mutat­kozik meg abban, hogy ma elsősorban nem Istentől kapott külde­tésének tekintélyére hivatkozva, s külső társadalmi hatások segít­ségével, hanem az igazság önmagáért tanúskodó belső fényével és erejével akarja Isten útjára vezetni az embert. Ebből ered az egyház mai dialógusa. Az egyház, mint Isten igazának tanúja és képviselője a világ­ban, ma hívőkkel, hitetlenekkel dialógust folytat, mert arra akarja rásegíteni a személyi meggyőzésre igényt tartó mai embert, hogy maga jusson el önmagának s léte végső értelmének megértésére, maga lássa be egyéni és társadalmi élete rendjének vallási és er­kölcsi feltételeit, s ezáltal saját jószántából önként fogadja el az élet isteni rendjét. Az egyháznak ez a nyílt, embert becsülő maga­tartása nyilván a neki megfelelő magatartást várja el az embertől, különben hiábavaló marad. Korunkban ez az egyetlen lehetősége annak, hogy végre minden fizikai és erkölcsi erőszakot kiküszö­bölve, becsülettel keressük az ember igazi javát. A Katolikus Szemle ennek a dialógusnak szolgálatában áll, amikor rendszeresen foglalkozik az aggiornamento eszméivel, és figyelemmel kíséri a Szentszéknek hívők és hitetlenek felé irányuló törekvését az emberi megértés és párbeszéd légkörének megterem­tésére. Magyar vonatkozásban nekünk is az a szándékunk, hogy egyrészt a kor igazi haladást jelentő, jogos igényeinek megértésére segítsük bizonyos idejétmúlt hagyományokhoz szokott híveinket, másrészt — a magunk részéről — megteremtsük azt az őszinte emberi légkört, amelyben szót tudunk érteni hívő és hitetlen magyarral egyaránt. A hívővel elsősorban, mert erre maga a hit indít és Krisztus szeretete sürget. De a hitetlennel is, mert a nemzetünk jövője, egészséges fejlődése követeli, hogy minden jószándékú embernek testvéri készséggel egyengessük útját .

Next