Katolikus Szemle 20. (1968, Róma)
1. szám - Békés Gellért: Huszadik évünk elé
tekintettek s tekintenek még ma is a születő fény felé. Pedig ha történt valami a XX. században, ami reményt kelthet az emberi szívben, az kétségtelenül, János pápa bölcs humánuma nyomán, az egyház mély emberi szolidaritásának megnyilvánulása a zsinaton. Itt elsősorban nem is a Gaudium et Spes kezdetű közismert zsinati határozatra gondolunk, amely olyan nyíltan és határozottan szállt síkra az ember méltóságának és szabadságának védelmében, s fejtette ki a társadalmi együttélés, a gazdasági és kulturális haladás és a nemzetközi béke egészséges elveit, hanem arra az alapvető állásfoglalásra, amellyel a zsinat maradéktalanul elismeri a mai ember jogos igényeit és követelményeit. Bármiként is legyen a valóságban, a mai ember értelmileg felnőttnek, nagykorúnak érzi magát, s el is várja, hogy így szóljanak hozzá. Az aggiornamento programja nem valami gyakorlati meggondolásból eredő felszínes alkalmazkodás a kor igényeihez és követelményeihez, hanem az egyház őszinte és komoly törekvése arra, hogy megértse ezt a mai embert és saját nyelvén tudjon szólni hozzá. Ez a törekvése mutatkozik meg abban, hogy ma elsősorban nem Istentől kapott küldetésének tekintélyére hivatkozva, s külső társadalmi hatások segítségével, hanem az igazság önmagáért tanúskodó belső fényével és erejével akarja Isten útjára vezetni az embert. Ebből ered az egyház mai dialógusa. Az egyház, mint Isten igazának tanúja és képviselője a világban, ma hívőkkel, hitetlenekkel dialógust folytat, mert arra akarja rásegíteni a személyi meggyőzésre igényt tartó mai embert, hogy maga jusson el önmagának s léte végső értelmének megértésére, maga lássa be egyéni és társadalmi élete rendjének vallási és erkölcsi feltételeit, s ezáltal saját jószántából önként fogadja el az élet isteni rendjét. Az egyháznak ez a nyílt, embert becsülő magatartása nyilván a neki megfelelő magatartást várja el az embertől, különben hiábavaló marad. Korunkban ez az egyetlen lehetősége annak, hogy végre minden fizikai és erkölcsi erőszakot kiküszöbölve, becsülettel keressük az ember igazi javát. A Katolikus Szemle ennek a dialógusnak szolgálatában áll, amikor rendszeresen foglalkozik az aggiornamento eszméivel, és figyelemmel kíséri a Szentszéknek hívők és hitetlenek felé irányuló törekvését az emberi megértés és párbeszéd légkörének megteremtésére. Magyar vonatkozásban nekünk is az a szándékunk, hogy egyrészt a kor igazi haladást jelentő, jogos igényeinek megértésére segítsük bizonyos idejétmúlt hagyományokhoz szokott híveinket, másrészt — a magunk részéről — megteremtsük azt az őszinte emberi légkört, amelyben szót tudunk érteni hívő és hitetlen magyarral egyaránt. A hívővel elsősorban, mert erre maga a hit indít és Krisztus szeretete sürget. De a hitetlennel is, mert a nemzetünk jövője, egészséges fejlődése követeli, hogy minden jószándékú embernek testvéri készséggel egyengessük útját .