Kecskemét és Vidéke, 1889. január-november (1. évfolyam, 3-39. szám)

1889-11-21 / 38. szám

X. é­vf oldala. 33. szám. IKrecs­semét, 1333. JLGTrercmber 21- közművelődési heti közlöny. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadóhivatal: 1­’. tized, Viirju­nfccau 235. sz. Minden pénzbeli külde­mény ide czimezendő. Előfizetési ár: Egész évre 5 frt — kr. Félévre . .­­ írt. 50 kr. Negyedévre 1 frt 25 kr. Egyes szim­ ura 1­51 kr. Elnt­zet­hetni bármely postin­lim­­italnál. Felelős szerkesztő és kiadó - tulajdonos : NAGY IMRE. Hirdetések és nyílt­téri közlemények jutá­nyos árakon számít­tatunk. 15 élve­n d­í­j 20 kr. minden beiktatás után. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utcza 235. szám. Ide küldendő minden írásbeli közlemény. Kéziratok nem adat­nak vissza. Néhány igaz szó iparunkról. A párisi kiállítás szintén igazolja, hogy a világ ipara legutóbbi éveinkben ismét óriási haladást tett. Az emberi elme szolgájává bilincselte a természet leg­hatalmasabb, legféktelenebb, legrontóbb elemeit s azok segélyével értékesíteni bírja még a leghaszontalanabb­­nak tekintett anyagokat is, melyek dúsgazdagokká bű­völik azon nemzeteket, melyek ezen eszközöket cél­jaik elérésére használni tudják. Nehéz az átalakulás, de e nélkül el kell a ma­gyarnak vesznie, — még pedig nagy ellenségeink gúny kacaj­a között. Dicstelenül nem erőszakos halállal, Hanem sorvadás okozta végelgyengülésben. Ugyanazon dob, mely csatákban hős tettekre lelkesítő a haldokló vitézt, fel a földbirtokos curiájának elhagyására, me­lyet idegenek foglalnak el nem acél, de papír fegyve­rekkel. ■ Újabban ugyan divattá lett az iparról beszélni és írni. Az iparra buzdítani a szegény embereket. De azért mégis csak némi tartózkodással, némi leereszke­déssel viselkedik az iparossal a született uraság, mi­nek kövtet­kezményeként látjuk, hogy az iparos ügy­véddé, bíróvá, földbirtokossá stb. neveli fiát, ha Csak módja van, vagy ha némi tehetséget fedez fel benne, mivel nem kívánja neki azon társadalmi sínylődést, melyben ő maga átküzdi életét, így ezen osztály nem fejlődhetik, hanem marad a régiben. Mit is lehet vár­ni oly szegény emberektől, kiknek legvagyonosabbjai más pályákra térnek. Honnét jöjjön az eszme, a találmány, a tudás és a pénz a szükséges kísérletezésekre, melyek nélkül ipari haladás, felvirágzás, lehetetlen. Vagy talán pótolja ezt a kormány? Ha itt-ott akad egy élesebb elme az ipa­ros körökön belül, vagy azokon kívül, és van valami gondolatja , nem-e kénytelen honi pártolás hiányá­ban külföldön keresni támaszt? Ott érvényesül, még­pedig gyakorta nem ritkán édes hazája megrövidülé­sére, kárára és kizsákmányolására, mert ittthon az iparos köröknek nincs pénzök vállalkozásra, a kormány pedig még hivatalnokainak idejét is inkább más min­denfélére, mint a fölöslegeseknek tartott remek talál­mányok beható tanulmányozására használja. Így folyik ez nálunk régóta és marad minden a réginél, talán addig, a­mig majd késő lesz a mulasz­tások fölött elmélkedni. Nem a párisi szégyenletes kiállításunkat veszem irányadóul, mert hiszen ott hi­vatalosan nem voltunk képviselve, ámde tekintem ősziparunk fejlődésének fokát s megállapítom elma­radottságunkat. Hisz azon kevés, a­mink van, még az sem igazán magyar, mert az szinte kizárólag idege­nek nyújtják, művelik Magyarországon; míg a magyar faj gyermekei majdnem tüntetőleg nézik le az ipari fog­lalkozást, mintha azt méltóságuk alattinak tartanák. Ámde e botorság mindenkit, a­ki az ipart, műveli, érzelmeiben nagyon sért, az lenézés, kisebbítés. Elég, ha előveszszük a budapesti gyárosok név­sorát, ott látjuk az iparosok mily csekély töredéke bir magyar névvel; ha köztök itt-ott találkozik ilyen, az legtöbb esetben vagy legújabban magyarosított név, vagy pedig legszegényebb csizmadia, esetleg kovács­műhelyt nevezi magáénak. A vagyonosabb iparosok többnyire idegenek, a­kik csak ideig-óráig nevezik ez or­szágot második hónuknak, de bizonyára nem osztoz­nak annak örömében és bánatában. Mihelyt­ pár forin­tot szerzett e téren, zsémbelve az aristocrata magyar szellem ellen, viszi magával munkájának eredményét régi hazájába. De hány van ezek között nem végzett akadémi­kus, de csak olyan is, ki az ötödik középiskolát elvé­gezte? Mit várhatunk, mit remélhet­ünk ezen osztály­

Next