Kecskemét és Vidéke, 1890. március-december (2. évfolyam, 10-52. szám)

1890-03-06 / 10. szám

—’ -­­------------—- 2 KECSKEMÉT és VIDÉKE. 10. szám. szervezetét, egységes eljárást tenne lehetővé, mi a biz- ; nagy áldozatnak midőn évi 200 frt kiadással 20,000 tositásnak elengedhetlen alapföltétele.­­ —30,000 frt tőkeérték megmentéséről van szó. A biztosításnak mindennemű alakja a kölcsönös A biztosító társulat aránylag mérsékelt díjtételért védekezés eszméjéből indult ki, vagyis a társadalom a biztosításnál nagy összegek megtérítésére vállal­ko­fa­gjai sorompóba léptek, hogy egymást minden esze- Az ezt illető magyarázatot abban leljük, hogy az tőség bekövetkezésére támogassák, tudván azt, hogy elemi csapások általában olyan természetűek, hogy m­a neked, holnap nekem. Ezen elv érvényesülésén már­ egyszerre sok embert fenyegetnek ugyan, de aránylag kár lett a középkori községek ereje, jóléte, a kor köz keveset sújtanak. Sok ember járulván a biztosításhoz vetelményeinek megfelelő határokon belől. Ez az elv biztositási­ dij szirtén egy-egy ember keveset fizet. A volt a kölcsönös biztosítás azon eredeti alakjának a társulat a beszedett dijakból megtéríti a károkat, fe­m­­eg terem­tő­je, a­midőn a község tagjai kölcsönösen hezi a kezelési költségeket, a részvénytőke kamatát , hozzájárultak lakos­társuk leégett házának fölépítése- némi jövedelme is van, melyet méltán megérdemel­het, s eként az elemi csapás által lesújtott károsul- Miután mérsékeltek a díjtételek, a kártérítés tekin­­tet, talpra állították. tétében nem lenne szabad túlozni s a károsultnak meg De a pénzgazdaság megteremtésével,, midőn az kell elégedni a valóságos, a tényleges kár kiegyenli­­egyéni érdek tágabb tért nyert, midőn a középkori télével. De viszont a társulatoknak is kötelessége a testületek és eze­­e­k megszűntek; a kölcsönös segélye­ valódi károk kifizetése, azaz a fél kártalanítása. Nem aző­s imént jelzett alakja elveszte jelentőségét s helyét árt ha ezt a körülményt egy kissé bővebben is felvi­­t, részvénybiztositás foglalta el. Az átmeneti időben jogosítjuk. A jégverés eshetőségének minden termelő még azon intézkedés is indokolt és jogosult volt, mely ki van téve, tehát valamennyi károsodhatik. Azt előre az állami kényszer­ biztosításban jutott kifejezésre, de senki sem tudhatja, hogy a károsodástól egy vagy más ma midőn a részvény­biztosítás oly kiterjedt körű, úton megmenekszik. A valóságban azonban a rendes nem volna indokolt, nem lenne kívánatos, hogy a körülményeket tekintve 1000 biztosító fél közül a magánvállalkozás körét az állam kevesbítse. jégverés folytán károsodik 10—15 gazda és pediglen A részvény­biztosítás módot és alkalmat nyújt, a hol az egyik, hol a másik vidéken. Mivel a kárhely gazdának arra, hogy az elemi csapások esélyei ellen­­ folyton változik, nem tudja senki, ha nem következik-e biztosítván, leszállítsa azon koczkázatot, melyet az ét­­ be reá is a csapás. Az 1000 tél által befizetett dij­­fenyegető eleim csapással szemben visel s ennek tér-­­ összegből téríttetik meg a többi egyén kára. hét jövedelme csekély részéből fedezhesse, mig ha nem­­ így árván a dolog, bátran kimondhatjuk, hogy biztosit : az eshető kárral vagyona szenved tetemes s a biztosítás nemzetgazdasági haszna abban áll, hogy csorbát. I is sok emberre elosztott kárt a díjtételben minden Hogy e tétel mily mérvben felel meg a gyakor­­j ember kömb­en megfizethet.., lát: élet alaptételének, lássuk egy példában: Valaki- s de a mondottakból az is következik, hogy minél nek 10.000 irtot érő épületei; 15.000 irtot tevő ingó- s nagyobb a biztosított érték, annál nagyobb a fize­­ság, és termény értéke van s ezen értéket elemi csap­­­tendő díjtétel, ellenben csökkenti azt a biztosíték nagy pások ellen nem biztosítja. Ha az épület s egyéb in- j száma, mert a kárösszeg több emberre oszlik el s a gaság leég, ha a terményt elveri a jég, vagyona sem- s társulatnak nagyobb bevételei vannak, misült meg, melyre pótléka nincs. Rendkívül takaró-­­ A­mik itt mondattak, föltétlenül csak azon elemi kus életmóddal s után­­a látó gonddal a csapást 100­­ csapások által okozott, károkra vonatkoznak, melyek esetben 10 egyén 30 év leforgása alatt kiheverheti; az emberi akarattól függetlenek. Biztosítás esetén de 90 eset­ben a kárvallott, elszegényedik, tönkre megy, azonban némelyek szán-szándékkal is követnek el kárt. Biztosítván ezen értékei, biztosítási díjtételben össze- hogy ez­által jövedelemhez jussanak. Állításunk mel­­vissza fizet 200 irtot évenként. E 200 frtnyi dijat tett, szól azon jelenség, hogy a termelési irányok vál­­t­,védelméből fedezheti minden esztendőben, anélkül­­ozásával sokkal több a tűzesetek száma mint rende­­hogy megérezné s teljes nyugodtsággal néz a csapás gen. E tételt nagyobb biztositó társulatok statisztikai del­tőkeértéke nem fog megcsorbulni, mert a 200 eredményei kézzel foghatól­ag igazolják. De bizonyíték­aízért a biztosító társulat magára vállalta azon kosz-­állításunk mellett az is, hogy akadnak, a­kik a jég­kázatot, melyet azelőtt a gazda viselt,­ ellen biztosított gabnaneműjöket ostorral leverik vagy igaz, hogy a 200 frt biztosítási költség már se- egyébként arra törekednek, hogy annak a jégkárhoz lentékeny összeg­e nehéz azt, kiadni, azonban ama hasonló kinézést kölcsönözzenek. Az ilyen bűnös vissza­­bizt­osítók­kal szemben, melyet a kártérítés esete nyújt, élések következtében előidézett káreseteket teljesen nem szabad ettől idegenkedni. Nekünk nemzeti saját- meggátolni nem lehet, bár a biztosítás szervezetében jogaink mellett még nagyon bő terünk van a takaró- erre a legkörültekintőbb el­ővigyázattal ügyelnek,­kosság fokozására s minden eszközzel azon kell­jen- A részvény-biztosítás egyes ágazatai között, leg­yünk, hogy érvényre is juttassuk. — Nem tekinthető fiatalabb a jégkarok eseteire alkalmazott biztositás_

Next