Kecskemét és Vidéke, 1892. január-szeptember (4. évfolyam, 1-63. szám)
1892-06-30 / 39. szám
TXT. é-^r±ol3ram 33. szám.E2ec3l£em.ét, 1332. siá.m.i-a.s 30. közművelődési közlöny. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Kiadóhivatal: III. tized. Budai nagyufcc/.a 4. sz. Minden pénzbeli küldemény ideszityezendő. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. Félévre . . 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 6 kr. ’Előfizethetni bármely postahivatalnál. Felelős szerkesztő, kiadó-és nyomdatulajdonos: Somogyi János. Hirdetések és nyílttéri közlemények jutányos árakon számíttatnak. Bélyegdíj 30 kr. minden beiktatás után. Szerkesztőség: III. tized, Budai nagyutcza 41. szám. Ide küldendő minden írásbeli közlemény. Kéziratok nem adatnak vissza. Nemzetközi zene- és szímnűvészeti kiállítás Bécsben. A „Fin de siékle“, ez a nehéz beteg, ismét áldozhat szenvedélyének. Ismét kiállítást rendeztek a jó bécsiek, hogy Ausztria dicső fővárosába csalván az idegenek ezreit, azokat a lehető legszebb módon kifosztogassák. És mégis nem lehet a kiállítások rendezését feltétlenül kárhoztatni. Bár gyakran kevéssé felelnek meg a czélnak, melyet maguk elé tűztek, mégis elősegítik a különböző nemzetiségek érintkezését és egymáshoz való közeledését, nagyobbfokú tevékenységre kényszerítve az ipart és kereskedelmet, emelik a forgalmat és ha az emberiség egyik osztályát meg is károsítják, bőven kijut a haszonból mindig a másik osztálynak, miáltal az értékfogyás kikerültetvén, az egyensúly meg nem inoghat. Sajnálatos tény azonban és az utóbbi évek eléggé tanúskodnak arról, hogy egyes nagyobb városok a kiállítások rendezését már csakis tisztán és egyedül üzleti szempontból eszközük, hogy szem elől tévesztik, miszerint minden egyes kiállításnál egy magasabb erkölcsi, hogy úgy mondjam, eszményi czél felé kell törekedni, és csak ez után jön tekintetbe a dolog materiális oldala. Így történik aztán, hogy a hevenyében összecsapott, de azért nagy hangon hirdetett kiállítás inkább zsibvásárhoz hasonlít, mint egy az ipart előmozdító nemes institutióhoz. A bécsi zene- és művészeti kiállításnak csak kisebb fele érdemli meg a szemlélő érdeklődését, minthogy a kiállítás túlnyomóan nagyobb része a vendéglőknek, kostoló csarnokoknak stb. van fentartva. Ami a zene- és színművészet szellemi productumait illeti, meg kell adni, hogy azok mesterileg vannak csoportosítva és messze felülmúlják gazdagságban és tartalmasságban a néhány évvel ezelőtt Budapesten rendezett hasonló kiállítást. Beethoven, Mozart, Liszt, Wagner, Haydn stb. stb. számtalan kéziratát, hangszerét, dolgozószobáik berendezését stb. stb. gyönyörű egymásutánban és stylszerű rendezésben szemlélhetjük. Kíváncsiságunk a keleti népek, továbbá a eb inaiák, japánok, amerikaiak és egyébb nemzetek által használt hangszerek iránt is szemlélhetőleg ki lesz elégítve. Egészen máskép áll azonban a dolog a zenei sokszorosító ipar tekintetében, amely egyik kiegészítő alkatrészét képezi a kiállításnak. A hangjegy metszés és az ezt sokszorosító litográfia oly silányul van képviselve, hogy a kiállításnak grafikai szempontból való leírása úgyszólván a lehetetlenségek sorába tartozik. A laikus sem találja meg azt, ami a színek változatossága, a tárgyak sokfélesége és azok észszerű váltakozásban való csoportosítása által gyönyörködtetné! A kiállítás területén elhelyezett Emil Berté & Comp, bécsi zenemű-kiadó czég pavillonja egyesíti a zenemű-nyomdák és zenemű-kiadók legnagyobb részét. Itt találjuk a lipcsei Röder, Geidel, Breitköpf, és Härtel, a bécsi Eberle és társa hangjegy-nyomdák kiállításait. Fájdalom! nagyon csalatkoztunk várakozásainkban. E nagy czégektől egészen mást vártunk volna. Azt gondoltuk, hogy alkalmunk lesz ismereteinket gyarapítani, hogy a hangjegy-metszés avagy a hangjegynyomás terén valamelyes újítással fogunk találkozni, vagy legalább is a meglevő ismereteket a lehető legtökéletesebb mértékben alkalmazva, remek kivitelűmunkákat gondoltunk feltalálhatni. Mindebben adósaink maradtak. E czégek mind megelégedtek azzal, hogy s nehány zeneműnek czimlapját kiakasztva, silány ke-