Kecskemét és Vidéke, 1892. január-szeptember (4. évfolyam, 1-63. szám)
1892-01-14 / 2. szám
ITT*. éT7-±d3ra,m 2. Edecskemét, ±©32. ja,na.áir ±“t- közművelődési heti közlöny. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadóhivatal: Előfizetési ár: Felelős szerkesztő Hirdetések és nyilt- Szerkesztőség: Egész évre 6 frt —kr. téri közlemények juta- V. tized, zöldkert-V. tized, zöldkert- Félévre .. 3 frt — kr. és nyos árakon számit- utczi. 78. szám. utcza 78. sz. Negyedévre 1 frt 50 kr. . . ” tatnak Ide küldendő minden Minden pénzbeli kaidé- v á“ ár,a,12 k,r' K I a 0 0 I T.irásbeli közlemény. , „ Előfizethetni bármely * nme /VACVT mi k oeAyeeaiJ Kr* Kéziratok nem adatnak meny ide czmezendő. postahivatalnál. " LOVAS (ESZLER) GYULA. Suilldeil beiktatás után. vissza. A vallások egyenjogúsítása. Lélekemelő mozgalom indult meg az utóbbi hetekben a hazai zsidóság között, melynek célját a fővárosi lapok bőven ismertették a napokban de nem tehetjük, hogy ily fontos kérdést, mely egész társadalmi életünket hivatva van átalakítani hallgatagon vegyünk tudomásul. A sok századon,át minden emberi jogtól megfosztott, de vallásához mégis hű zsidóság megelégelte azt a szégyenletes állapotot, melybe a haza polgárainak teljes egyenjogúsítása után került, mert egy nem elég világos szövegezésű törvény, ha polgári jogaiktól nem is, de lelkiismereti szabadságuktól megfosztotta őket és kirekesztette'' azon körből, melyben a többi vallásfelekezet mint'édes testvár egyesült. A zsidóság vallása, dacáéra, hogy hívei minden tekintetben hű polgárai voltak a hazának és szellemi tekintetben is előkelő, helyet foglaltak el, — lenézésnek volt kitéve és hívői kénytelenek voltak, minduntalan pirulni a mellőztetés miatt, melyben vallásuk és ők maguk is részesültek. De a faj vérében lévő türelmességi ösztön most is elhallgattatta a jogos panaszokat, csak maguk közt beszélték el egymásnak sérelmeiket, míg más felekezet legkisebb sérelmét is hangos jajveszékelés között vitte nyilvánosság elé. Huszonöt év óta nem mozdult meg a hazai zsidóság, hogy a társadalom részvétét felkeltse és kierőszakolja, hogy vallása ép oly tiszteletben részesíthessék, mint a többi felekezeté. Azonban az idővel e kérdés is megérett csakhogy hiányoztak az emberek kik a látszólag veszedelmes kérdés megoldására vállalkozni mertek volna. Végre ilyenek is akadtak. Felhívásuk elhangzott a hazai zsidósághoz: „ Emberek és hű polgárok vagyunk ! mi is, semmivel sem rosszabbak, mint a többi, mert ne legyenek hát ugyanoly jogaink, mint azoknak, kik csak abban különböznek tőlünk, hogy más nyelven, más szavakkal imádják az Istent, mint mi!“ „Ébredjünk, hogy a jövő ezredév emberei előtt, ne kelljen pirulni, amiért elég kislelkűek voltunk lemondani jogaink legszentebbikéről — vallásunk egyenlőségéről.“ És a szózat nem volt „kiáltó szó a pusztában“, mert a zsidóság megmozdult és január 6-án a fővárosban tartott impozáns gyűlésen kijelenté, hogy minden erejével küzdeni fog a teljes vallásszabadságért és felhívja a hazai zsidóságot, csatlakozzon a mozgalomhoz. Hogy a felhívás nem lesz eredménytelen az bizonyos és nagy része lesz ebben annak is, hogy a mozgalom nem kizárólag a zsidó vallás egyenjogúsítását tűzte ki czélul, hanem az általános vallásszabadságot. „Legyen egyenlő a hon minden fia, ne csak politikailag, hanem vallásilag is, mert az egyenlőség nagyobbá, erősebbé teszi a népet, melynek gyermekeit nem választják el egymástól a mai felvilágosult századhoz nem illő elvek.“ A napilapok napról-napra hozzák a hírt, hogy most itt, most meg amott mozdult meg egy város zsidó lakosága, hogy kijelentse csatlakozását a mozgalomhoz, melynek a fővárosi nagygyűlés adta meg az első lökést. Örömmel konstatáljuk ez alkalommal, hogy Kecskemét zsidó polgárai is mozogni kezdenek, és már a legközelebb gyűlést tartanak, a végből, hogy felemeljék szavukat jogaikért és nyíltan kimondják, hogy a fővárosban tartott nagygyűlésen hozott határozatot magukévá teszk. Szívünkből óhajtjuk, hogy a mozgalmat mennél fényesebb siker koronázza.