Kecskemét és Vidéke, 1892. január-szeptember (4. évfolyam, 1-63. szám)
1892-09-11 / 59. szám
3IT7'- é-^foljraracL 5©. szám, ^ -I^ecskeaadét, á.332. sziepterao.'ber 11-Kecskemét * Vidéke közművelődési közlöny. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Kiadóhivatal: Előfizetési ar: I' szerkesztő és kiadó: Hirdetések és nyilt- Szerkesztőség: Egész évre 6 frt — kr. téri közlemények jutá- III. tized, Budai nagy-III. tized, Budai nagy- Félévre .. 3 frt — kr. Somogyi JailOS. nyog árakon számit- utcza 41. szám. utcza 41. 87. Negyedévre 1 frt 50 kr. ““ tatnak Ide küldendő minden Minden pénzbeli külde- S,g718 A*“*“á? - 6 *7' Fömunkatárs. . . Írásbeli közlemény . .. . ,, Előfizethetni bármely UONTHYICTVÍN 1:belyegdij 30 kr. Kéziratok nem adatnak mony idó cíimezendo, nUiivilleiIAIi* \ ‘\ i i' i* : J postaniTatalnal. minden beiktatás után. vissBft. T. ez. olvasó! Régebb hangoztatott ígéretünkhöz képest a leendő Pestmegyei Hírlap alakját van szerencsénk bemutatni. Az újítás október elsejével lép életbe, de az alak már marad a jelen bemutatás szerint. A Kecskemét és Vidéke az öszszes, amidőn ötödik évfolyamába lép, nemcsak megyei jellegével tesz lépést előre, de megnagyobbított alakja és tere mellett még egygyel többször is, azaz hetenként háromszor jelenik meg, és csak a 6 frt, egész évi előfizetési árban. Haladásunk okát a mai számtól kezdve alább részletezzük. Vidéki hírlapirodalom. Mostoha gyermeke a zsurnalisztikának. Ezt minden nagyítás nélkül elmondhatjuk és meg nem csáfol bennünket e tekintetben senki. Mostoha gyermeke pedig azért, mert a fővárosi hírlapok uralják helyette a vidéket s nem engednek neki tért, hogy terjedjen, nem adnak neki időt, hogy haladjon s ha egy lépést tesz is előre, olyan követelményekkel állnak elébe, hogy megbénítják s elakasztják, oda üldözik az enyészet szélére. Tagadhatatlan, hogy oka ennek maga a vidéki hírlapirodalom is. Mert nem olyan, hogy ha nem is versenyezhet, de legalább pótolja, helyettesítse a fővárosi hírlapokat a vidéken. Helyettesítse pedig azzal, hogy úgy tartalmával, mint megjelenésével minél jobban szolgálatába szegődjön olvasóinak, azok érdekeit minél változatosabb alakban és irányban képviselje, szolgálja. Ha nézzük a vidéki hírlapirodalmat, azt látjuk, hogy orgánumai két osztályba sorozhatók. Pártlapok és nem pártlapok; más szóval kimondva állandó életűek és rövidlétűek. Vidéken pártlapnak van állandósága, addig, mig a párt él. Mert a fenntartás a pártbecsület dolga, a pártérdek ügye. Társadalmi vagy felekezeti, s bármely más irányú lap nem élhet meg; s nem azért, mert képtelen magának olvasóközönséget teremteni. Okai ennek a fentebb elmondottak, okául hozzák még fel az olvasóközönség érdeklődésének hiányát is. Ez olyan ok, melyen könnyű segíteni. Könnyű segíteni úgy, ha semmi anyagi áldozatot nem tekintve, a lap szellemi részére, tartalmára fordítjuk minden igyekezetünket; ha ambícziónkat az képezi, hogy minél tartalmasabb, érdekesebb, változatosabb lapot adjunk olvasóink kezébe s e módon teremtsük meg az előfizetők gárdáját, e módon biztosítsuk exisztencziánkat. Vidéken pártlapnak megélni könnyű, s nem is a lap érdeme ez, hanem a fenntartó párt érdeke. S ez az élet nem élet, csak tengődés. Hanem társadalmi lapnak megélni, úgy biztosítani állandóságát, mint fentebb vázoltuk, nehéz. S ez az élet az igazi élet. A vidéki hírlapirodalomnak erősbödni, hatalmasodni kell. A fővárosi „nagy“ lapok mit sem törődnek a „jó“ vidékkel; azt is kegynek tartják, ha a hírrovatban, vagy egyebütt pár sorban megemlékeznek rólunk. Márpedig a vidéknek is van ügye-baja, amit a nyilvánosság, a sajtó terén minél gyakrabban szellőztetni, minél jobban megbeszélni szükséges. A vidéknek van saját társadalmi élete, kultúrája , közgazdasági mozzanatai, tanügyi állapotai szintén sajátosak és mind olyanok, hogy a nyilvánosság terén megbeszélést, a sajtótól szolgálatot igényelnek. Kevés város van, melynek helyi lapja ne legyen. Igaz ugyan, hogy rövidlétű vegetálás után megszűnik, de mindig akad helyette újabb és újabb orgánum. Hanem kevés lap van olyan is a vidéken, mely nem egy város, de egy nagyobb terület, egy érdekeik és fekvésük folytán egybetartozó több városból, községből álló provinczia szószólója lenne. Pedig így erősödnék pozíciója, igy nyerne önállóságot, tekintélyt, igy biztosíthatná saját exisztencziáját is. Mindaddig mostoha gyermeke lesz a J á r c z a. vít A gyerek. Irta: DERCSÉNYI DEZSŐ. Sietett, szaladt a vonat gyorsan az alföldi rónán, mert nagyon el volt késve. A kerekek csikorogtak , mintha simának, úgy sietett a vonat. Eltűntek fák, bokrok a rohanó kocsik mellett, a kavicsok egybeolvadni látszottak, ha kitekintett valaki a töltésre. Négyen ültünk a bőrdiványokon. Egy fiatal jogász, ki folyton kis bajuszával volt elfoglalva s néha-néha nagy füstöt eresztett ki czigarettájából. Átellenben volt egy iskolagondnok, onnan a Bánátból, ki Kalocsáról jött, hova fiát vitte iskoláztatni, mert a kalocsai jezsuiták gimnáziumát tartja a legjobb tanintézetnek Magyarországon. A gondnok vastag aranylánczával játszott s e közben az iskolákról beszélt, hogy mily igazságtalanság annyit kívánni szegény kisfiúktól s a szülők zsebeiből annyi pénzt ki- venni, ha gyermekét valami jó tanintézetbe akarja vinni. Velem szemben egy fiatal leányka ült, ki szerényen lesütötte a szemeit , ha szóltak hozzá, alig hallható hangon felelt. — Nagyon rohan ez a személyvonat — szólalt meg a jogász. — Bizony csak hogy menjen, nekem délután öt órára úgyis Temesváron kell lennem — válaszolt az iskolagondnok. — Késik, nagyon sokat késik, mondom én, azért siet. Egy kicsit megszakadt a társalgás, mert Üllőn uj utasok szállottak be hozzánk , egy asszony kisfiával. Alig ült le az asszonyság, már is beszélni kezdett s elmondá, hogy Janit viszi a kollégiumba taníttatni, most megy az első osztályba, a normált otthon Üllőn végezte, de gimnáziumba már Kecskemétre viszik, mert az apja is úgy kívánta, de ő a gazdasággal nagyon el van foglalva, nem mehet a fiút beíratni. — Okos fiú, nagyon okos — folytatá — benne van minden örömünk, van még kérem hét gyerek, de már mind elvégezte az isko- láit, igenis. Ezt akarjuk katonának. Ő ugyan azt mondja, hogy katona vagy pap lesz, de hát majd meglátjuk, legjobb, ha katona lesz. Szép csillogó mentében fog ülni a lovon, parancsolni fog alantasainak, nagyon szép élet lesz az, igenis. Beszélt még sokat, de a vonat dübörgésében alig lehetett valamit is kivenni szavából. A gondnok félbeszakította: — Talán jó lesz, ha a fiúcska bejön a a pőreállásról, mert az ajtót be fogja csapni a szél s akkor baj lesz. Az asszonyság oda fordult a fiúhoz: — Janika gyere be, nagyon hűvös az idő, ne állj ott. Jöjj ide! A fiú mintha nem is hallaná, nem is for- I dúlt arra, hanem csak bámult kifelé s nézte az egybeolvadó kavicsokat, — Nagyon jól van nevelve — fordult felénk az asszonyság, — az apja meg én is jó szigorúan tartjuk, igenis, csak a kollégiumban is olyan erősek legyenek hozzá. Gyere már Janika, a szél becsapja az ajtót