Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-08-01 / 64. szám

2. oldal, Kecskemét és Vidéke a hárommal. Igen,, mert szülővárosa akkori vezető férfiai hamar felismerték benne az alapos készültségű, komoly, lelkiismeretes és minden közügyért dolgozni is kész munka­erőt. Örültek tehát és megnyugodtak, ha az egyházi, városi és társadalmi közintézmények munkásai és vezetői közé megnyerhették. És amint a közönség egyre jobban megismerte, amint közbecsültetése és tekintélye egyre nőtt, ezek a „becsületbeli munkák“ vagy mint a régiek mondták, „nobile officiumok“ is egyre szaporodtak. Évtizedeken át ráillenek azok a szavak, melyeket a latin életrajzíró Themistoclesről mond: „Nulla res maior sine eo gerebatur“ (egyetlen fontosabb ügy sem tárgyaltatott nélküle). És Dömötör Sándor vállalta ezeket a nobile officiumokat és sem időt sem fárad­ságot nem kímérve, szentelte nekik munka­erejét. Tette pedig ezt abból a kötelesség­érzetből, amely az ő, föntebb már jelzett főnként életfelfogásából eredt. Látható szeretettel áldozta idejét és és munkáját az iskola­ügyeknek részint azért, mert piarista korában maga is tanár­kodoa, legfőképpen azonban azért, mert a nevelés-oktatásnak nagy erkölcsi, nemzeti és kulturális fontosságát senki nála jobban át nem érezte. Félévig volt tanár a helybeli ref. jogakadémián. A községi iskolaszéknek első megalakulásakor ő lett a jegyzője és mint ilyen, ő készítette az első terjedelmes jelen­tést Kecskemét népoktatásügyének akkori ál­lapotáról. Majd évek során át (10 évig) volt a községi iskolaszék elnöke, tagja pedig 30­ éven át. Én tanúbizonyságot tehetek róla, mily sok időt töltött el iskolaszéki és tan­ügyi bizottsági üléseken a községi népisko­lák ügyeinek intézésével és azonfelül is hányszor tanácskoztunk órákon át azon, miként lehetne a város ugyancsak elmaradt népoktatását minél­­ gyorsabban és külsőleg - belsőleg minél alaposabban fejleszteni. A tanügy és általában a közügyek terén vég­zett közhasznú munkásságáért királyi kitün­tetésben is részesült, amennyiben 1901-ben a Ferenc József rend lovagkeresztjét kapta. Talán itt van leginkább helyén, hogy az ő jótékonyságáról is szóljak. Mert az említett nobbile officiumok betöltésére for­dított idő és munka, ha a kérdés mélyére tekintünk, tulajdonképpen a közügyek ré­szére való adakozás. Közismert az a jóté­konyság, melyet áldott szivü népével egye­temben egész életén át gyakorolt. Pénzbeli adományait pedig, melyeket helyi és orszá­gos közművelődési, jótékonysági és hazafias célokra áldozott és áldoz folytonosan, bajos, volna elszámlálni. Dömötör Sándor azon ritka férfiak közül való, akik mindazt, amit a társadalomtól kaptak, kamatostul vissza is fizették neki. Szülővárosa politikai mozgalmaiban is tevékeny részt vett, sőt évtizedeken át vezető szerepet is vitt. Tette ezt megint kötelesség­érzetből. A közügyek terén való munkásságának nagy és látható köre mellett színpompájuk­­kal és melegségükkel tűnnek fel életének azok a szűkebb, diszkrét körei, melyekken belül szirénik-lelkének nemes vonásai ra­gyogó fénnyel tündökölnek: baráti, vallási és családi élete. Az ő barátsága nem azok­hoz a virágokhoz hasonló, melyek rikító szí­neikkel csalogatják a rovarvilágot, de ame­lyek virághullás után elhagyatottan állanak. D­e az barátsága olyan, mint a kertnek, vagy a ligetnek hatalmas lombozatú fája, mely alatt egyaránt húzódunk meg napfényben és zivatarban, mely alatt nem egyszer vidám órákat is töltünk és amelyre mindig büsz­keséggel és hálás szerettel tekintünk. Szóval bensőbb barátaihoz való viszonya klasszikus példája az olyan barátságnak, mely csak a valódi jellemek tulajdonsága. Vallásossága a legmélyebbek és leg­tiszteletreméltóbbak közül való, amit életem­ben láttam. Egyháza igazait szolgálni és vé­deni mindenkor kész. De senkit vallásáért nem bánt. Vallási külső szertartásokhoz is ragaszkodik, de mégis legfőképpen „lé­lek­ben és igazságban“ imádja az Istent. Innen van, hogy neki a vallás a megnyugvásnak, a vigasztalásnak és a bölcsességnek kia­padhatatlan forrása volt mindig és ma is az. Családot 1871-ben alapított. Feleségül vette Kecskemétnek akkor egyik legszebb leányát Bakuié Borbálát s ezzel megterem­tette azt a valóban szép és boldog családi életet, mely ritkította párját. A bájos fiatal asszony vallásosságban, jószívűségben és kötelességérzetben vetélkedett férjével. Ez a lelki harmónia, párosulva a fiatal asszony vidám kedélyével, háztartási ügyességével és férje iránti mély vonzódásával, oly ked­vessé, meleggé és vonzóvá tette a családi életét, hogy Dömötör Sándor teljes boldogságát föltalálta benne. Jöttek a gyermekek. A ház élénkebb lett. De a családi élet bensősége nem változott. Aki ezt közelről láthatta, bizony egy kis földi menyországot látott. Megérték gyermekeik szányra kelését, családalapítását is. Hanem azután szomorú napok is következtek: Dömötör Sándor el­vesztette 1899 ben áldott nejét, 1916-ban pedig annyi szép tehetséggel megáldott leg­idősebb fiát, Sándort. Azóta megmaradt gyermekeiben, unokáiban és a lankadatlan munkában talál megnyugvást, azután meg szeretteinek sírjának látogatásában, melyhez gyakran elviszi nemcsak kertjének virágait, hanem szivének felejteni nem tudó érzel­meit is.* És most, midőn leteszem tollamat, szinte hallom, amint mondod kedves bará­tom : „Ha ezért ünnepeltek engem ? Mindez semmi, nem érdem, mert hiszen kötelessé­gem volt, amit tettem!“ Nem szállunk veled pörbe. De azt nem tilthatod meg, hogy mi tisztelőid, polgártársaid, szülővárosod büsz­kén mulathassunk rád, mondván: „Íme egy derék férfiú, akihez hasonlót sokat adjon Isten a mi szerencsétlen hazánknak !“ Tudtára adatik mindenkinek. Kilóg a lóláb. Ez nagyon csúnya lehet, gondolja magában a nyájas olvasó. Pedig úgy van. Bizonyos uraknak és úri köröknek nagyon fájhatott, hogy külföldön nem óbé­­gathatnak fehér terrorról, zsidóüldözésekről és más jóról. Mert hiszen a „menekült“ népbiztosok is, meg ezeknek csábosaik is, a fehér terror dühöngésében bízva, remél­ték, hogy majd a románok ismét besétálnak és az „üldözött fajt“ ismét régi jogaiba ültetik vissza. És most szomorúan kell lát­­niok, hogy mindebből nem lesz semmi, mert az ántant rájött a hazugságokra és nem hisz már a zsidóknak. Néhány nappal ezelőtt francia urak jöttek Budapestre tárgyalni a magyar kor­mánnyal. Erre az alkalomra okvetlenül be kellett mutatni a vendégeknek egy kis „fehér terrort“ kóser kiadásban. Megrendezték hát az ismerős verekedéseket a Lipót-körúti Club-kávéházban. De ugyan ki fogja azt elhinni, hogy az ébredők csinálták volna az egészet. Hiszen ilyen csak a hazájuk ellen áskálódó fajtestvéreknek használ. Nem nehéz tehát megtalálni az összefüggést. Vaknak kell annak lennie, aki itt meg nem fogja látni a kilógó lólábat! h. Gy. Rövid hi­rek. A török békét ma vagy holnap alá­írják. — Pozsonyban a cseh megszállás alatt működő magyar jegyzők kongresszust tartot­tak, melyen kimondották, hogy nem ismerik el a cseh államiságot. — Ferdinánd oláh király Belgrádba készül a jugoszláv-román szövetség előkészítése végett. — A Skoda­­gyárban nagy robbanás történt, melynek eddig húsz halottja van. — Az a hir, hogy Varsót a lakosság és a külföldi missziók elhagyták volna, teljesen alaptalan. — Az orosz vörös kormány el akarja halasztani a fegyverszüneti tárgyalások megkezdését. — Nem osztják ketté Pest megyét. — Törvény­­javaslatot terjesztett be Karafiáth államtitkár a testnevelés reformjáról. — Megkezdték a perbeszédeket Strausz István ügyében. — Az uzsorabíróság aug. 1-én megkezdi a mű­ködését. — Interpellált Bottlik a Lipót­­körúti tüntetés ügyében. — A Labdarúgó­ Szövetség megtiltotta a professzionista és a­ NAPI HÍREK. Naptár: 1920. évi augusztus 1. vasárnap. — Róm. Kath. Péter. — Protestáns: Péter. — Gö­rög-orosz : 1920. július 19. Diusz. — Napkelte 4 óra 38 perc, napnyugta 7 óra 34 perc. Időjárás: A központi meterologiai intézet jelentése szerint a következő időjárás várható , változó. — Egyháztanácsi ülés. Folyó hó 2-án, hétfőn d. e. 10 órakor a róm kath. egyház­tanács ülést tart. Tárgy: 1. Építési felügyelő és iskolaorvos választása. 2. Az alkalmazot­tak segélyezése. 3. A zárda és az iskolák felszerelése. 4. Folyó ügyek. — Az Árvizsgáló Bizottság hétfőn d. u. 4 órakor ülést tart. — Porciunkula búcsú. A sz., fér. ren­diek templomában augusztus 2-án tartják, még a vidék részéről is, a nagy érdeklő­désnek örvendő porciunkulai búcsút. Ez alkalommal az ünnepi sz. misét 8 órakor P. Faragó Fábián zárdafőnök celebrálja, utána dr. Balanyi György kegyesrendi tanár tartja az ünnepi sz. beszédet. — Az Amerikából hazajöttek besorozása. A honvédelmi miniszter elrendelte az Ame­rikából hazajött, vagy ezentúl hazaérkező 1895—98. évfolyambeli születésű férfiak besorozását. — Az Angolkisasszonyok róm. kath. tanitónőképzőintézetének növendékei iskolai értesítőjüket vasárnap a 8 órai szentmise után átvehetik. — A katonai ellátásban részesülő nem ténylegesek özvegyei és árvái felhivatnak, hogy a katonai nyilvántartó hivatalban augusztus hó 10-ig, (Ó-kollégium, földszint balra a kapu alatt) feltétlenül jelentkezzenek, mert a későbbi jelentkezők az ügykezelés nehézségei miatt csak hosszú idő múlva fog­nak illetményeikhez jutni.­­ A kenyér új maximális ára Buda­pesten. Az új lisztárakat megállapi kormány­­rendelet alapján a fővárosi tanácsa a kenyér legmagasabb árát kilogrammonként a kö­vetkezőkben állapította meg: a barna ke­nyér ára 5, korona, kevert fehér kenyér ára 13 korona. Étkezőhelyeken kiszol­gált 4 dekás kenyéradagok ára barna 40 fillér, kevert­­fehér­­ korona 30 fillér. Az új árak valamivel magasabbak a régieknél. Itt említjük, hogy ezen árakon a kormány által később megállapítandó időtől kezdve csak azok kapnak kenyeret, kiknek évi jöve­delme a 25.000 koronát meg nem haladja. — Előadás a katonáknak. Pénteken este szép számú hallgatóság nézte végig az előadást, amelynek keretében Katona József költő életét és Bánk­ bán drámájának szerep­lőit és történelmi vonatkozásait, a második képsorozatban pedig Amerikát ismertették néprajzi és történelmi keretben. Az előadás előtt és közben Pongrácz főhadnagy adott elő zongoradarabokat. Kívánatosnak tartandók, hogy ezeket az ismeretterjesztő előadásokat minél többször ismételjék meg, hogy ily módon a kaszárnyát is belevonhassuk abba a nagy harcvonalba, amely tanult, értelmes magyarságért­ tör előre. — Iparostanonciskolai bizottság gyűlése. Péntek délután a szakirányú iparos tanonc­iskolai bizottság ülést tartott, amelyen az in­tézet új szervezeti szabályrendelet tervezetét tárgyalták Györffy Balázs elnöklete alatt, aki az iparostanuló ifjúság vallásos nevelésére a jövőben a legnagyobb súlyt kívánja helyezni. A bizottság még az ipariskolánál szervezendő két új rendes tanári állás betöltésével is fog­lalkozott, amelyre okleveles polgári iskolai tanárt esetleg szünidei tanfolyamokon képe­­sített tanítókat választana. A bizottság e tárgy­ban és a pályázat kihirdetése miatt a várost mint iskolafentartót felkeresi. N­ TI fégi hogy más Hivá­­lag, kard megk Első Szeg 64. «zám. patok alakítását. — A Tisza-bű­nügy főtár­gyalása hétfőn megkezdődik. Kétszáz tanút hallgatnak ki. A tárgyalás előreláthatólag szeptember közepéig tart. — Rubinek Gyula a fővárosi iskolák államosítása ellen nyi­latkozott. Hova megyünk vasárnap ? per 9 Mahertbe!­­ l és Jól m Sza stb­mes Elsi Sze A I. ság a­ti, W •E Kec nag­ den tér pák troll üves 1-tő kom­ milt egy kére a n­­nyo: szol BG Úgy tény gy.

Next