Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-05-30 / 12. szám

Vasárnap, 1920 május 30. Ára: 80 fillér. I. évfolyam, 12. szám. K­ükin­tti k­ili” ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon: 135. Telefon: 135. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. a róm. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNyít, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. • * QAD • •• • \A_/V • • Sir a kis hamis. Dusán ontja krokodilos könnyeit a Nép­szava a kommunizmus vandalizmusa miatt és folytonosan kesereg azon csapásokért, amelyeket csőstül zúdított a magyar nép nyakába. És amíg kifelé e könnyes ábráza­tát mutatja ez a kétarcú Janus, addig bent a szerkesztőségben tárt karokkal fogadja a vörös banditákat, ezeket a galiciai férgeket, hogy velük együtt előkészítse és a kellő pil­lanatban ismét ránk borítsa a kommün fel­világosodás sötét éjszakáját. Most ugyan ma­gyar trikolort lenget a szél a Népszava por­tája fölött, de belül vörös minden; nem csoda, hisz ott a Mogendoved vörös csillaga árasztja keleti vörös fényét. Kifelé átkozza a gyalázatos békeszerződést, de Tatabányán szigorúan megtiltja a munkásságnak, hogy belépjen a Területvédő Liga Egyesületbe. Hát maagyar munkások! Mondjátok meg őszintén, mennyiben érdeketek az, hogy Er­dély ezentúl a bocskoros oláhoké legyen? Nem nektek szolgáltatta elsősorban Erdély a bányáiból a megélhetésiekhez szükséges munkaanyagokat ? Még mindig vakok volná­tok? Még mindig nem látjátok, hogy a ti galíciai vezéreitek csak lépcső gyanánt hasz­nálnak fel benneteket, amelyen fölfelé ha­ladva akarnak eljutni a beképzelt rögeszmé­jük világhatalmi polcára! Még most is azt hiszitek, hogy a zsi­dók segítették elő a ti jobbléteteket! Még most is azzal ámítjátok magatokat, hogy ők verekedték ki számotokra a munkabér eme­lését ! Hát igen,­­ fölemelték, de nem miat­tatok, hanem a saját előnyük szolgált erre alapul. Te munkás kaptál 50 percentes bér­emelést és ugyanakkor 100 percenttel emel­kedett az általad készített áru értéke. Az ilyen jóindulatú béremelés, mint láthatod munkástestvérem, egyenesen a te kiuzsorá­­zásodat célozta azért, hogy ne hulljon ki szívedből a lázadás, elégedetlenség és a gyű­lölet romot termő viharmagja, amely szá­mukra megtermi az állandó zavaros helyze­tet, melyben oly dúsan halásztak a maguk számára s a mi végtelen kárunkra. Még mindig nem látjátok be, hogy a magyar fegyverek dicsőségét a tőlünk telje­sen idegen érzelmű és gondolkozású Nép­szavának, meg a hozzáillő Világ című sza­­badkőm­űves, zsidó érdekeket szolgáló lapnak lelketlen uszításnak lett az áldozata. Ennek az ördögi uszításnak estek ál­dozatul a mi szerencsétlen hazánk legszebb és legértékesebb területei, melyek bőven on­tották dús kincseiket. Ne feledd magyar munkás, hogy a világ leggyalázatosabb bé­kéjét azok a szabadkőmivesek gyártották, — a neveiket olvashattad a napilapokban, — akik a ti vállaitokon emelkedtek a békekötés asztaláig. És ezt a békét is azért csinálták, hogy ne legyen béke, mert szerintük nem lehet béke addig, míg el nem érték a saját célju­kat, a ti rabszolgaságtokon alapuló világ­uralmukat. Nem éreztétek a kommunizmus alatt a rabláncokat a tagjaitokon ? Hiszen tehetetlen báb voltatok, pedig szabadságot harsogtak a hazug torkok a fületekbe. Azok a vörös csillagok, amelyeken a kereszténységtől köl­csönzött jelszót olvastátok: „E jelben fogsz győzni!“ — nem a ti szabadságtok előhír­nöke volt, ez a ti szabadságtok éjszakáját jelezte s amig a szenvedély mámorában aludt a lelketek, ez a csillag vetette homályos fé­nyét a honrabló, nemzetrabló és mindent rabló kalandorokra, ezekre a sötétség álarcos banditáira és az éj leple alatt rád verték a szabadsághoz címzett rabbilincset. Szabadságot harsogtak a füleitekbe ezek az éjjeli kuvikok, mialatt a Vörös Új­ság garmadával ontotta rátok a parancsok légióját, amelyek a főfő rablóvezérnek, a sikkasztó, csaló, gyilkos Kun Bélának és cinkostársainak a hisztérikus fejéből pattan­tak ki. Fölösleges már említenem, hogy Kun Béla 70,000 korona erejéig könnyítette meg még béke idején a munkásbiztosító pénztárat, milyen izgalmas szíve is volt a szegény el­nyomott, beteg munkástestvérek iránt. De egyenlőséget is hirdettek, hisz jel­szó bőven akadt náluk, ez nem került pénzbe, sőt bőven termelte a gyümölcsét a nyomorgó népbiztosoknak, akik dúsan terí­tett asztaloknál dőzsöltek meg a munkás, a nyomorult Lázár, még nyomorultabb lett, még morzsa se jutott neki a dúsan terített asztalról. De legyünk igazságosak! Jutott nekik bőven a fehér bankókból, hisz ebből annyi volt, hogy az utcán szemét gyanánt söpörték, mert senkinek se kellett az érték­telen papírrongy, legkevésbbé az úgyneve­zett munkásvezéreknek, akik a kékpénz iránt érdeklődtek, melynek bőségéből most vígan élik tovább a munkásjólét nagyobb dicső­ségére világukat ezek a szájhősök, akik a részben jónak látták elillanni, pedig ugyan­csak nagy hangon gyalázták a gyávaságot, meg a sötétben bujkálókat. Testvériséget is hirdettek bőven és talán még sohse néztünk oly ellenséges szemekkel egymásra, mint az ő uralmuk alatt. E jelszóval sikeresen kioltották a gyer­mek­­ekéből a szülői szeretetet és viszont­­ ezzel az állat alá aljasították le az embert, kinek pedig méltóságot adott az isteni kép­mása. Ezt is bemázolták vörös festékkel, mert az alvilág lakói nem nézhetnek az emberi lélek ragyogó fönségébe, mely az örök fény forrásából árad reájuk. És akivel ezt megtudták tenni, abból ki is veszett az ember, de még az állat is. Ellenségévé tették a munkást a legjobb édesanyának, a saját édes hazájának és amíg vele meggyűlöltették, ők szeretettel ölelték a keblükre az új Kánaánt, amelyet te munkál, oly könnyelműen akartál elvenni magadtól. Úgy bántak el veled, mint az a gyermek, ki a játszótársa játékát úgy szerzi meg magának, hogy azt lebecsüli. Térj magadhoz hát, munkástestvérem, és térítsen észre főleg az a gyalázatos béke­­szerződés, amelynek aláírására késztetnek most bennünket azok a tőled és érdekeid­től annyira távol álló zsidó-szabadkőmives világámitók. Majd lassacskán belátod te is, hogy ezt a háborút is ők kovácsolták a saját céljuk elérérésére s a mi kimondha­tatlan gyászunkra és veszteségünkre a tit­kos és a világ szeme elől jól elzárt mű­helyeikben. Olvasd el az „Uj Nemzedékinek alább közölt cikkét, amelynek a címe „Cion bölcs vénei“ és meríts belőle okulást­­a jövőre nézve ! „Cion bölcs vénei“ Angliában az antiszemitizmusnak nem igen vett tere, talán azért, mert az angol faj tudott legjobban megküzdeni a zsidó befo­lyással. A háború alatt Angliában is változás történt. Röpirat jelent meg mostan a „zsidó veszedelem“ címmel, mely Nílus orosz pro­fesszor 1905-ben kiadott munkájának fordí­tása. Az orosz professzor e munkájában ok­mányokat közöl, amelyeket egy titkos nem­zetközi zsidószervezet adott ki. E szervezet, amelynek élén „Cion bölcs véneinek“ taná­csa áll, a keresztény népek szabadságának és a keresztény államok függetlenségének megdöntésére irányul. Hogy e röpirat után milyen nagy a megdöbbenés Angliában, leg­jobban bizonyítja az, hogy az eddig egyál­talában nem antiszemita lap, a Times fog­lalkozik a röpirattal és szigorú vizsgálatot követel. A kiadó az okmányok tartalmát több pontra bontotta. Az első megállapítja a zsi­dók nemzetközi politikai szervezetét. Egyedüli célja a világuralom megszerzése. A negyedik foglalkozik azzal a módszerrel, mellyel a világuralmat biztosan el lehet érni: a nem­zetek politikai testének bomlasztó politikai eszmék által való szétrombolása. Ezek az eszmék: liberalizmus, radikalizmus, szocia­lizmus, kommunizmus és végül az anarchia. A hetedik pont a következő: A sajtó, a szín­ház, tőzsde, tudomány s maga a törvény is azok kezében van, akiké a pénz. Ezenkívül kezében van sok eszköz még, hogy az ifjú­ságot erkölcstelenségbe s a felnőtteket a bűnbe vezessék. Hogy a keresztények ideális, a keresztény kultúrától megtöltött gondolat­­világát a pénzéhséges életfölfogással cserél­jék föl. „Egész Európában hatalmas munkás­tömegeket fogunk az utcára űzni. Fel fogjuk emelni béreiket, de ez nem fog rajtuk segí­teni, mert ugyanakkor a legfontosabb élelmi­cikkek ára hirtelen magasra szökik. Új tör­vények által a szolgálatunkba kényszeríttet­­teknek politikai életét úgy akarjuk szabá­lyozni, hogy azok csak gépalkatrészek legye­nek. Ilyen törvények lassankint mindazokat a szabadságokat megszüntetik, melyeket a keresztényeknek előbb engedtünk. Lényeges, hogy minden államban hatalmas proletárius legyen mellettünk és szolgálatunkba hajtsuk a katonaságot és a közbiztonság szerveit.“ A Times megállapitja, hogy a Britt- Muzemnban levő kiadás 1906. aug. 10-én kelt. — Ha meggondoljuk, — írja az angol lap, — hogy ezeket a nyilatkozatokat 1905- ben közzétették, akkor látjuk csak, hogy egyes pontjai már beteljesült jóslatok s az ember hajlandó elhinni, hogy „Cion vénei“ az eseményeknek valóban elrejtett okozói. — Mik ezek az okmányok? — kérdi tovább a lap. — Hitelesek? Ha azok, micsoda go­nosz szervezet főzte ki e terveket? Vagy ha­­hamisitottak, akkor honnan van a jóslatszerű, megdöbbentő karakterük? Azért harcoltuk végig a borzalom éveit, hogy mikor a német világuralom titkos szervezetét szétromboltuk és kiirtottuk, helyében egy újat találtunk, a­mely még veszélyesebb és titkosabb? Vagy amikor nemzeti testünk minden idegét meg­feszítettük és kikerültük a német békét, hogy most egy zsidó béke karmaiba essünk? Eseménynek vesszük, hogy ez a cikk a Timesben megjelent. A legtekintélyesebb angol lap vizsgálatot követel­ Úgy látszik, az antant államaiban is gyökeret vert a meg­győződés, hogy ez a béke a nemzetközi zsi­dóság műve. A „Deutsche Zeitung“ foglalkozik a Times cikkével s megállapítja, hogy Nílus munkájának első kiadása még 1902-ben je­lent meg. Legújabb jelentéseink Szél Nándor kirakatában olvashatók.

Next