Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-08-04 / 66. szám

Kecskemét, 1820 augusztus 4. Szerda E. évfolyam, 66. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK ! FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF, szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. ; . . . ; Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU, a rom.kath.bérház átjáró udvarában. Telefoni 135. Egyes szám I­I. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Megint a munkáskérdés. Az országos érdeklődés előterében me­gint a munkáskérdés áll, s nem hangzik el parlamenti beszéd, mely e kérdés megoldá­sának sürgősségét, s fontosságát ne hang­súlyozná. Hogy eddig oly kevés, mondhatni semmi sem történt a munkásosztály válsá­gának megoldása érdekében, annak az oka főleg a nagyközönség azon idegenkedésében olykor gyűlöletében keresendő, mellyel e kérdés felvetését fogadta. Ezen idegenkedésnek oka kétségen­­kivül a vörös múlt emléke, mely a lelkiis­meretlen demegógok aljas nemzetrontó mű­ködésének eredménye. A munkáskérdés azonban nem a munkás vezérek kérdése, s ha a múltban ezek a maguk becstelen érvé­nyesülésének érdekében ki is játszották a szociális kérdést a nemzet ellen, ma éppen az ország érdekében kell megoldani végleg és sürgősen ezt a kérdést. Meg kell oldani elsősorban ezért, mert a termelés problémája nem választható el e termelők szociális problémájától. Meg kell­ oldani másodsorban ezért, hogy ez a kérdés végül le­kerülhessen a napirendről, mert ha megoldatlanul hagyjuk sokáig, mindig fenyegetni fog ez a vesze­delem, hogy politikai kalandorok — kik mindig akadnak fölös számmal — ismét fejtetőre állítják e kérdést, megint átlátszók a kérlelhetetlen osztály­politika terére, nem törődve azzal, hogy a nemzet nem bír ki még egy súlyosabb megrázkódtatást. A kérdés elodázhatatlan megoldását követeli az általános társadalmi konszolidáció. Mert addig rend nem lehet az országban, míg az ország tagjai leküzdhetetlen anyagi nehézségekkel küzdenek. Akinek kenyér­gondjai vannak, az nem képes teljes munka­erejével nekifeküdni a rekonstuálás nagy mun­kájának. Az egyes gazdasági problémáját, pedig csak a társadalmi elrétegeződésen keresztül lehet megoldani. Az egyes munkás helyzetét csak akkor javíthatom, ha az egész munkáskérdést javítani tudom célszerű törvé­nyekkel s intézményekkel. Csakhogy amilyen fontos a munkás­kérdés s amennyire nem szabad idegenked­nünk tőle, annyira fontos a többi társadalmi osztály egészséges szervezkedése is. Olyan szervezkedése, mely nem átkol még nagyobb politikai ellentétek az osztályok közé, hanem mely a nemzeti nagy célt tartva szem előtt felismeri osztályának hivatását s ezen hiva­tásának teljesítéséhez feltétlenül szükséges szociális erőket s eszközöket előteremtve összhangban tud haladni a többivel. Ha majd nálunk úgy az ipari mint a mezőgazdasági munkás, úgy a kisgazda mint a középosztály megérti az egészéges szoci­ális szervezkedés fontosságát s ennek érde­kében egymást támogatni hajlandók, akkor lépünk csak a társadalmi konszolidáció te­rére. Addig üres fecsegés vagy Potemkin falu építés minden a konszolidációról. Több megértést, több bizalmat kell kérnünk a közönségtől a munkáskérdésben. Megoldásától, erőnk tudatában nem kell már félnünk, mert egészségtelenül, torzul, más osz­tály s a nemzet rovására nem nőheti ki ma­gát, ellenben félnünk kell meg nem oldástól, elodázásától, mert igy tág teret engedünk a destrukciónak s a konszolidáció teljesülését beláthatatlan időre kitoljuk. Minden ember s minden osztály a saját saját s a nemzet érde­kében követelje a munkáskérdés egységes, alapos s gyors megoldását. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 1II­I. A baranyai magyarság mozgalma. Budapest. A Nemzeti Sajtó Iroda értesülése szerint Pécsett és Baranya megye megszállott részén mozgalom indult meg az iránt, hogy a szerbek kivonulását a budapesti antant misszió ujján magától az antantól kérjék. Egy memorandumot szerkesztettek, amelyet 800.000 ember nevében és megbízá­sából 500 vezető állásban levő egyén írt alá. Midőn a memorandum majd­nem teljesen készen állott az átadásra, dr. Loránd Jakab nevű pécsi ügyvéd elárulta a mozgalmat a szerbeknek. A szerbek legerélyesebb vizsgálatot indítottak és besúgás alapján a moz­galom vezérei közül többet letartóz­tattak, így Vissy László volt főispánt­­ és másokat. A szerbeknek a nyomo­zásban segédkezet nyújtott dr. Ham­burger Jenő volt népbiztos, valamint Hajdú Gyula Baranya megye volt kommunista kormányzótanács biztosa. Emelkedett a tatai szénbánya termelése. Tatabányáról jelentik, hogy a tatai állami szénbányában a napokban ör­vendetes javulás állott be a szén­ter­melésben. A munka teljesítmény már­­már megközelíti a béke időbeli ter­melés nagyságát és az átlagos napi termelés ma már 400—450 vagonra rúg. Új bankjegy Ausztriában, Szombathely. Az osztrák-magyar bank bécsi főintézete augusztus elsején egy telje­sen új fajta 100 koronás lebélyegzett állami osztrák bankjegy­­kibocsátását kezdte meg. Kétezer jugoszláv katona Pécsett. Kaposvárról jelentik, hogy július utolsó napjaiban Pécsre újabb kétezer jugoszláv katona érkezett, akiknek legnagyobb része a legfiatalabb korosztályhoz tartozó újonc. Szerb ravaszság. Kaposvárról jelentik, hogy a szer­­bek mozdonyok javítására kötött pak­tum szerint nagyobb mennyiségű sze­net tartoznak nekünk szállítani. Azon­ban a szenet eddig nem szállították, amit avval indokolnak, hogy ha külde­­nék a szenet, a kommunista bánya­munkások azonnal beszüntetnék a munkát. A valóságban azonban úgy áll a dolog, hogy minden akadály nélkül el lehetett volna küldeni a sze­net, amelyet azonban a szerbek a munkások szájába adott szláv ravasz­sággal kigondolt ürüggyel tartják vissza. Iskoláink működése a lefolyt tanévben. Az angolkisasszonyok tanítónőképző inté­zete az 1918. évben kezdte meg városunkban működését két évfolyammal. Két évi működés után az intézet nem­csak életképesek, de hézagpótló intézmény­nek bizonyult, mely lelkes munkával igyek­szik, hogy úgy szellemi, mint erkölcsi fe­szültség tekintetében minél kiválóbb tanító­nőket neveljen a hazának. A proletárdiktatúra az intézet növendé­keit, mint leendő tanítónőket, minden oldal­ról iparkodott megnyerni a kipróbálásán új komunista­ eszméknek. Kötelező is lett reájuk az agitátor-apostoloknak előadásait meghall­gatni, de egészben véve 2—3 ilyen „oktató“ beszédet hallgattak meg az iskolán kívül. Legnagyobb részük közömbös, vagy éppen ellenvéleményesnek mutatkozott a reformáló leckékkel szemben. A „bizalmi“ szerep be­töltése csak futó kísérletezés maradt és ne­vezetesebb mozzanatokat nem teremtett. Egyeseknek az új irányzat felé hajló nyilat­kozatait okos türelemmel viselte a többi és elmérgesedő pártoskodás nem fejlődő ki. A népbiztosság tanügyi megbízottai egyszer keresték fel az iskolát azon célból, hogy megtapasztalhassák, mennyiben járatosak és avatottak a komunista tanokban. Az órarendből kiküszöbölt hittanítás helyett, ügyesen vezetett szociológiai előadá­sok után, melyeket Csősz László, a lélektan tanára tartott, elég tartalmasan szűrték le a lényeget és írásban kellett rögtönözve meg­felelniük a vizsgáló kiküldötteknek. Ebből készültek tanulmányt összeállítani, mint ítéli meg az ifjúság az új világrendet, melyet megteremteni akartak. Hittant tovább is tanította az órarend keretén kívüli időben és a növendékek a templomban nyilvános vallásgyakorlatokon mindenkor megjelentek. Az 1919—20. évben a tanítónőképző in­tézet a szabályszerű fejlődés folytán a III. évfolyammal bővült. A tanulók valláserkölcsi nevelése an­nál inkább is fő gondjukat képezte, mert ha az elmúlt romboló évnek nem is mutat­kozott éppen az iskolában végleges hatása, tudjuk jól, hogy a lezajlott erőszakoskodá­sok lappangó mérgezést is hagyhattak az ifjúság lelkében, amiért az még inkább ta­pintatos, gondos helyrehozó eljárást kívánt. A hitélet öntudatos gyakorlása tanítványaik­nak azon kívánságában nyilvánult meg, hogy vallástanáruk alapítsa meg végleg az ifjúsági Mária- kongregációt. Ez 1919. december 8-án az első tagfelvétellel meg is történt. Ugyan­akkor igazi keresztényi megértéssel más val­­lású társaik igen kedves matinéval lepték meg az új kongreganistákat. A tanítóképző a folyó tanév alatt az iskolafentartók áldozatkészsége és előrelátása folytán fűtő­anyaggal úgy el volt látva, hogy működését megszakítás nélkül foly­tathatta. A tanévet június 27-én, záróünnepély­­lyel fejezték be és június 30-án tartott Te Deum után osztattak ki a bizonyítványok. Az intézet III. évfolyama a folyó tan­évben nyert nyilvánossági jogot. Az intézetnek a három évfolyamon 48 növendéke volt, kik valamennyien felsőbb osztályba lépnek. Az intézet a jövő tanévre négy évfo­lyammá lesz, internátust nyit és a képzővel kapcsolatosan gyakorló iskolát állít fel.

Next