Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-08-08 / 70. szám

Kecskemét, 1920 augusztus 8. Vasárnap I. évfolyam, 70. szám. ItuTu­síts IIIérT FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. előfizetési Arak ! Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon­­ 135. Egyes szám I K. : : 9©. : : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Kecskemét­ III., Arany János­ u. 6. sz. a rím. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Romok és sebek. Már maholnap egy éve, hogy a lelki­­ismeretlen vörös hóhérok uralmának helyébe a magyar nép uralma lépett. Szabad-e egy év után kérdeznünk, hogy tettünk-e valamit a magyarság jogos érdekeinek megvédésére? Szabad-e egy év után kérdeznünk, hogy az úgynevezett keresztény kurzus eltakarí­­totta-e a romokat és épített-e már vala­mit a régi romok helyébe, hogy ez a sok jóakarattal nekiindult keresztény kurzus begyógyította-e azokat a fájó sebeket, ami­ket szívtelen kalandorok ütöttek a nemzet testén ? Mert építést és gyógyítást vártunk a keresztény kurzustól, illetőleg annak a vezéreitől és kezdeményezőitől. Felemlítsem-e, hogy sok erőt, sok jóakaratot pazaroltunk el és az eredmény bizony csekély. Avagy talán nem látjuk-e a romok legnagyobb részét még mindig ott heverni, ahol a kommuniz­mus bukásakor voltak? Tettünk-e valami érdemlegeset abban az irányban, hogy a hallatlanul lesülyedt közerkölcsökön javít­sunk? Fiatal gyerekek, serdülő leányok ijesztő módon züllöttek el a háború és az azt követő forradalmi idő alatt. A fiatalság nagy része hallani sem akar önfegyelemről, vallásról; sokaknak elérhetetlen és érthetetlen valami a tisztesség. Hát azt hisszük, hogy a keresztény kurzus puszta hangoztatásával, majd máról holnapra megváltozik a világ képe és a sok évtizedes mulasztást egyszerre jóvátehetjük ?! Szabad-e kérdeznünk, hogy mennyivel több a szegény néposztályok, főleg a mun­kásosztály bizalma az úgynevezett keresztény kurzusban, mint a zsidó uralomban? Mond­­hatjuk-e nyugodt lelkiismerettel, hogy a né­pet felvilágosítottuk a szocializmus és a kommunizmus mibenlétéről? A vörös uralom alatt és előtt mily bőséges alkalom nyílott hallani a felforgató tanokat és most miért nem oktatjuk ki a népet a jól értelmezett, azaz keresztény szocializmusról és a kom­munista eszmék tarthatatlan voltáról ? Ebbéli mulasztásunkat máris ügyesen akarják ki­használni egyesek, akik azt hangoztatják, hogy a kommunizmus azért nem sikerült, mivel rosszul csinálták. Mintha bizony vala­mike is jól sikerülhetne az, ami az emberi természettel ellenkezik! Szabad-e kérdeznünk, hogy tettek-e azok valamit az ellen, hogy a kommunista uralom többé vissza ne térjen, akik ezelőtt egy évvel térden állva csúsztak kegyelemért? Hogy a gazdagok és tehetősek, akik a múlt nyáron félénken húzódtak meg elkom­­munizált birtokukon, tettek-e valamit a hal­latlan nyomor és szegénység enyhítésére ? A sok eszem-iszom, a sok zsúr, és disznótoros vacsora közben gondoltak-e arra, hogy nem illik mulatni és rogyásig enni akkor, amikor ellenségeink utolsó vonaglásunkat lesik és ezen a kis Magyarországon tíz mulató és jóllakott mellett 1000 szegény és nélkülöző van. Mindez a vétkes mulasztás a keresztény kurzus jegyében történt volna? Ennyi jó­akarat, ekkora felbuzdulás és oly csekély az eredmény; ugyan kinek a hibájából történt ez így? Úgy jártunk a keresztény kurzus jel­szava alatt megindult alkotással, mint az az ember, aki nagy házat akart építeni, de előbb a ház kapuját csinálta meg. Mire azonban a kapuval készen lett, addigra alig maradt pénze, ezért csak egy kis viskót építhetett a kapun belül. Látta ezt Richelieu, a nagy francia államférfi, és tréfálkozva figyelmez­tette a háziurat, vigyázzon, nehogy a háza a kapun szaladjon ki! így jártunk mi is ! Egyszerre annyi lett a vezér és annyi­féle vezényszó hangzott el, hogy végre ma­gunk is elijedni vagyunk kénytelenek a rosz­­szul sikerült munkán. De vonjuk le a ta­nulságot ! Ha igazán keresztény szellemben aka­runk megújhodást és alkotó munkát, akkor bizony vezérek és nép ne maradjanak meg a fél után, hanem egész szívvel-lélelekkel ragadják meg Krisztus keresztjét. Miféle ke­resztény vezér férfiú az, aki vallásának leg­elemibb előírásait sem tartja be? Miféle ke­reszténység az, amely nappal rekedte ordítja magát, hogy le a zsidókkal, éjjel meg lum­polásban, züllésben, erkölcstelenségben túl­tesz a legutolsó zsidó hóc­eren is? Nem úgy gondoljuk mi a keresztény kur­zus alatt Magyarországot visszahódítani a ma­gyarságnak, hogy azt a nemesi címert, amit Pató Pálok, Károlyi és a vörösök már el­koptattak, hogy azt mi egyszerűen átfestjük piros-fehér-zöldre ! De az sem keresztény megújhodás, hogy mi a régi bűnös romlott világ homlokára hivatalból ráfestjük a ke­resztet. Az egész eddigi keresztény kurzus csak arra volt jó, hogy lássuk, milyennek nem szabad lennie a értelmezett keresz­tény kurzusnak! Romok és sebek csak akkor fognak eltűnni, ha a vezérek és a nép Krisztussal a szívükben látnak hozzá az alkotó mun­kához! Hadffy Győző. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 1/11 ó. Pozsony rendezett tanácsú város. Győrből jelentik: Nem régen hangzott el Dérer volt teljhatalmú miniszter ajkáról, hogy Pozsony lesz Középeurópa legvirágzóbb vá­rosa és ma azt a hírt kaptuk, hogy a csehek Pozsonyt rendezett tanácsú várossá degra­dálták. A cseheknek ez az intézkedése még a szociáldemokraták körében is a legnagyobb ellenszenvet váltott ki. U­agyarország Közép-Európa legerő­sebben szervezett állama, Szeged. Az amerikai misszió feje William Richard meghatalmazott miniszter, az elmúlt héten Szegeden jártában az egyik szegedi újságíró előtt a következő kijelentést tette: Magyarország jelenleg Közép-Európa leg­erősebben szervezett állama. A bécsi bolse­visták által a fehér terrorról terjesztett híre­ket teljesen megcáfolják az általam is tapasz­talt jelenségek. A bécsi kommunista lapok rágalmainak egyetlen külföldi politikus sem tulajdonít jelentőséget. Magyarország jelen­leg a legöntudatosabb bolsevista ellenes állam Európa közepén. Budapest, Nemzeti Sajtótudósító Iroda jelenti, hogy Rubinek Gyula földm­ivelésügyi miniszter 10 millió koronát utalt ki a Körös- Tisza Ármentesítő Társulat részére, amely összegből a Tisza és Körös töltésének javí­tását fogják eszközölni. A földművelésügyi minisztert ezen intézkedésénél elsősorban a munkanélküliség enyhítésének célja vezette. A csótiakhoz. Hozzátok szólok. Nektek küldök üze­netet a testben és lélekben megrokkant or­szág hazatért mártírjainak. Ismertük mi a ti hosszú száműzetésben eltöltött nehéz sorsotokat. Tudtuk, hogy nem a döghalál mindig körülöttetek vigyorgó réme volt az, amitől szivetek irtózattal fordult el és nem a velőt hasogató szibériai szél vagy a szúró napmeleg hozta rátok a sorvadás lassan ölő mérgét, hanem a honvágy. Ez rabolta el álmaitok csendes derű­jét, szivetek nyugalmát, gondolataitok tisz­taságát, munkátok örömét. De ne higyjétek, hogy a mi életünk nyugalmas és könnyű volt. Láttuk nemzetünket gaz bitorlók vasá­hoz verve, hazánkat áruló hiénák fogaival darabokra tépni, hallottuk hirdetni, hogy becstelenség az erény és tagadás a hit. Hányszor kiáltottak felénk e borzasztó hó­napok alatt a megsemmisülés ijesztő rém alakjai. És mikor a kétségbeesés sápadtan ült ki arcunkra és reményünk hajója majd­nem elmerült az emberi gonoszság mérhe­tetlen tengerébe,­­ ti jutottatok eszünkbe, ti hontalanná lett bujdosó testvéreink. Ti hazát, nyugalmat és megélhetést fogtok kö­vetelni tőlünk, ha végre hazatértek. Nektek nem szabad vágyaitokban, hitetekben csa­lódni. És felkutattuk elsorvadt erőnk utolsó élő gyökérszálait, hogy lemarhassuk hazánk testéről a vörös halált. . . . Íme újra élünk. Lássatok és okuljatok. * * * Nem sokára ismét közöttünk lesztek. Ne érezzétek magatokat idegennek e hazá­ban, ne zúgolódjatok, ne kívánjátok, hogy ti legyetek az elsők, hanem adjatok kezet a teremtő munkára és segítsetek bevégezni nemzeti újjáalkotásunk nagy művét. Szeresd felebarátodat! A háború rengeteg bajnak, nyomorú­ságnak lett kutforrása. És e sok nyomorúság látása az embereket nem tette könyörülete­­sebbbé, hanem inkább érzéketlenebbé, kö­zömbössé. E mellett az élelmi, ruházati és egyéb cikkeknek a háború alatti folytonos drágulása következtében a termelők, az ipa­rosok, a kereskedők jó anyagi viszonyok közé jutottak és a jó mód önzővé tette az embereket, még érzéketlenebbek lettek mások szenvedései, nyomora iránt. A jómódúak, a vagyonosak közül sokan begubózzák magu­kat, mint a selyemhernyó, elzárják dúsan megrakott éléstárukat és pénzesládájukat a nyomorgók elől és közömbösen nézik mások szenvedéseit. Ezek nem látják be, hogy a gazdag, a jómódú sem élhet nyugodtan, biz­tonságban, amíg mellette sok a nyomorgó. Tudjuk mindnyájan, hogy az éhség, a nyo­mor a legveszedelmesebb agitátor, a legna­gyobb lázító, ez idézi elő a legrettenetesebb forradalmakat, a forradalom pedig, de nem­csak a forradalom, hanem már a sokak nyomora és ebből fakadó elégedetlensége már magában veszélyezteti a magántulajdont, mivel az éhező, a nyomorgó nem törődik a magántulajdon szentségével, nem törődik a joggal, hanem a nélkülözés következtében kifejlődő vad ösztöneinek, indulatainak be­folyása alatt cselekszik. A kommunizmus

Next