Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-11-21 / 157. szám

Kecskemét, 1920.november 21. Vasárnap­­.évfolyam, 157.szám. Imlmini fu­ll. ELŐFIZETÉSI ÁRAK­­ Egész évre 240 K. Negyedévre SO­K. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon : 135. Egyes szám I K. FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. . . 109 . : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. az. a róm.kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. korai önöm. A liberális körökben az az öröm­hír kelt szárnyra, hogy nagy eltoló­dások várhatók a mérsékelt politika irányában. Hiszen szerintük, már kezdi belátni az ország közvéleménye, hogy a keresztény irányzat semmi hasznosat nem teremtett. Több mint egy eszten­deje, hogy vezető szerepet kapott a közéletben s meddő maradt minden törekvése. A keresztény magyarság létérdeke intézményesen és törvénye­sen még mai napig sincs biztosítva. A zsidóság imperialista előretörése a a gazdasági életben sincs gátolva. Sőt gazdasági hatalma erősödött. Túlten­­gésük miatt a magyar faj védelmére megindult önzetlen mozgalomból üres antiszemitáskodás lett, amely nem egy­szer megelégedett verekedésekkel, botrányokkal, duhaj éretlen mozdula­tokkal, amelyek éppenséggel nem gyön­gítették a zsidóság erejét. E negatív ered­ményekkel szemben minden becsületes embert fellázítóan, elharapózott a köz­életben a panamázás, a burkolt rab­lás, a borivás , vízprédikálás mellett. Mi tagadás, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy így volt. Ha nem is az egész vonalon, ha nem is minden közéleti férfiú portáján, ha nem is minden intézményben és mozgalom­ban, de — igazuk van a liberális kö­röknek — hogy sok kivétellel bár, de ezek a hibák fennforogtak. Nem kutatjuk, hogy várjon e hi­bákat oly kitűnően észrevevő ellen­lábasaink, miért nem vizsgálják meg egy kissé jobban hazánk történelmé­nek közelmúltját, amelyben sírásói voltak egy ezeréves büszke törzsnek, a dicső és derék magyar fajnak. Jól tudjuk azonban, hogy e hibákat nem azért hánytorgatják a keresztény kur­zusnak a szemére, mintha ők tudná­nak rajta segíteni, hanem egyesegye­­dül azért, hogy ismét a hatalom pol­cára emelkedjenek és ismét intézhes­sék az ország sorsát a politikájukat oly igen megértő zsidókkal testvéri megértésben. Köszönjük, nem kérünk belőlük, nem hiszünk már .Ígérgeté­süknek, amellyel a múltban nem egy­szer becsaptak bennünket és a hiszé­keny magyar nemzetet a Károlyi-for­radalom és a kommunizmus őrületébe vezették. A keresztény kurzus végzetes hibáit mi is ismerjük, bizalmunkat még­sem veszítettük el, mert szentül hiszünk abban, hogy az igazi keresz­tény kurzus még nem érkezett el, de jönni fog, mert jönnie kell. Vannak még konok, becsületes és igaz magyarok, kik megalkuvást nem tűrő becsületes keresztény politikát fognak csinálni. A duna-tiszaközi magyarok­­ küldöttsége a Kormányzónál. U­ Magyarország kormányzójának fontos kijelentése. Kecskemét és környékének magyarsága az elmúlt héten fényes bizonyítékát adta annak, hogy tűrhetetlenül ragaszkodik az intranzigens keresztény politikához. Csütörtökön délután 10 tagú küldött­ség jelent meg Sz. Majthényi Miklós polgár­­mester vezetése mellett Horthy Miklós kor­mányzónál. A küldöttség tagjai voltak Sz. Majthényi Miklós polgármesteren kívül: dr. Magyar József, Dragoslovich Gyula, dr. Szabó Kálmán, dr. Farkas Béla, dr. Zana Ferenc, Zana József és Sándor Miklós Kecs­kemét és még hárman Nagykőrös és Cegléd képviseletében. Sajnos, többen nem jelen­hettek meg a kormányzó urnál, mert a házi rend értelmében a küldöttségekben 8—10 nél többen egyáltalán nem vehetnek részt. A kihallgatás több mint háromnegyed óra hosszáig tartott és a kormányzó úr a kül­döttség tagjait kiváló előzékenységgel fogadta. A kihallgatás során Sz. Majtényi Miklós polgármester kijelentette, hogy a küldöttség azért jelent meg­­ főméltósága előtt, hogy biztosítsa őt törhetetlen ragaszkodása felől akkor, amidőn erélyes kézzel rendet teremt az országban, a Duna—Tisza közi magyarság nagy örömmel nézi a rendcsiná­lást, de ezt nem úgy értelmezi, hogy a rend­csinálás folyamán a legjobb magyaroknak bajuk essék, de éppen a rendfenntartás érde­kében kívánatosnak tartja, hogy a vadász­zászlóaljak és a hozzátartozó alakulatok meg­maradjanak, ezen alakulatok esetleges felosz­tása egy volna az apagyilkossággal. Hiszen szükség van a különítményekre azért is, mert ezek képezik az irrendentizmus magvát. A magyarság érdekében a sajtót meg kell rendszabályozni. Hivatkozik arra, hogy most, midőn lazította a kormány a cenzúra kötelékeit, a zsidó és liberális sajtó az eseményeket a saját szempontjából feltű­nően elferdíti. A magyarság apró hibáit túl­ságosan kiszínezi, túlságosan nagyítja, el­lenben az ő bűneiket és mulasztásaikat a lehetőség szerint elhallgatja. Az igazság ér­­dek­ében olyan intézkedésekre van szükség, hogy a sajtó egyenlő elbánásm­ódban része­­szesítse a hibákat a mulasztásokkal. A királykérdésben szükségesnek tartja, hogy addig, amíg Magyarország régi határai között nincs, királyt ne válasszon, mert kol­dusnépnek csak kolduskirálya lehet. Sz. Majthényi szavai mély htatást tettek Ő főméltóságára, aki válaszában kijelentette, hogy az előadó szavaival mindenben egyet­ért és érzelmei teljesen fedik az előadóét. Egyben engedélyt adott arra, hogy ezen nagysúlyú kijelentését a hírlapok közöljék. A kormányzó úr kegyes szavai nagy megengedéssel töltötték el a küldöttség tag­jait, kik hosszabb ideig tartó bizalmas jellegű beszélgetés és tanácskozás után búcsút vettek a főméltóságától. **** ************* * Hiszek egj? Istenben, * * Hiszek eg­j hazában, » $ Hiszek eg­j isteni örök igazságban, $ * Hiszek ÍT­agyarország feltámadásában * « Amen. & ********** *** *** *** ************ De Engedjük pusztulni a kultúrát! Végső veszedelemben az elemi oktatás Segítsen a társadalom! Levelet kaptunk az elemi iskolák fel­ügyelő-igazgatóságától. Szomorú képet fest a levél, agyongyötört országunk kultúrájáról, illetékes és nem illetékes faktorok csak jó­indulatot tudnak adni az iskolának, egyebet nem. A levélíró panaszához és kéréséhez, nincs mit hozzátennünk. Szóvá tettük ezt mi magunk is már nem egyszer. Leközöljük egész terjedelmében a levelet, mely ugyan nekünk szól, de annál megrázóbban mi sem tudnánk tolmácsolni az iskolák nyomorát. Reméljük, hogy akiknek módjukban áll a segítés, meghallgatják. * Tekintetes Szerkesztőség! A népiskolai tanítás folytonosságának biztosítása, a népiskolák fűtőanyaggal való ellátásának gondja, nagy súllyal nehezedik reám. Ezzel a nyugtalanító gonddal fekszem és kelek naponta. A városi tanács, közig, bizottság, iskolaszék, a sajtó, minden illeté­kes és n­em illetékes faktor a legnagyobb jóindulattal van az ügy iránt, tüzelőanyag azonban nincs. Az ígéretek és az ehhez fű­zött remények eddig nem valósultak meg.. Hogy beválnak-e a jövőben, nem bizonyos. A népiskolai tanítás folytonosságára soha sem volt oly nagy szükség, mint ma. 10—14 éves tankötelesek tömegesen járnak az I. osztályokba. Ha nem tudjuk a tanítás folytonosságát biztosítani, az analfabéták tömegei aggasztó módon megszaporodnak. Mi lesz jövő kultúránkkal, ha annak alapjai olyan hézagosan rakatnak le? A népiskolák fűtőanyagának biztosítása iránti eddigi tár­gyalásokból, az ügy jelenlegi állásából azt a következtetést vonom le, hogy teljes segít­séget nem lehet a városi hatóságtól várni. A hatóság olyan sok irányú és súlyos telje­sítményekkel, akadályokkal áll szemben, hogy a mai viszonyok között azoknak meg­felelni, azokat leküzdeni aligha bírja. Itt a társadalomnak is meg kell moz­dulni­­. Az a társadalom, mely a fehér asz­talnál kisebb fontosságú célokra pár perc alatt tízezreket tud áldozni, mely eddig min­den segítési akcióban készségesen vett részt, nem zárkózhatik el a népoktatásügy iránti áldozatkészségtől sem. A pusztákon szépen nyilatkozott meg ez az áldozatkészség. Ez tette lehetővé, hogy ott a tanítás tovább is folyhatik. Tudom, hogy a természetbeni segítés a városban nehezebb, mint a pusztákon. De lehet a segítés pénzbeli adomány is. Kérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy az eddigi szeretettel és jóakarattal ka­rolja fel továbbra is ezt a rendkívüli fontos­ságú ügyet. Szóljon a szülőkhöz és az­ iskolaügy lelkes barátaihoz. Hívja fel őket természetbeni vagy pénzbeni adományokra. Az általános megnyugvás szempontjából meg kell ezt a próbát tennünk. A természetbeni tüzelésre alkalmas ado­mányok egyenest az iskola udvarára szállít­hatók. A pénzbeni adományokat pedig a helyi lapok szerkesztőségei és a népiskolák­ igazgatóságai fogadják el. Ügyünket a tekintetes Szerkesztőségnek ismételten jóindulatába ajánlva, maradtam kiváló tisztelettel Kecskemét, 1920. november 19-én. Bíró Ádám h. felügyelő igazgató

Next